2017 elején egy álláslehetőséget kaptam Svájcban, ezért egy rövid megbeszélésre és állásinterjúra Svájcba kellett utaznom. A kétnaposra tervezett út végül ötnapos lett, a tervezett célállomás helyett pedig több másik településre is eljutottam. Így a szűk egy hét alatt sok szép és érdekes dolgot láthattam ebből a kicsi, de annál fontosabb országból.
Emeletes Stadler FLIRT motorvonatok Churban
Bár az utazásom célja nem a nyaralás volt, hanem egy jövőbeli állás lehetősége, azért menet közben volt időm néhány fotót is készíteni. A svájci vasútnál az átszállásokra csak néhány perc áll rendelkezésre, ami a jegyvásárlásra és a megfelelő vonat megkeresésére elég csupán. Így profi fotók nem készültek, csak egy-egy minden fontosabb állomásról.
Magyarországról január 8-án indultam a Kálmán Imre Euronight vonattal. A szerelvény már ismerős volt, hiszen míg Németországban éltem és dolgoztam, rendszeresen ezzel a vonattal ingáztam München és Budapest között. Az évek során mindössze annyi változott, hogy míg korábban a svájci kocsik külön szerelvényként (mint Wiener Walzer) közlekedtek, 2014 decembere óta már közösen haladnak Salzburgig a müncheni vagonokkal.
A Kőbánya-Kispest-Kelenföld-Székesfehérvár/Martonvásár járatoknak köszönhetően most már kimarad Zuglóból a Keleti-pályaudvari gyaloglás, helyette kényelmesen átvonatozhattam Kelenföldre Kőbánya-Kispestről. Dicséretes, hogy ezzel az átlós összeköttetéssel a Szegedről érkező vonatokról is át lehet szállni a nyugatra tartó távolsági vonatokra.
Érkezik a Kálmán Imre Euronight Kelenföld állomásra
A MÁV azért szokás szerint hozta a formáját, az öt perc késéssel érkező éjszakai vonatból kimaradt a hálókocsi, helyette egy ülőhelyes kocsit kaptak az utasok. Mivel nekem nem volt helyjegyem, így én nem a zsúfoltságig megtelt helyjegyes ülőhelyes kocsiban nyomorogtam, hanem a hálókocsi helyett közlekedő, de szintén ülőhelyes kocsiban foglaltam helyet. Itt fülkénként csak négy utas volt, éjszakai utazásnál ez a kicsi is sokat számít. Szerencsére a többi itt utazó utas kapott bizonylatot a malőrről, így később kárpótlást igényelhetnek a MÁV-tól.
Az éjszakát átaludtam, így nem tudom, hogy pontosan merre is jártunk, hol álltunk meg és hol várakoztunk. A vonat jelentős késéssel érkezett az osztrák-svájci határon található Buchsba. Ekkorra már a vonat jelentős átalakuláson esett át, hiszen Salzburgban leakadtak a Münchenbe tartó magyar kocsik, helyette az ÖBB emeletes hálóival bővült a szerelvény. A vonat irányt is vált itt, egyúttal a mozdonyt is lecserélték egy svájcira.
Azért, hogy a késésből lefaragjanak, a menetrendet is módosították erre a napra úgy, hogy Buchs után a vonat Zürichig már nem állt meg sehol. Ez engem eléggé rosszul érintett, hiszen nekem Sargansban kellett volna átszállnom, ami még jó 16 km-re volt innen.
Szerencsémre épp indult egy regionális vonat Sargans felé, melyet a sok leszállított utasból csak én értem el, a többiek mehettek az eggyel későbbivel.
Stadler FLIRT motorvonat Sargansban, az enyém egy ehhez hasonló szerelvény volt, de mire a fényképezőgépemet elővettem, huss, már el is ment
Sargansban 8 perc volt a zürichi Inercity érkezéséig, ami megint szinte csak arra volt elég, hogy kiderítsem melyik vágányról indul. Svájcban szerencsére nem kell pótjegy az Intercitykre, így erre már nem kellett az időmet vesztegetni, amint megtaláltam a megfelelő vágányt már csak pár percet kellett várnom.
A Churba tartó SBB Intercity vezérlőkocsival előre fele, a két egyszintes után a többi már emeletes kocsi volt
A Churba tartó Intercity nagyrészt emeletes kocsikból állt, de a szerelvény elejére (vagy végére, nézőpont kérdése) még egy további egyszintes személykocsit és egy ehhez passzoló vezérlőkocsit is kapcsoltak. A tológép minden bizonnyal egy SBB Re 460 sorozatú villamosmozdony volt, de a vonat hossza miatt ezt már nem láthattam.
