Szlovénia világhírű látványossága a Postojna városban található cseppkőbarlang (szlovénül: Postojnska jama), mely az egyik legnagyobb a világon! A 20 570 méter hosszú barlangot a Pivka folyó vájta ki évmilliók alatt.
A Postojna Jama cseppkőbarlangban
Szlovénia nagyrészt mészkőhegyeken terül el, így cseppkőbarlangból is több akad az országban. A leghosszabb a Migovec-rendszer a maga több mint 24 kilométerével. Mi "csak" a második leghosszabban jártunk, de annak is csak egy kis részét látogathattuk meg.
Bár mehettünk volna az út egy részén vonattal is, vissza Ljubljana felé, de a barátnőmre való tekintettel az egyszerűbb, közvetlen buszt választottuk. A busz a régi úton ment, elkerülve az autópályát, hegyen-völgyön át, szédítő magasságokban és mélységekben. az autópálya gyorsabb lett volna, így akik autóval mennek, biztosan a sztrádán fognak menni. De legalább megismertük Szlovénia ilyen arcát is.
A már korábban is bemutatott Črni Kal viadukt
Az út során többször is kereszteztük az autópályát, de még a Ljubljanába tartó vasútvonalat is. Az egyik városkába le kellett térni a főútról, át egy vasúti hídon, majd vissza. Egy utas azonban elbambult, nem szállt le, a sofőr pedig visszafordult vele. Így a képen is látható hídon fél óra alatt négyszer keltünk át. A negyedik fotó végül sikerült is zavaró fák, oszlopok és kerítések nélkül. Mindenben akad valami jó is...
Félúton csatlakozott hozzánk egy fiatal Nagy Feróra hasonlító szlovén alak is, aki vagy be volt rúgva már, vagy a diliházból szökött éppen... Nem tudtuk meg mi lelte, de az biztos, hogy bár egyedül utazott, végig be nem állt a szája. mivel szlovénül nem értünk, csak sejtettük, hogy miről is beszélhet.
Aki értette minden szavát, az a következő kb 1,5 órában betekintést kapott Szlovéni társadalmi és gazdasági életébe, az aktuális belpolitikába, továbbá az euró bevezetésének összes hátrányába. Egy igazi szónok veszett el benne, kár hogy senki sem volt kíváncsi rá.
A tömegközlekedés egyik hátránya, hogy mindenféle fura figurával kell együtt utazni....
Leszállás után a táblákat követve elindultunk végre a barlang felé a tűző napon a legnagyobb melegben.
Postojna a barlangnak köszönheti felvirágzását. A kisvárosban 14500 lakos él, és csupán 50 km-re fekszik a fővárostól. Vasúton, hagyományos autóúton és autópályán is megközelíthető.
A város egyik utcájának fala is hirdeti a látványosságot
Igen-igen, a barlangban egy személyszállító kisvasút közlekedik kb 3 km hosszan, így a túra egyből a hegy legbelsejében kezdődhet!
A Postojnába vezető út is bővelkedett a szép látnivalókban
A parkoló, buszok érkeznek minden irányból
A barlang bejáratánál épített impozáns épület
Egy korábbi bejárat, melyet lezártak
A barlangban állandó 8 C fok uralkodik, ezért érdemes melegen öltözni! Akik mégis elfelejtenék, azoknak a beáratnál lehetőségük van melegebb ruhát bérelni. A csoportok óránként léphetnek be a hegy gyomrában található kisvasút állomásra, ahonnan villamos mozdony vontatja be a kocsikat.
Az utazás az amerikai kalandfilmekhez fogható, ahol a főhős egy bányacsillében menekül a barlangból. Szűk alagutak, éles ívek, majd hirtelen hatalmas termek váltják egymást, miközben az arcunkba fúj a hideg szél, a mennyezetről meg a víz csepeg állandóan.
Beszállás, hamarosan indul a kisvonat a barlangba
Beszállás után felhívják mindenki figyelmét arra, hogy tilos a fotózás. De mivel ezzel senki sem törődött, így én is elővettem a gépemet. Persze senkit nem akarok rábeszélni arra, hogy ha erre jár fotózzon! Az mindenkinek TILOS!
Mondjuk kíváncsi lennék rá, hogy akik kis kompakttal vakuval, vagy ne adj isten mobillal fotóztak, azoknak hány használható képük lett!
A barlangban a csoportokat több vezető is kíséri. Nincsenek tömött, tülekedő sorok, az emberek csak szállingóznak egymás után.
