Vonattal? Természetesen!

Az április végi szabadság egy részét Olaszországban töltöttem. Az útiterv a következő volt: Budapest-Zürich-Milánó-Genova, majd ugyanezen az útirányon át vissza. Így lehetőség nyílt átkelni a Gotthárd-hágón, látni a Gotthárd-vasútvonalat, majd a szintén világhírű Milano Centrale pályaudvarra érkezni. A visszaúton pedig átkelhettem a világ jelenlegi leghosszabb alagútján, a Gotthárd-bázisalagúton.

A kirándulás legtávolabbi pontja: Genova főpályaudvara, Genova Brignole

Az utazáson kívül természetesen sok látnivalót is megtekinthettem, a Zürich melletti Zürich-tavat, a zürichi villamost, Milánóban a Leonardo de Vinchi úzeumot, Genovában a régi kikötőt, egy 17. századi vitorlás replikáját, a genovai metrót, több siklót és fogaskerekűt, továbbá a keskeny nyomtávolságú Genova-Casella-vasútvonalat. A mai összefoglaló cikk után a közeljövőben ezekről a témákról részletesebben lesz majd szó.

2021 év végén egy rövid utazást tettem Egyiptomba. Sok ismerősöm járt már az országban, hallottam róla jót is rosszat is, így végül látni akartam a saját szemeimmel is. Igazából nem voltak nagy elvárásaim, kíváncsi voltam, ráadásul jó próbának tűnt a tervezett marokkói utam előtt. Én Európát még soha nem hagytam el, ez volt az első utam.

Egyiptom legismertebb látványosságai: a Piramisok

Egyiptomban természetesen megnéztem a "kötelező" látványosságokat, de közben kritikus szemmel figyeltem az ország közlekedését is. Budapest egykori főpolgármestere, Tarlós István bizonyára elégedetten csettintene Kairó közlekedése láttán, hiszen ő maga is efféle rendszert képzelt el a magyar fővárosba.

A Francia Államvasutak, az SNCF már régóta próbálkozik "fapados", azaz alacsonyabb szolgáltatásokat nyújtó vonatok indításával. A szolgáltatást még 2013. február 19-én jelentette be Guillaume Pepy, és még ugyanez év április másodikán el is indultak az első járatok. Azóta az utasszám dinamikusan növekszik, 2018-ban már 13 millió utast szállítottak az Ouigo vonatai a francia nagysebességű vasúthálózaton. Eddig ezek az Ouigo márkanevű vonatok csak a TGV járatok alternatívájaként közlekedtek, most azonban megpróbálkoztak a "klasszikus", azaz nem nagysebességű járatoknál is egy olcsóbb változat indításával.

SNCF 22000 sorozatú villamos mozdony rózsaszínben

Április 11-én, hétfőn az SNCF felavatta az új klasszikus Ouigo-t: egy lassabb, de olcsóbb vonatot, amely új ügyfélkört hivatott megszólítani. A vonat Párizs és Lyon között közlekedik, Dijon, Chalon-sur-Saône és Mâcon érintésével.

A szépen megépített vasútállomások és környezetük joggal büszkélkedhetnek a "város kapuja" címmel, hiszen a vonattal érkező utasok itt szerzik első benyomásaikat a városról. Egy állomás lehet zsúfolt és lerobbant vagy tágas és modern, mely nem csak a vonattal utazókat szolgálja, hanem vendéglátó helyeivel, boltjaival és szolgáltatásaival egyfajta mini városközpont vagy pláza funkcióját tölti be.

Thalys motorvonat az állomáson  (kép forrása: Wikimedia Commons)

Ha a világ egyik legcsodálatosabb vasútállomásának modern építészetét szeretné megcsodálni, akkor a belga Liège városába kell utaznunk. Itt egy hihetetlen építményt találhatunk, amelyet korunk egyik leghíresebb építésze, a spanyol Santiago Calatrava tervezett.

A párizsi 4-es vonal a párizsi Métro gyorsvasúti metrórendszer tizenhat vonalának az egyike. Többnyire Párizs város határain belül helyezkedik el, északon a Porte de Clignancourt-t és délen a Bagneux-Lucie Aubrac-ot köti össze, a város szívében haladva. 2013 előtt, amikor a déli végállomást a Porte d'Orléansról a Mairie de Montrouge-ra változtatták, a vonalat néha Clignancourt - Orléans vonalnak nevezték. A 13,9 km hosszú vonal a 3bis és 7bis mellékvonalak kivételével a Métro, valamint az RER összes vonalához csatlakozik. Az 1-es vonal után ez a második legforgalmasabb Métro-vonal, 2004-ben több mint 154 millió utast szállított.

MP 89 sorozatú gumikerekes metrószerelvény Denfert-Rochereau állomáson (Kép forrása: Wikimedia Commons)

A 4-es vonal volt az első vonal, amely Párizs jobb és bal partját egy víz alatti alagúton keresztül kötötte össze. 1905 és 1907 között épült. A 4-es vonal sokáig a rendszer legrégebbi kocsijait, az MP 59 sorozatú kocsikat használta, amelyek gumiabroncsokon gurultak, a legtöbb metróvonalon használt fémkerekek helyett. Ezeket a szerelvényeket 2011 és 2012 folyamán, 45 év után (némely kocsi 50 évig volt forgalomban) kivonták a forgalomból. Helyükre az 1. vonalról származó MP 89 CC járműveket állították, amikor az utóbbi vonalat automatizálták. Ezek természetesen szintén gumikerekűek.