Chur a Graubünden kanton székhelye, jelentős közigazgatási központ és közlekedési csomópont, ehhez mérten forgalmas vasútállomással. Nem csak a környező regionális vonatok, a zürichi Intercityk, de még nemzetközi vonatok is érkeznek ide. Még a német vasút ICE motorvonata is megfordul itt napi egyszer, ugyanis Churnak közvetlen vasúti összeköttetése van Kasselen át Hamburggal.
Közeledünk Churba, mellettünk az RhB magánvasút 1000 mm-es nyomtávolságú szerelvénye
Itt található az 1000 mm-es nyomtávolságú vasutakat üzemeltető Rhätische Bahn központja is. A keskeny nyomtávolságú vonalak innen ágaznak el három különböző irányba, st. Moritz, Arosa és az olaszországi Tirano felé.
Érdekes volt látni az RhB szerelvényeit, mert bár 1000 mm-es kisvasút, mégis komoly vasútüzemet bonyolít le. A teljes hálózata villamosított, így a személykocsikat is villamos mozdonyok húzzák, de vannak a svájci Stadlertől beszerzett keskeny nyomtávolságú FLIRT motorvonatai is, a személyszállításon kívül pedig teherfuvarozást is végez. A teherkocsik között megtalálható szinte minden, ami a nagyvasúton is közlekedik: tartály-, pőre-, autószállító- sőt konténerszállító kocsi is!
Chur vágányhálózata
Churból Lanzerheide-ba busszal utaztam tovább, a buszállomás itt is a közelben található, de nem az állomás elé, nem is mögé, hanem közvetlenül a vágányok fölé építették meg! A vasúti peronokról mozgólépcső visz fel az "emeletre" ahol egy fedett csarnokban várakoznak az indulásra váró buszok. Ugyanitt fent található a váróterem és a jegypénztár is egy postával együtt.
A buszállomáson vagy a buszon úgy is vásárolhatunk jegyet, hogy az később egy vonatra is érvényes legyen, így egy kombinált buszos-vonatos útnál is elég csak egyszer sorban állni és jegyet váltani.
A churi buszállomás az állomás vágányai felett
Letekintés a buszállomásról a vasútállomásra, a kép két szélén lévő mozgólépcsők közvetlenül a vasúti peronokhoz vezetnek
Balra a Zürichből érkezett emeletes InterCity szerelvénye, jobbra egy emeletes FLIRT. Hamarosan Magyarországon is lesznek ilyenek az elővárosokban?
Közben az itteni már valamivel hosszabb várakozás alatt körbenéztem az állomáson is, melyen folyamatosan zajlott a forgalom. Emeletes szerelvények jöttek-mentek, sőt egy keskeny nyomtávolságú tehervonat is átbaktatott az állomáson.
Buszra várakozás közben futott be ez az öreg Ee 3/3 sorozatú villamosmozdony
A forgalmat egy 1944!-ben gyártott SBB Ee 3/3 sorozatú villamos tolatómozdony színesítette. A kis mozdony különböző változataiból 1928 és 1966 között 136 db-ot gyártottak Svájcban.
Közben az "emeleten" a buszok is folyamatosan érkeztek, melyek egyúttal a posta feladatát is ellátják
Svájcban a távolsági buszközlekedést a Postbus látja el modern sárga autóbuszokkal. A busz és a posta itt egy közös vállalkozás, a buszállomások egyben postahivatalok is és a postát is buszokkal szállítják. Rendkívül logikus és takarékos megoldás, hiszen ahová autóbusz jár, ott bizonyára laknak annyian, hogy a postára is legyen igény. Némelyik autóbusz még külön kis utánfutót is húzott maga után.
Megérkezés Lenzerheide-be, a buszállomás egyben postahivatal is
Lenzerheide-i utcakép
Érdemes még megemlíteni a híres svájci semlegességet is. Sokan, köztük én is azt gondoljuk, hogy a svájci a legbékésebb nép, ahol nem foglalkoznak a háborúnak még csak a gondolatával sem. Nos a valóság ennek épp az ellentéte: a békét úgy tudják megőrizni, hogy folyamatosan a háborúra készülnek! Svájcban mind a mai napig van sorkatonaság, sokan tartanak otthon lőfegyvert és minden ház és szálloda alatt van légóvó pince is hatalmas, 30 centi vastagságú acélajtókkal! Jelenleg ezek csak zöldségraktárként vagy biciklitárolóként funkcionálnak, de egy pillanat alatt ismét menedékké alakíthatóak.
Példa egy svájci pincére, bárhol is voltam, hasonlót mindenütt láttam
Még tartott a karácsonyi időszak, ezt a "karácsonyfát" 365 szánkóból építették meg
Lenzerheide lett a "főhadiszállás" a következő napokban, ugyanis innen indultunk tovább autóval több közeli településre, majd végül csütörtök reggel busszal és vonattal, de már csak egyedül, Arosába.