Sajnos a vandalizmus itt is utolérhető, rengetegen próbáltak emléket vinni magukkal, fel sem fogva, hogy évezredes károkat okoznak! Egy kisgyerek egy kb egy méter magas, 30 cm átmérőjű cseppkövet szeretett volna tőből kitörni, de szerencsére nem sikerült neki.
Mások viszont sajnos sikerrel jártak, az elkerített sétálóút egy méteres körzetében, továbbá a mennyezeten egy ép cseppkő nem volt már, mikor én jártam arra...
Egy kis cseppkő nem szép magában napfénynél, vagy a szobában egy fiókban, arra kérek mindenkit, hogy ha ilyen helyen járnak gondoljanak a gyerekeikre, unokáikra és azok unokáira is! Egy ember megszületik, meghal, majd elporlad, mikor a cseppkő még csak egy mm-ert nőtt!
A barlangrendszer hasznosítását két új találmány segítette jelentősen elő: az első a villanyáram volt, mely lehetővé tette a biztonságosabb közlekedést a hegy belsejében, a második pedig a vasút, mely az utazást könnyítette meg a barlangban.
A barlangot a 17. században fedezték fel, azóta folyamatosan látogatható.1819-ben érkezett meg az első szervezett turistacsoport, 1872 óta jár vonat a barlangban, 1884-ben vezették be a villanyvilágítást.
A II. világháború idején a németek a barlangrendszerben 1000 barrel üzemanyagot is tároltak, de ezt a szlovén partizánok felrobbantották. A tűz 7 napig égett, miközben elpusztította a barlangrendszer egy nagyobb részét is.
A háború után újra megnyílt a látogatók előtt, jelenleg 5,3 km hosszan látogatható, amely a leghosszabb ilyen útvonal az egész világon.
Napjainkban már évi egymillió ember is elutazik ide, hogy beléphessen ebbe a páratlan természeti csodába.
Vessük össze a látogatók testméretét a cseppkövekkel!
Vicces, hogy még egy ilyen helyen is mennyi-mennyi magyar szót hall az ember! A látogatók közül szintén többen Magyarországról jöttek nyaralni Szlovéniába vagy épp Horvátországba. Onnan meg már csak egy kisebb kiruccanás (főleg autóval) Postojna. De a parkolóban is láttam több magyar rendszámos turistabuszt.
A fenti kis gyalogúton jöttünk át
Youtube videó a vonalról
A "Koncert-terem", ahová akár 10 ezer ember is befér egyszerre!
Érdemes még pár szót ejtenünk a barlangok élővilágáról is. Az ember azt gondolná, hogy az állandó sötétben, a hidegben nem marad életben semmi.
Azonban ez nem így van, sőt! Néhány faj csak be-be jár rövid időre, pl a denevérek. Mások az életük egy részét töltik bent. Egy kis részük azonban egész életében itt él. Csigák, rákok, pókok, skorpiók és halak élnek itt. A csúcsragadozó pedig a barlangi vakgőte, mely Postojna kabalaállata is egyben. Még plüssfiguraként is megvásárolható!
A barlangi gőte teljesen vak és teljesen csupasz, színe fehér, bőre áttetsző. Vörös kopoltyúinak egy része kint található. Akár 30 cm hosszúságúra is megnőhet. Ezt a különleges fajt itt Postojnában fedezték fel elsőnek, később azonban több másik karszt barlangban is megtalálták végig az Adriai-tenger mentén.
Néhány példány egy akváriumban megtekinthető a barlangban is.
Végállomás, innen gyalog mehettünk tovább a kijáratig
A barlanghoz kapcsolódik egy kisebb barlang is, ahol már szabad fotózni is! Itt a barlangok élővilágával ismerkedhetünk meg. Több akváriumban élnek hegyben talált állatok. Egy további berendezett vitrin pedig a környezetvédelemről szól: vigyázzunk ezekre a helyekre, ne szennyezzük be, ne tegyük tönkre! Megfogandó tanács!
Egy újabb teremben pedig egy hatalmas pillangógyűjteményt tekinthetünk meg az egész világból!
Ásványok vására a barlang közelében
Ezek után már nincs más hátra, mint megvenni az ajándékokat, megebédelni majd visszasétálni a buszállomásra.
A barlangvasút egyik mozdonya a szabadban
Hazafelé már nem volt közvetlen buszunk, így Koprben át kellett szállnunk. A két busz egymás mellé állt, így nem okozott nehézséget az átszállás.
A cseppkőbarlang a Google térképén
Aki Szlovéniában jár, feltétlenül keressen fel egy cseppkőbarlangot is, mert megéri! Életreszóló élmény az egész családnak!
Utolsó kommentek