A Földközi-tenger partján elterülő Barcelonából több vasútvonal is kiindul, ezek közül kettő szorosan a tengerparton fut. A Tarragona felé tartó vonal, mely találóan a Mediterrán-korridor nevet kapta, a tavalyi nyaralásom után már többször is részletesen be lett mutatva. Azonban az északra tartó vonal, mely szintén szorosan a tengerpartot követve fut, még kimaradt. A Barcelona-Mataró–Maçanet-Massanes-vasútvonal végig a strandok mellett, gyönyörű környezetben fut, hozzákapcsolva a kisebb településeket a Katalán fővároshoz.

Mataró felvételi épülete a tengerparton futó, Maçanet felé tartó vasútvonalon

A vasútvonal napjainkban jelentős elővárosi hivatásforgalmat bonyolít le, nagyarányú fejlesztése és további állomásokkal és vonalakkal történő bővítése napjainkban is zajlik.

Spanyolországot a nagy távolságok és a ritkán elhelyezkedő, milliós nagyvárosok jellemzik. A városok vonzáskörzete kiterjedt, sűrű elővárosi forgalommal, miközben a távolsági közlekedés meglehetősen szegényesnek és egyáltalán nem utas- vagy turistabarátnak mondhatóak. Napjainkban többezer milliárd forintnak megfelelő eurót költ az ország a minőségi, nagysebességű távolsági forgalom fejlesztésére, ám még hosszú éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy minden jelentős nagyváros megfelelő módon bekapcsolódjon a vasút vérkeringésébe.

Az elővárosi vonalak fejlesztése viszont már évek óta zajlik, így a spanyol vasút minőségi szolgáltatást tud nyújtani ebben a szegmensben az utazóknak.

Barcelona már évszázadok óta fontos kulturális és ipari központ Katalóniában. Ez a régió mindig is Spanyolország leggazdagabb és legfejlettebb régiója volt. Szinte a magyar vasútépítésekkel egyidőben a katalánok is a vasútépítésbe fogtak. Először Barcelona és Matarót között fektették le a vágányokat, és itt épült az ország legelső vasúti alagútja is (Montgat és Montgat Nord között).

Mivel a város nem engedte, hogy a városközpontban épüljön meg a vasútállomás, ezért az akkori várostól némileg messzebb, szintén a tengerpart közelében épült meg a végállomás Barcelona-França néven. Az állomás  "Francia" nevet egy tervezett, későbbi lehetséges Franciaország felé tartó bővítés miatt kapta, ugyanis már akkor tervezték, hogy a sínek egészen a szomszéd országig nyúlnak majd.

Az 1848-ban megnyitott vasútvonal, az európai szabványtól eltérően 1668 mm-es nyomtávolsággal épült meg, ami még az orosz széles nyomtávolságtól is 14 cm-rel szélesebb. Később az országos vasúthálózat is ezt követte, lehetetlenné téve az átszállásmentes és átrakodásmentes vasúti közlekedést Franciaország felé (Napjainkban már, hála a nyomtávváltós szerelvényeknek, továbbá a Barcelona-Figures-francia határ vasútvonalnak, lehetséges az átszállásmentes közlekedés is).

Később a vasútvonalat meghosszabbították egészen Massanesig, így a teljes hossza 73 km lett.

Placa de Catalunya, szintén föld alatti vasútállomás

Mára a vasútvonal Barcelona elővárosi vasúthálózatának, a Rodalines Barcelonának a része, részben kétvágányú (Arenys de Mar–Maçanet között egyvágányú), 3000 Volt egyenárammal villamosított. Maximális sebessége a vonatoknak a kétvágányú szakaszokon 160 km/h, az egyvágányú szakaszokon pedig csak 130 km/h.

Tulajdonosa az ADIF, a járatokat az RENFE üzemelteti.

A várost átszövő vasútvonalak fejlődésének hála a barcelonai végállomás is megváltozott, a vonatok többsége a város alatti alagutakat használja és a központ alatt elhaladva a túlsó oldalon, egészen L'Hospitalet de Llobregat vagy Molins de Rei településig közlekednek. De a másik oldalon se Maçanet-Massanes a végállomás, a távolsági járatok egy része egészen Port-Bouig közlekedik. Itt jegyezném meg, hogy Barcelona a vasútvonalak többségét igyekszik a városból a föld alá süllyeszteni véglegesen, a nagyobb állomások többsége már inkább hasonlít metróállomásra, mintsem nagyvasúti megállóhoz. Így a városban nem igazán vonatozhatunk, napfényt csak a külső részektől kezdve láthatunk.

