A sok-sok külföldi vonatút után a nyári kényszerszabadságom alatt néhány magyarországi vonalat is beutazunk a barátnőmmel. Első utunk Székkutasra vezetett, mely a Szeged-Békéscsaba-vasútvonalon helyezkedik el.

Indul a vonat Székkutas állomásról Hódmezővásárhely felé

Székkutas jellegzetes alföldi falu, mely a vasútvonalon majdnem középen helyezkedik el, egyforma távolságra mind Szegedtől, mind Békéscsabától. A két megyeszékhely között egy nem villamosított vasúti fővonal húzódik, mely azonban inkább mellékvonali jellegzetességekkel bír.

A 135-ös számú Szeged–Békéscsaba-vasútvonal egy 97 kilométer hosszú egyvágányú, nem villamosított vasúti fővonal a Dél-Alföldön. 1870-ben adták át az Alföld–Fiumei Vasúttársaság Nagyvárad–Békéscsaba–Szeged–Szabadka–Zombor–Eszék vonalának részeként, de már 1884-ben a Magyar Királyi Államvasutak tulajdonába került a magántársaság államosításával. Építésének célja az Alföld és a fiumei kikötő közötti vasúti kapcsolat megteremtése volt Budapest elkerülésével, így fontos fővonali szerepe volt a magyar vasúthálózatban.  A trianoni békeszerződés elvágta a vonalat mind Nagyvárad, mind Eszék felé. A Magyarországon maradt vonalrészek ma a 136-os (Szeged–Röszke) 135-ös (Szeged–Békéscsaba) és 128-as (Békéscsaba–Kötegyán) vonalakhoz tartoznak. A Szeged–Békéscsaba-vasútvonalnak térségi összekötő szerepe erősödött a későbbiekben, napjainkban belföldi törzshálózati vonalként van nyilvántartva. Számos mellékvonal csatlakozik hozzá, Hódmezővásárhely és Orosháza fontos csomópontok. Régebben több helyen csatlakoztak hozzá kisvasúti vonalak is, melyek jellemzően áruszállítási feladatokat láttak el, de ezek mára már megszűntek (forrás: magyar Wikipédia).

Depózott bontott anyagok a vasút mentén

A vasútvonalon óránként, kétóránként közlekednek az orosz ikermotorkocsik, de egyes járatokat még mind a mai napig M41-es "Csörgő" mozdonnyal és a hozzá illő By személykocsikkal adnak ki. Bár két megyeszékhelyet és több regionális központot köt össze, a forgalom nem kiemelkedő. Mind az al- mind a felépítmény borzasztóan elhasználódott, bár modernizációja évek óta folyamatos, ez csupán különböző bontott anyagok beépítésével valósul meg. A mellékvágányok a legtöbb helyen faaljasok, betonaljakat csak a legkritikusabb helyekre építettek be. Székkutas állomáson az átmenő fővágányba még 1930-as évekből származó sínszál is megtalálható.

Székkutas állomása három vágányos, átmenő fővágánya a harmadik vágány. A személyvonatok is ezt a vágányt használják, megspórolva ezzel a kitérőzést. A ritkábban használt vágányok még rosszabb állapotban vannak, a korhadt talpfákból vödörszámra lehetne kiszedegetni a kilazult síncsavarokat. Erre a veszélyre 10-es sebességkorlátozással figyelmeztetik a mozdonyvezetőket. Található itt még egy rakodóvágány is, mely vágányzáró sorompókkal biztosított. Rakodás azonban szemlátomást már évek óta nem történik az állomáson.

Az Orosháza felőli oldalon nem biztosított útátjáró, a Kútvölgy felőli oldalon teljes csapórudas sorompóval biztosított útátjáró épült, melynek sorompórúdjait mind a mai napig kézzel tekerik le és fel. Az ezen az oldalon található kettes számú váltókezelői őrhely mellett nem biztosított gyalogos útátjáró is található. Ugyaninnen kezelik a drótkötél vontatású szemaforokat is.

Az állomás forgalmi irodája és muzeális, Polacsek típusú biztosítóberendezése

Az állomáson Polacsek típusú biztosítóberendezés üzemel, biztosított bejárati, és közös kijárati alakjelzőkkel. Ezúton is külön köszönet az állomás dolgozóinak, hogy segítőkészek voltak és megengedték a fotózást.

Az állomás kívülről

Érkezik a vonat Békéscsaba felől, oldalt beépítésre váró bontott anyagok

Az állomásra vezető gyalogút

A váróterem

Az egykori jegypénztár

Az állomás várótermében megállt az idő, néhány aktuális hirdetményt leszámítva a 70-es évek műszaki színvonalát idézi. Jegykiadás és pénztár már rég nem működik itt.

Mellékvonali életkép 2016-ból

A vonal jellemző vasúti járműve

A vonat tovább is halad Szeged felé, a kijárati jelző mellett egy beépítésre váró betonaljas kitérő

Székkutas Csongrád megyében található, A Körös és a Maros közötti síkságon. A környéken kiváló minőségű fekete föld található, de emellett még más típusú talajok is előfordulnak.

A szikes pusztákon él a kamilla, mely fontos bevételi forrása a környékbelieknek. A nagy mennyiségben megtermelt gyógynövényekre egész iparág épült. Az itt termelt kamilla eljut az ország minden pontjára, a gyógynövények, gyógyteák csomagolásán felfedezhetjük Székkutas nevét.

