2025 októberében egy rövid olaszországi nyaralást tettem La Speziába és a környező falvakba. Az első nap délelőttjén és kora délutánján Monterossóból sétáltam el Vernazzába, közel a tengerparthoz. Még aznap délután folytattam az utamat a látótávolságra lévő Cornigliába, mely a kedvenc olasz állomásom, ahol közel egy évvel ezelőtt már néhány órát eltöltöttem. Most azonban alkalmam nyílt több időt is rászánni.  

Vonatlesen Corniglia állomáson a nap végén

A Vernazzából Cornigliába tartó gyalogút ugyanolyan izgalmas és fárasztó volt, mint a délelőtti Monterossóból. Ám minden percet megért, az időjárás kellemesen hűvös volt, az októberi nap is szépen sütött. A kacskaringós ösvény  a teraszokra telepített szőlőültetvények és elhagyott kertek között tekergett, szédítő mélységek és meredek sziklaormok között.

Indulás Varnessából. A pici falu csak vonattal és hajóval közelíthető meg, az apró öböl minden pontját beépítették, a vasútállomást és annak peronját a lakóházak úgy körülölelték, mint ha egy zsúfolásig beépített modellvasút-terepasztalt szemlélnénk

Varnessában néhány percet eltöltöttem az állomás peronjain is, kiélvezve a hely különleges atmoszféráját, mielőtt nekivágtam volna a következő nyaktörő útvonalnak.

Ez a túraútvonal is fizetős, akárcsak az összes tengerparti út a Cinque Terre falvai között. Itt újabb néhány euróval könnyítettek a pénztárcámon.

A túraútvonal kezdete Varnessában

A túraútvonal mellett információs táblákat helyeztek el, hogy séta közben is informálódhassunk és pontosan tudjuk, mire is érdemes odafigyelnünk.

A növénytakaró

Az itt található valós vegetáció jelentősen különbözik a potenciális (vagy klimax-) vegetációtól, vagyis attól, amely természetes evolúciós folyamatok eredményeként, a környezeti feltételekkel (éghajlat, talaj, állatközösségek) összhangban alakulna ki ebben a tengerparti régióban.

Szinte hihetetlen, de az előttünk látható meredek hegyoldalon fogunk egyenesen átkelni!

A jelenlegi vegetáció erősen antropogén jellegű, évszázadok alatt alakította ki az emberi kéz, mintegy 30%-ban mezőgazdasági művelés (szőlőültetvények, olajfaültetvények, kertek stb.) és nemrég elhagyott teraszok alkotják.
További 30% a tengerparti fenyő ültetvénye, amely spontán módon is elterjedt a művelt területek felhagyásával.

Körülbelül 20%-ot cserjés vegetáció alkot, amely régebben elhagyott teraszokon telepedett meg, és amelyek természetes módon molyhos tölgyesekké (lecceta) fejlődnének, ha a tüzek nem avatkoznának közbe rendszeresen.

A fennmaradó hányad természetesebb vegetációból áll: molyhos tölgyesekből, elegyes erdőkből, gesztenyésekből, macchiából és sziklás területek garigue-növényzetéből. 

A teraszok kőfalát kötőanyag nélkül építették meg az itt élők generációkon át, több száz évnyi munka árán hódították meg a hegyoldalt

A kacskaringós ösvény

Évszázadok munkájával tették művelhetővé a hegyoldalt...

... hogy azután napjainkra az elhagyatott telkeket visszahódíthassa a természet

A hegyoldalban szabálytalan teraszokat alakítottak ki a rendelkezésre álló alapanyagokból, hogy szőlőt termeszthessenek az így nyert vízszintes termőterületeken. Ezek a teraszok különböző méretűek, hosszúságúak és alakúak, ahogy éppen a terület rendelkezésre állt. A séta elején még nem nagyon látszódott ezeknek a nagy kiterjedése, de ahogy magasabbra jutottam, egyre többet mutatott magából a hegyoldal is.

Félúton Vernazza és Corniglia között, több mint 200 méteres magasságba kapaszkodtam fel és most legalább ugyanennyi méter következik, csak lefelé! A közelben már látható Corniglia, kicsit távolabb pedig Manarola

Corniglia és Manarola, immár nem a növények mögé bújva

Most már lejt az út szinte végig Corniglia felé

A hegyoldal nem csak a szőlőültetvényeknek ad otthont, hanem alattunk fut a kétvágányú La Spezia-Genova-vasútvonal is. Ebből azonban a két falu között nem sokat láthatunk, mivel végig alagútban fut.

Egykoron itt gyönyörű szőlőültetvények borították a hegyoldalt

Geológiai jellemzők

A Guvano-i földcsuszamlás, amely az azonos nevű völgyben található, több összetett esemény (omlások, kőzetcsúszások, törmelékfolyammá fejlődő csuszamlások) eredménye, amelyek különböző időszakokban mentek végbe. Ezeket különböző leválási peremek tanúsítják, 350 méter (San Bernardino település alatt) és 400 méter tengerszint feletti magasságok között (Fornacchi településrész alatt), amelyek közül néhány még ma is részben aktív.

