Olaszország rengeteg érdekes és izgalmas vasútvonallal rendelkezik, melyek festői környezetben kanyarognak a hegyek lábánál és a tengerek, tavak partján. De nem csak modern fővonalak vannak az országban, a fő vonalakat sok-sok mellékvonal is kiegészíti, melyek egészen más hangulatot nyújtanak, mint forgalmasabb társaik.
Motorvonat Toline közelében az Iseói-tó partján (kép forrása: Wikimedia Commons)
A mai posztban képzeletben a lombardiai Brescia–Iseo–Edolo-vasútvonalat járjuk be néhány szép kép segítségével az Iseói-tó partján és az Oglio folyóvölgyén keresztül.
Története
Brescia városát a vasút 1854. április 22-én érte el, mikor megnyílt a Verona-Coccaglio-vasútvonal. Hamarosan több irányból is befutottak a sínek, így Brescia fontos vasúti csomóponttá vált Lombardiában.
Egy közvetlen Brescia–Iseo–Edolo-vasútvonal építése meglehetősen későn, csak az 1900-as években vetődött fel. Az építkezésre a koncessziót Iseo és Edolo között a Società Italiana Ferrovie e Tramvie (SNFT) kapta meg 1900-ban. Az új normál nyomtávolságú vasúti mellékvonal 1907 és 1909 között épült. A csaknem 100 km-es vasútvonalat három részletben adták át, az első szakaszt 1907 július 8-án, az utolsó szakasz pedig 1909. július 4-én adták át a forgalomnak. Az üzemeltetést Iseo és Edolo között az építtető SNFT kapta meg.
A Bresica és Iseo közötti vasútvonal már 1885-ben elkészült, ezt a szakaszt eladták az SNFT-nek, hogy létrejöhessen egy közvetlen vonal Brescia és Edolo között.
Az évek során a vasútvonal többször is üzemeltetőt váltott, melyet a vonalon közlekedő járművek színtervének változása is nyomon követett. A narancssárga színeket a zöld, majd a kék váltotta, jelenleg pedig sárgászöld a flottaszín.
A vasutat jelenleg a milánói székhelyű Ferrovie Nord Milano (FNM) üzemelteti, az utasszállításért a Trenord, míg az áruszállításért a DB Schenker Rail felel.
Bresica állomás, a vonal kezdőpontja (kép forrása: Wikimedia Commons)
Bresica az ország harmad legfontosabb ipari központja, jelentős áthaladó és átszálló forgalommal. A közel kétszázezer lakosú város fontos vasúti csomópont, keresztülhalad rajta a Milánó-Velence-vasútvonal és kiindulópontja a Cremonába, Parma-ba vagy Lecco-ba futó vasútvonalaknak is. Pályaudvarán nem csak az olasz FS, hanem a francia SNCF és a német DB járművei is megfordulnak.
A távoli tervek között szerepel, hogy a még építés alatt álló Milánó-Verona nagysebességű vasútvonalról is nyílik majd egy leágazás a város felé.
Provaglio állomás közelében (kép forrása: trainspo.com)
Brescia állomást elhagyva egy ideig nyugat, északnyugat felé fut az egyvágányú, nem villamosított vonal, majd Bornato Calino állomásnál egy éles ívvel teljesen észak felé fordul. Nagyobb településeket nem érintve éri el a 25 km hosszú és 251 méteres mélységű Iseói-tavat. A vasút itt a tó partjánál véget érő meredek hegyoldalban fut, miközben egyik oldalról a tó vize, a másik oldalról pedig a meredek sziklafalak határolják. Néhány helyen kisebb alagutakon áthaladva fűzi fel a tóparti településeket, hangulatos állomásokat érintve.
Az Iseói-tavon fekszik a Monte Isola nevű sziget, mely 4,5 km²-es területével Olaszország legnagyobb, 600 méteres magasságával pedig egyben Európa legmagasabb természetes tavi szigete is.
Marone Zone városkából kompjárat is indul a túlpartra.