Székkutasi utcakép

Takaros alföldi lakóház a faluból

Típusházak sora

Ezek mellett azonban sajnos a környékre az elöregedés és az elvándorlás a jellemző, míg néhány éve a faluban még több, mint 2300 ember élt, addig 2015 januárjára már csak 2071 fő mondta magát székkutasi lakosnak.

A település házai közül egyre több az elhagyatott, lakatlan ház, a fiatalabbak inkább a környező városokba költöznek (bár azokban sem mindig sokkal jobb a helyzet).

Pedig a közlekedésre nem lehet panasz, nem egy világtól elzárt település. A vasútvonalon kívül a 47-es számú főút is keresztezi, melyen rengeteg busz jár Hódmezővásárhely vagy Békéscsaba irányába.

A főtér

A Szeged-Békéscsaba-vasútvonal fejlesztése régóta napirenden van, ám a kivitelezés elkezdése folyamatosan csúszik, miközben a becsült költségek nagysága is folyamatosan nő. Leghamarabb a Szeged-Hódmezővásárhely ún. Tram-train rendszer kiépítésére kerülhet sor. A tervek szerint a szegedi 1-es villamos járművei a nagyvasúti vágányokon egészen Hódmezővásárhelyig járnának, majd egy kört megtéve a városban szintén a nagyvasúton érnék el Szegedet. Ennek során az érintett vasútvonalat villamosítani szeretnék, a forgalomhoz pedig speciális, villamos-nagyvasút szabványnak megfelelő járműveket szereznek be. A két város között szakaszosan, mintegy 7 km hosszan második vágány is épülne.

A későbbiek során a villamos felsővezetéket egészen Békéscsabáig, majd azon is túl, egészen Gyuláig hosszabbítanák meg.

Ezek azonban egyenlőre még csak álmok, a megvalósulásuk folyamatosan csúszik.

Hódmezővásárhely vasútállomása, első körben idáig érne a villamos felsővezeték Szeged irányából

Székkutas bár apró, kisforgalmú állomás, egy nem is túl forgalmas, nem-villamosított fővonalon, ám mégis felkerült a nemzetközi térképekre: Az 1920-as években Hugo Andreas Hartung német író Székkutason (akkor még Kutaspuszta) vendégeskedett. Az itt eltöltött idő élményeiből született 1954-ben az Ich denke oft an Piroschka (Gyakran gondolok Piroskára) című regénye, amelyet később filmként is feldolgoztak.

Ich denke oft an Piroschka (Gyakran gondolok Piroskára) a Youtube videómegosztó weboldalon

A történet szerint a német cserediák, Andreas itt tölti a nyári szünetét. Míg azonban eljut ide, egy dunai hajón megismerkedik egy csinos német lánnyal, Greteval. Megígéri neki, hogy még találkozni fognak. Ezután tovább utazik Székkutasra (Hódmezővásárhelykutasipuszta a filmben, igen, így minden egybeírva, jó német szokás szerint), ahol megismerkedik az állomásfőnök lányával, Piroskával. A kettejük között lassan kialakuló szerelembe váratlanul csap bele Grete levele, melyet Siófokról írt. Andreas titokban meglátogatja őt a Balaton partján, de Piroska titokban utánaszökik. Miután lelepleződik a szerelmi háromszög, a magyar lány nem áll többet szóba Andreassal.

Andreas így bánatosan utazik vissza Németországba, de megfogadja, hogy még visszatér magyar szerelméhez. Az élet és a történelem azonban közbeszólt, így a terve nem sikerült. Pedig számára ő volt az egyetlen igaz szerelem, kit nem tudott sohasem elfeledni...

A filmet egyes források szerint Münchenben, a Bajor filmstúdióban forgatták, mások szerint viszont néhány jelenetét Magyarországon vették fel. Bárhogy is legyen, a film Németországban kultuszfilmmé vált, mely egy idealizált Magyarországot mutatott be a nézőknek. Szinte minden jelenetben, minden képkockán van valami túlzó, valami igazán magyaros, de nem bántón, hanem inkább viccesen: folyton hegedülő cigányzenész, gémeskút, pálinkázó magyarok, bőségesen megterített asztalok. De megjelenik a Duna, a Lánchíd, a Balaton, a magyar vidéki romantika, a csárdás, a lovaskocsi, mely csak paprikafüzérrel van megrakva...

Ha valaki kíváncsi rá, milyennek képzelik a németek Magyarországot, ebből a filmből megtudhatja, hogy milyennek is gondolnak minket magyarokat a külföldiek (bővebb elemzés a filmről az Mno.hu weboldalán).

A film eredeti nyelve német, szereplői német színészek, de néha azonban elhangzik benne magyar beszéd is.

A film hatására sok német turista ellátogatott ide az Alföldre, Székkutasra.

Megérkezés Szegedre, a Csörgős személyvonat hamarosan indul Békéscsaba felé

Gyors átszállás a személyvonat mellett várakozó, Budapestre induló "Hibrid-IC"-re

Hazaérkezés Kecskemétre, még egy gyors fotó a vonatomról, mely most kivételesen nem Szeged felé ment tovább, hanem a főváros irányába

Székkutas a Google térképén