Vonattal? Természetesen!

Ausztria a Westbahn folyamatos fejlesztésével lépett be a nagysebességű vasútvonalakat üzemeltető országok elit klubjába. Az évek óta tartó fejlesztések lassan beérnek és a sebesség látványosan és érezhetően nő, miközben a már így is versenyképes menetidők tovább csökkennek.

Az épülő Wienerwaldtunnel (kép forrása: Picassa)

Azonban a Westbahnon túl is van élet Ausztriában, a nyugatra tartó fővonalon kívül Tirol tartományban is új pályák épülnek, miközben már a tervezőasztalon vannak a további beruházások tervei is.

A napokban a Railway Gazette internetes hírportál több érdekes hírt is közölt Kínáról és a nagysebességű vasútjáról. Mint ismeretes, Kína 2000 után kezdett komolyabban érdeklődni a nagysebességű vasútvonalak és vasúti járművek iránt. A kezdeti szerény próbálkozásokat végül technológiai transzfer követte, melynek során az ország világszínvonalú technológiához jutott többek között Németországból, Japánból, Svédországból és Franciaországból.

A Tatung-Hszian nagysebességű vasútvonal Kínában (kép forrása: defence.pk)

Ezután megkezdődött az országos nagysebességű hálózat kiépítése és a hozzá való vonatok megvásárlása, később saját gyártása is. Napjainkra, alig 10 év leforgása alatt a kínai vasút világhírnévre tett szert. Ma már több mint 10 ezer km-en robognak a vonatok 200 km/h vagy nagyobb sebességgel, naponta milliókat szállítva.

Mostanában több cikk is foglalkozott az olimpiai- és egyéb sportlétesítmények utóéletével (Szocsi, Szarajevó, Athén). Miután véget érnek a sportrendezvények, az épületek kihasználatlanok maradnak és megkezdődik a lassú pusztulásuk. Alighanem ez vár majd a mostani futball-világbajnokság stadionjaira is Brazíliában. Ez nem csak hogy pénzpazarlás, de a városképet is jelentősen rombolják az omladozó, gazzal benőtt, életveszélyessé váló elhagyatott épületek.

A Müncheni Olimpiapark napjainkban, bal oldalt az Olimpiatorony, középen a BMW székháza

Szerencsére ellenpélda is akad: München 1972-ben rendezett olimpiát, az olimpiára épített létesítmények ma is állnak és új funkciókat kaptak. Némi üröm az örömben, hogy azért itt sem lett 100 %-os az újrahasznosítás, München Olympiastadion vasútállomás és a hozzá vezető vasútvonal lassan az enyészetté válik.

Az ICE motorvonatokat gyártó német Siemens többször is megpróbálkozott az ICE technológia külföldre exportálásával, váltakozó sikerrel. Az első próbálkozása még 1993-ban volt az Amerikai Egyesült Államokban. Az USA személyszállító állami vasúttársasága, az AMTRAK szeretett volna korszerű és nagysebességű motorvonatokat vásárolni öt kiemelt fontosságú körzetbe, de elsősorban a keleti parton futó ún. Northeast Corridorra (Kelet-nyugati fővonal).

ICE motorvonat az Amerikai Egyesült Államokban a Northeast Corridoron valahol Boston és Washington között (kép forrása: www.railpictures.net)

Prien am Chiemsee München és Salzburg között, a Rosenheim-Salzburg-vasútvonalon található kisváros. A Chiemsee nevű tó partján fekvő apró településen nem sokan laknak, állomása mégis nagy forgalmat bonyolít le. Ezt kedvező fekvésének, a hajókikötőjének és az innen induló Chiemsee-Bahn kisvasútnak köszönheti.

A Chiemsee-Bahn végállomása

Münchenből vagy Salzburgból óránként indulnak a Meridian magántársaság Stadler Flirt3 regionális motorvonatai, miközben érintik Prien am Chiemsee-t is. De választhatunk magasabb kategóriát is, néhány IC is megáll itt, így a városnak közvetlen vasúti kapcsolata van Hamburggal, Kassellel, Frankfurttal, Stuttgarttal, Ulmmal és Augsburggal, csak hogy a legfontosabbakat megemlítsük.

Ismerjük hát meg Prien a Chiemsee-t, a Chiemsee nevű tavat és a kettőt összekötő kisvasutat!