Az első fotó a tengerpart felé. A képet a vonatból készítettem

Mivel a vonal elővárosi forgalmat bonyolít le (a Rodalies Catalunya gyakorlatileg a város S-Bahn rendszere), a járatok meglehetősen sűrűn közlekednek. A vonalon a távolsági- és a teherforgalom minimális, így a menetrend-szerkesztőknek sem okozott gondot a sűrű forgalom lebonyolítása. A távolsági- és a nemzetközi vonatok a pár éve átadott, normál nyomtávolságú, nagysebességű vasúti pályán haladnak. A reggeli- és a délutáni csúcsidőszakban a légkondíciopnált motorvonatok a belső zónákban hatpercenként követik egymás, de kisebb forgalmú időszakokban sem csökken a követési idő fél óra alá.

Mataró állomás egy RENFE 447 sorozatú előváros motorvonattal

Én az első alkalommal egészen az elővárosi hálózat végéig, Maçanet-Massanesig utaztam. Ez az egyszerűnek tűnő kis kirándulás azonban meglehetősen bonyolultra sikeredett. Először ugyanis csak egy olyan betéjáratra szálltam, amely nem vitt el a végállomásig, csak a vonal eredeti végpontjáig, Mataróig. Itt néhány percem lett volna a fotózásra, melyet azonban egy túlbuzgó vasútőr meghiúsított. Ilyen jellegű felszólítás még csak ezen az állomáson ért, ezt leszámítva a spanyol vasúti dolgozók mindenhol együttműködőek voltak.

Mataró állomás és peronjai

Tovább a tengerparton

A homokos partok sziklás részekkel váltakoznak

A következő vonatommal így tovább is utaztam, de egy apró hiba miatt újra csak rövid ideig utazhattam. Ugyanis a spanyol állomások meglehetősen szegényesen vannak kitáblázva, a megállók többségéről lehetetlen megtudni, hogy milyen nevűek is. A pontos leszálláshoz vagy a helyismeretet, vagy a menetrendet kell igénybe venni, esetleg a vonaton található kijelzőket kell folyamatosan vizslatni. Éles fülűek esetleg hagyatkozhatnak a hangos utastájékoztatásra is, de az én spanyol tudásommal ez lehetetlennek bizonyult.

Így bizony sikerült néhány megállóval korábban leszállnom, de legalább megismerhettem a Renfe néhány negatív tulajdonságát is.

Az állomásokról ugyanis csak a ki- és beléptető kapukon át lehet kijutni (akárcsak Mallorcán), azok viszont csak érvényes jeggyel engednek ki. Mivel az én jegyem a végállomásig szólt, így a peronon kellett megvárnom a következő vonatot. Természetesen a jegykiadó automaták, a pénztár és az információ a kapun túl vannak, így vasút szó szerint túszul ejti az egyszerű utast.

Be- és kiléptető kapuk az állomásokon

A kétségbeesésemet tovább fokozta, hogy se a váróteremben, se a peronon nem volt kiírva a város neve, így még csak azt se tudtam, hol is vagyok és mennyi ideig is kell várakoznom. A spanyol vasút a vágányokat is meglehetősen rugalmasan használja, jellemző, hogy a vonatok érkezése előtt két-három perccel még nincs vágányszám, vagy akár még az is előfordulhat (főleg a nagyobb állomásokon), hogy kettő vágányszámot is kiír a kijelző (szerencsére csak olyan párosításban, hogy legyen közös peronjuk).

Így az utasok a kijelzők körül nyomorognak, hogy időben megrohamozhassák az aluljárókat és az érkező vonatokat.

RENFE 447 sorozat

Ugyanaz a típus, csak a festés más

Végül a harmadik vonat azért csak elvitt  Maçanet-Massanesig, ahol az ég adta világon semmi sincs! Az állomás csupán egy elágazó állomás P+R parkolóval, a legközelebbi település pedig 8 km-re található innen. Busz természetesen nincs, mindenki menjen tovább, ahogy tud. Egyedüli látványosságot az állomást átlóban átszelő vasúti felüljáró nyújt, megyen a TGV és az AVE motorvonatok közlekednek Madrid, Barcelona, Girona, Marseille vagy épp Párizs felé.