Vonatgenerációk egymás mellett Iseo állomáson: FS ALN 668 szólóban és mellékkocsival, jobbra egy Stadler GTW, végül a szélső vágányon egy dízelmozdony pózol (kép forrása: trainspo.com)
Sulzano felé (kép forrása: trainspo.com)
Sale Marasino közelében egy vegyesvonat (kép forrása: trainspo.com)
Marona állomás felé a tóparton (kép forrása: trainspo.com)
Rövid alagút Marona állomás közelében (kép forrása: trainspo.com)
A vasútvonalat néhány helyen már teljesen körbenőtte a település (kép forrása: trainspo.com)
Hamarosan Vello állomásra érkezik egy Stadler GTW (kép forrása: trainspo.com)
Az aprócska Vello állomás (kép forrása: trainspo.com)
Vello után egymást érik a rövid alagutak, mivel a tópart mellett kezdődő hegyvonulatok más lehetőséget már nem hagytak az építőknek. A vasútvonal állomásai is szinte mindenhol a helyhiánnyal küzdenek, a házak falai gyakran közvetlenül a sínek mellett érnek csak véget. Vello állomása is az épületek között bújik meg, az aprócska motorvonatok épp csak elférnek a házak között.
Toline települést balról a vasút, jobbról a közút kerüli el, egészen jobbra pedig az Iseói-tó látható (kép forrása: trainspo.com)
Hamarosan lankásabb részek következnek, Pisogne állomás már-már alföldi hangulatot áraszt (kép forrása: trainspo.com)
Pisogne állomást elhagyva a vízparttól is búcsút intünk, a vonal legizgalmasabb és leglátványosabb szakaszát már magunk mögött hagytuk. Nem lesznek már alagutak, se szűk helyeken kanyargó szakaszok, helyette a vasút az Oglio folyó völgyét követi. Az irány is újra változik, a vasút északkeleti irányba halad tovább, miközben lassan de biztosan emelkedik is.
Darfo Boario Terme felé, háttérben csipkés hegyláncok (kép forrása: trainspo.com)
De azért unalmas sem lesz az út, magunk mögé tekintve végig láthatjuk az Alpok csipkés hegycsúcsait. A vasútvonal eközben folyamatosan emelkedik, a 139 méter magasságban elhelyezkedő Bresicától egészen 667 méteres magasságba kapaszkodunk fel.
Cividate Camuno közelében egy bevágásban (kép forrása: trainspo.com)
Csodálatos a kilátás a vonatból Braone felé is (kép forrása: trainspo.com)
Vonattól függően két óra vagy két óra húsz perc alatt érjük el a végállomást, a hegyek között található Edolo állomást. Edolo szintén kisváros, mindössze 4500 lakos él itt. Vonattal tovább innen nem lehet már utazni, pedig légvonalban mindössze csak 32 kilométerre található Tirano, ahonnan az RhB vonatai indulnak Svájc felé a Bernina-vonalon és az FS szerelvényei Milánó felé a Valtellina völgyében a Valtellina-vasútvonalon.
Az elmúlt évek alatt már többször felmerült, hogy a fejállomást átmenővé építik át, és a vasútvonalat továbbvezetik Tirano felé. Ehhez azonban alagútépítésre is szükség lenne, mely a költségeket jelentősen megnövelné. A terv így továbbra is terv marad, Edolo megmarad továbbra is, mint fejállomás.
Forgalom
A vasútvonalon elsősorban motorvonatok közlekednek. A lassabb regionális vonatok minden állomáson és megállóhelyen megállnak, menetidejük két óra húsz perc. A Regionalexpressek csak Brescia, Iseo, Sulzano, Sale Marasino, Marone-Zone, Pisogne, Darfo-Corna, Boario Terme, Breno, Capo di Ponte, Cedegolo, Malonno és Edolo állomásokon állnak meg, menetidejük kereken két óra.
2010 elején dízelmozdonyos vonatok jártak erre 2-3 svájci személykocsival.
Ezen kívül közlekednek még nosztalgiavonatok gőzmozdonnyal továbbítva.
A járműpark az évek során többször változott, a leggyakoribb típus az FS ALn 668 sorozatú dízel motorkocsi szólóban, mellékkocsival vagy akár párban is. A modern technikát a svájci Stadler gyár GTW motorvonatai jelentik, melyek a Magyarországon is közlekedő Stadler FLIRT motorvonatok rövidebb, dízelüzemű változatai (GTW-t láthatunk Velencében is a pályaudvaron).
Végállomás: Edolo (kép forrása: trainspo.com)
Források
* A német Wikipédia Bahnstrecke Brescia–Iseo–Edolo szócikke
* Képek: trainspo.com
Utolsó kommentek