Az érintett geológiai képződmények a Canetolo agyagok és mészkövek, valamint a Macigno homokkövei és aleurolitjai, amelyeket ebben a térségben jelentős tektonikus elmozdulások (É–D és K–Ny irányban) érintettek. Ezek kulcsfontosságú szerepet játszottak a katasztrófa kialakulásának elősegítésében.

A legutóbbi nagy pusztító eseményt 1853. december 26-án jegyezték fel. Erről Girolamo Guidoni számol be így:

„Az egész réteg, leszakadva a Colle San Bernardino gerincéről 390 méteres magasságban, több mint 200 méter hosszan megrázkódott egészen a tengerig, és hatalmas tömegével egy olyan földnyelvet hozott létre, ahol korábban a strand egy kis öblöt mutatott.” (G. Guidoni, 1854)

A kőfalakat kötőanyag nélkül építették az itt található sziklatörmelékből

A felhalmozódott anyag San Bernardino település alatti területtől egészen a tengerig húzódik, és alsó részén — jellegzetes legyező alakban — különböző szemcseméretű törmelékes üledéket tartalmaz.

A földcsuszamlás tömegének első helyreállítási munkálatait (támfal építése, vízelvezető kutak — vízszintesek és függőlegesek — létesítése, valamint a csuszamlás frontján egy széles és erős védő kőfal kialakítása) a terület tulajdonosai, a vasúttársaságok végezték el már 1856-tól kezdve, annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a Genova–Róma vasútvonal kiépítését, az üledéktest lábánál.

Azért szerencsére megmaradt néhány szép szőlőskert is

A vasútvonal későbbi, alagútba helyezett nyomvonalára való áttelepítése (az 1960-as évek elején), valamint a legutóbbi megerősítési és helyreállítási munkálatok hozzájárultak ahhoz, hogy újra előtérbe kerüljenek a földcsuszamlás tövében fellépő eróziós jelenségek.

Manarola, de az már csak holnap fogom meglátogatni

Corniglia településre most a másik irányból érkeztem gyalogosan, nem pedig vonattal, mint legutóbb. Most először a falut láthattam, majd következett a fárasztó és meredek lépcsőzés lefelé, közvetlenül a tengerparton található állomásig. 

Corniglia tengerparti állomása, egy FS ETR 500 sorozatú motorvonat tart éppen La Spezia felé. A vasútvonal egykoron egyvágányú volt és közelebb futott a tengerhez. A kétvágányúsítás során a vonal hosszan alagútba került néhány méterrel magasabban, a régi nyomvonalból szinte csak a tengertől védő kőfal maradt meg.

A magasból remek képeket lehetett készíteni a tengerről, a mellette található dús növényzettel rendelkező hegyekről, a távoli Manaroláról, na és persze a páratlan fekvésű állomásról. Szerencsére a vasúti forgalom is sűrű és változatos, így nem kellett sokat várni néhány vonatos fotóért. Ezen a szakaszon közlekednek tehervonatok, nagysebességű motorvonatok, mozdonyos ingavonatok és különböző motorvonatok is, a változatosságra nem lehet panasz!

Rövidesen egy FS 464 sorozatú mozdonyos ingavonat érkezett, majd egy rövid megállás után Genovába iparkodott tovább 

Közeledve az állomáshoz, lassan alkonyodik, újabb két "Rock" motorvonat várakozik a peronok mellett. A "Cinque Terre" járatok 30 percenként közlekednek mindkét irányban La Spezia és Levanto között

A peronon várva a La Speziába tartó következő "Rock" becenevű motorvonatot

Bár a Cinque Terre falvai nem sok állandó lakossal rendelkeznek, látványos fekvésük miatt sok turista is felkeresi őket. Vannak, akik hajóval érkeznek a víz felől, de a többség vonattal érkezik. Az autó itt nem választható opció... Az állomások peronjai hosszúak és szélesek, aluljáróval kapcsolódnak össze. Jegyautomaták, jegypénztárak is tartoznak hozzá, pedig állandó lakossága a 200 főt sem éri el! A nagy utasforgalom miatt a peronokon állandó a biztonsági személyzet jelenléte, akik ügyelnek az utasok testi épségére. Csúcsidőben bizony ezek a hosszú és széles peronok is kicsinek bizonyulnak, van, hogy egy tűt nem lehet leejteni a tömegben.

Tehervonat érkezik Genova felől...

Míg a vonatra várakoztam, még készítettem néhány képet a naplementéről, a vágányokról és a néhány áthaladó vonatról. Ezen a vonalon nem sok az olyan időszak, hogy ne jönne éppen valamelyik irányból valami.

...majd néhány percre rá a Hitachi gyártmányú emeletes motorvonat is megérkezik

Monterossóból Cornigliába való hegyi túra az egész napomat kitöltötte, így nem maradt más hátra, mint az első érkező vonattal visszatérni La Speziába, hogy holnap Cornigliába visszatérve teljesíthessem a fennmaradt kilométereket.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!