Kötélvasúttal a hegyre fel egy sípályához
A felvonó egyik kabinja
Tettünk egy kitérőt egy sípályához is, ahová kabinos felvonóval mentünk.
Csütörtökre már csak Arosa maradt, egy hegyvidéki kis település, sok szállodával és sípályával. Ide az RhB Chur-Arosa-vasútvonala visz.
Ismét Churban, hamarosan indulok Arosába az RhB keskeny nyomtávú Flirt motorvonatával
Az Arosabahn igazi vasúti különlegesség több szempontból is: A vonatok a churi vasútállomás elől indulnak, elkülönülve a "nagy" vonatoktól, ahol közös peronjuk van a helyi buszjáratokkal. A szerelvények a várost a közúton át, az autóforgalommal együtt haladva hagyják el, mintha csak villamosok lennének.
A városhatáron túl található a járműtelep, majd ezután megkezdődik a felfelé kapaszkodás Arosa felé. A végig villamosított vasútvonal mindössze 25,6 km hosszúságú, de 1160 métert emelkedik ezidő alatt! Az állomásépületek építészeti stílusa végig egységes, egyforma szabványépületek követik egymást.
A vasút 1160 szintkülönbséget győz le 25,6 km alatt
A vasútvonal a szűk völgyekben kanyarog, néha mindössze 60 méteres sugarú íveken keresztül. Utunk során sok apró hegyi falu mellett haladunk el, melyek szinte elvesztek a magas hegycsúcsok és a vastag hótakaró alatt.
Az Arosába vezető egyvágányú pálya19 alagúton, néhány galérián és rengeteg kisebb hídon halad keresztül. Lüen-Castiel állomás után következik a leghosszabb alagút, mely 399 méteres.
Az Arosabahn leglátványosabb műtárgya a Langwieser viadukt
A vasút legjelentősebb műtárgya a 284 méter hosszúságú, 62 méter magas vasbeton Langwieser Viadukt, mely 1914 decemberében nyílt meg. Azóta is szolgálja a vasúti közlekedést.
Vonatkereszt után
A vonatok hétköznap óránként, hétvégén kétóránként közlekednek, a menetidő egy óra egy perc a vonal teljes hosszán. Bár sok kiránduló is igénybe veszi, valójában nem turistavasút, hanem a vasút mellett élők mindennapi közlekedési eszköze.
Az Arosabahn szerelvényei minden mai modern kívánalomnak megfelelnek: kényelmes ülések, nyári légkondicionálás vagy téli fűtés, gombnyomásra nyíló ajtók, hangos utastájékoztatás és nagyméretű kijelzők állnak az utasok rendelkezésére. Általában egy motorvonat jár, de szükség esetén a motorvonathoz további személykocsikat is kapcsolnak. Nyáron, jó időben érdemes az extra személykocsik valamelyikét választani, ugyanis azokban még hagyományos, nyitható ablakokat találunk.
Miután megérkeztem Arosába, az állásinterjú után még két napot eltöltöttem egy szállodában, majd vasárnap kora hajnalban, immár végig csak nappali vonatokkal, cserébe viszont rengeteg átszállással hazaindultam öt országon át, vissza Kecskemétre.
|
Utazási tippek Svájchoz Svájc mindig is drága országnak számított, a svájci frank drasztikus erősödése után pedig még drágábbá vált. Ez meglátszik mindenen: a szállások, a vendéglátó egységek, az élelmiszer boltok és a menetjegyek árán is. Célszerű minél több mindent otthonról hozni és a lehető legkevesebbet vásárolni kint, ugyanis Ausztriához képest kétszeres, Magyarországhoz képest háromszoros árakkal is találkozhatunk. Az utazáshoz választhatjuk a vonatot de van több magán-autóbusz társaság is, mely Svájcba is indít járatokat. Budapestről a menetidő Churba vonattal 11 óra (egy átszállással Sargansban), míg ugyanez busszal 15 óra. Ha nem tudjuk biztosan, hogy mikor jövünk haza, érdemes kirándulójegyet vásárolni, melyek érvényesek több svájci nagyvárosba is, többek között Zürichbe és Churba. A churi kirándulójegy 127 euró mely egy oda-vissza utazásra érvényes Chur és Budapest között egy hónapon keresztül. A jegy érvényes tetszőleges SBB vonaton, de nem tetszőleges irányon át! Mivel rugalmasan felhasználható, így helybiztosítást nem tartalmaz. Pénteken és vasárnap, különösen a Budapest-Zürich közvetlen éjszakai vonatra a helyfoglalás erősen ajánlott. Normál díjszabás esetén a menetjegyek Budapestről egy útra 39-70 euró között változhatnak, ezért a kirándulójegy még akkor is megérheti, ha tudjuk, hogy melyik vonattal jövünk haza. A svájci nemzetközi jegyárakról a MÁV-Start honlapján találunk részletes információkat. |
Utolsó kommentek