Végállomás, Massanes, az állomás vágányai felett a nagysebességű AVE vágányai haladnak

P+R parkoló a híd alatt, az utolsó 10 méter útra meg elfogyott a pénz?

Maçanet-Massanes egyszerű állomásépülete a kihalt pusztában

Maçanet-Massanes elágazó állomás, de végső soron a képen lévő összes vágány Barcelonába vezet

Az ellenkező irányba, Girona felé tekintve

A visszaút már problémamentesebb volt, de csak Canet de Mar állomásig utaztam, hogy ott is szétnézhessek egy kicsit és készítsek néhány nyílt vonali fotót is.

RENFE 447 sorozat elővárosi járatként, de már a narancssárga színtervvel a vonalon

A sín mellett a tengerparton Canet de Mar és Arenys de Mar között félúton

Homokos tengerpart, strand, vasút, alagút, elővárosi vonat Arenys de Mar állomástól nem messze

Arenys de Mar állomás érdekessége, hogy a várost elkerülő autóút helyszűke miatt a központot délről kerüli meg. Mivel itt már egyből a Földközi tenger kezdődik, ezért az utat a vágányok felett vezették el többszáz méter hosszan. A sínek így egy beton-tetőt kaptak, megspórolva ezzel a külön perontető megépítését. A megoldás kétségkívül helytakarékos és a vonatból való kilátást sem zavarja. Kíváncsi lennék azonban az első emeleten lakók véleményére is, ahogy egy kétsávos főút halad mellettük.

Arenys de Mar állomás, a vágányok felett halad a várost elkerülő autóút

Várakozás közben az állomáson megfordult a vonal szinte összes járműtípusa is, kivéve a távolságiakat. Spanyolország igen gyér távolsági közlekedését ismerve az lett volna a csoda, ha olyan vonatot is kifogok.

2014 és 2015 között rövid iódeig közvetlen Madrid-Figures vonatok is közlekedtek ezen a vonalon matarói megállással Estrella Costa Brava néven. A szolgáltatás 2015 áprilisában szűnt meg.

Várakozás közben a vonal összes járműve megfordul az állomáson

Leggyakoribb típus a RENFE 447 sorozat, mely egyaránt lehet fehér alapon piros vagy épp narancssárga fényezésű. A CAF, Alstom, Siemens, ABB és Adtranz gyárak által megalkotott típust 1993 és 2001 között gyártották elővárosi forgalomhoz. A háromrészes vonat 2200 kW teljesítmény leadására képes, sebessége 120 km/h. Mindkét szélső kocsi hajtott, csak a középső betétkocsi nem. A formatervezéssel nem sokat törődtek, a jármű meglehetősen szögletesre sikeredett. A típusból több százat gyártottak és az ország több részén is megtalálható az elővárosi forgalomban.

RENFE Civia sorozat

A RENFE Civia sorozatot megszületéséhez már csak a CAF és a Siemens kellett. A moduláris felépítésű, kettő, három, négy vagy akár öt részből álló vonatokat 2003-tól szerezték be, szintén az elővárosi forgalomhoz. Sebessége maradt 120 km/h, ami átalakításokkal 160 km/h-ig növelhető. A típus szintén nem csak itt, hanem Spanyolország több nagyvárosának elővárosi forgalmának lebonyolításában is segédkezik. 

Strandolás közben akár vonatokat is lehet fotózni

Esteledik

Fent az alagút felett állva mindkét irányba messzire el lehet látni

Vonat halad Barcelona felé

Azoknak, akik Barcelonában nyaralnak, feltétlenül ajánlom a vonal beutazását, majd az utazás végén egy másik strand kipróbálását is. Bár a barcelonai strandok is mind nagyszerűek, érdemes azért a városból is kicsit kimozdulni, a tengerparton vonatozni, közben pedig újabb és újabb fürdési lehetőségeket felfedezni!

Forrás

* a német Wikipédia Bahnstrecke Barcelona–Mataró–Maçanet-Massanes szócikke és személyes élmények