Spanyolországot mindig is a nagy távolságok jellemezték, ezért az ország közlekedésében már a vasút hőskorában is kulcsfontosságú volt a megfelelő országos közlekedés. A vasúti fővonalakon egyre gyorsabb és gyorsabb vonatokra volt szükség, így a mérnökök folyamatosan fejlesztették az újabbnál újabb áramvonalas és szupergyors vonatokat. De mivel az ország mindig is külön utakon járt, a fejlesztések nem terjedtek el Európa többi részén, sőt a legtöbb esetben még csak a hírük sem jutott el a Pireneusokon túlra.
A Katalán vasúti múzeumban mára már elfeledett technikai csodákat láthatunk. A különleges vonatok a 200 km/h sebességet ostromolták, mindezt dízelmeghajtással a 80-as években! Nekünk irigylésre méltó teljesítmény, Katalóniában pedig már múzeumi darabok...
A helyi spanyol gyártó, a Talgo több, Európában csak kevésbé ismert technikai megoldást is kifejlesztett a spanyol vasút számára, miközben az ország Európa többi részéből, sőt még az Amerikai Egyesült Államokból is rengeteg különleges vasúti járművet vásárolt az évek során! Ezekből mutat be néhányat a Barcelonától 40 km-re található vilanovai Museu del Ferrocarril de Catalunya - a Katalán Vasúti Múzeum.
Vilanova i la Geltrú vasútállomása, közvetlenül a múzeum mellett
Vilanova i la Geltrú állomás Barcelona Sants állomástól csupán 50 percnyi vonatozásra van, a múzeum pedig az állomás közvetlen szomszédságában terül el az egykori körfűtőház területén. Mivel a kisvárosnak gyönyörű tengerpartja is van, nyugodtan leutazhatunk egy teljes napra is egy barcelonai nyaralás során. Vilanova i la Geltrú kedves spanyol kisváros, monumentális állomásépülettel, sűrűn közlekedő vonatokkal, változatos vonatforgalommal, hosszú, homokos stranddal, na meg a már említett múzeummal bőven ad programot akár az egész családnak is egy teljes napra.
Elővárosi motorvonatok várakoznak, hogy visszainduljanak Barcelonába
A vasútállomás a barcelonai elővárosi vasút egyik végállomása, így egyaránt jöhetünk a mindenhol megálló személyvonatokkal, vagy pedig a Tarragona felé tartó távolsági vonatokkal is. A vasútvonal közvetlenül a tengerpart mellett fut, így már az odaút is egy igazi élmény. A vízpart mellett futó vasútvonal forgalma pedig változatos fotótémát is szolgáltat.
A Katalán vasúti múzeum bejárata
Az egykori körfűtőházban javították és tartották karban a gőzmozdonyokat, a telephely életének a csúcsán több, mint 900 ember dolgozott itt.Azonban a gőzöskorszaknak vége szakadt, a modernebb járművek munkaigénye kisebb, így a telephely is szép lassacskán leépült majd bezárt. 1972-ben a terület helyet adott a MOROP összejövetelének is, majd 1990-ben, mint múzeum nyílt meg újra.
Belépve a múzeumba a szokásos ajándékboltba érkezünk, ahol könyveket, régi újságokat, emléktárgyakat vásárolhatunk, sajnos azonban csak spanyol nyelven. Pedig rengeteg érdekesnek tűnő könyvet és újságot láttam, úgy tűnik a vonatozásnak ott is jelentős rajongótábora van.
A spanyol "Indóház újság" korábbi számai
Ismét egy spanyol témájú terepasztal
Az első kiállított mozdony, egy apróság 1885-ből
A derült ég, a tűző spanyol napsütés, a koromfekete matt gőzmozdonyok és a világos színű föld nem kedvezett a fotózásnak, ráadásul a kis területen túlságosan is sok, zsúfoltan elhelyezett vasúti járművet állítottak ki.
Gőzmozdonyok a napsütésben
Kezdetleges, 3. osztályú, fából készült kéttengelyes személykocsi
A múzeum udvarán elsősorban mozdonyokat állítottak ki, csupán csak néhány régi személyvagon kapott még helyet, azok is bezsúfolva, egymás hegyén-hátán.
A spanyol vasút sok országból és sok gyártótól szerzett be vasúti járműveket, mely gyakran kaotikus állapotokhoz vezetett és vezet mind a mai napig is. A sok és változatos típust nehéz megfelelően karbantartani és drága hozzá az alkatrészeket beszerezni. Szerencsésebbek azok az országok, melyek kevesebb típust tartanak üzemben, hiszen egy homogénebb járműparkot egyszerűbb és gazdaságosabb fenntartani. A múzeum területén kiállított járművek között spanyol, svájci, német, amerikai típusokat is találunk.
MZA 651 sorozatú gőzmozdony
Közvetlenül a körfűtőház területére lépve, elsőnek egy magányosan álldogáló gőzmozdonyt pillanthatunk meg, egy MZA 651 sorozatú, kompound rendszerű gyorsvonati szolgálatra készült mozdonyt, melyet két német vállalat, a Henschel és a Maffei gyártott 1901-ben.
Egy második generációs Talgo szerelvény és a hozzá illő mozdony
A spanyol Talgo a nagysebességű személyszállítást egészen máshogy képzelte el a '40-es évek végén. A szerelvény jóval alacsonyabb a megszokottnál, ráadásul csupán csak egytengelyes forgóvázakkal rendelkezik, abból viszont sokkal többel, mint egy hasonló hosszúságú hagyományos vonat. A kocsik alumíniumból készültek, és jóval szélesebbek, mint Európa más részein közlekedő kocsik. A hozzá tartozó mozdonyt az American Car and Foundry gyártotta 1949-ben. Amerikai gyökereit le sem tagadhatná, hiszen a mozdony bulldog-orra, továbbá a szerelvény utolsó kocsija magán viseli az Újvilág stílusát. Az összesen öt példányban épült sorozat végsebessége 140 km/h volt és Madridból közlekedett Hendaye és Bilbao között. 1976-ban búcsúzott el a forgalomtól, hogy átadja helyét modernebb társának, a RENFE 269-es sorozatnak.
A múzeum területén a mozdonyon kívül három kocsi lett kiállítva,egy közbenső betétkocsi és a szerelvényhez tartozó első és utolsó kocsi.
A Talgo-kocsi belseje
RENFE 353 sorozat, egy ideig a világ leggyorsabb dízelmozdonya a 230 km/h sebességével
A RENFE 353 sorozat (ismert még mint T-3000) egy nagysebességű B'B' tengelyelrendezésű, dízel-hidraulikus erőátvitelű dízelmozdony sorozat volt. A német Krauss-Maffei gyártotta a RENFE részére. Összesen öt mozdony készült, melyet nagysebességű Talgo személykocsik vontatásához használtak. A mozdony maximális sebessége 180 km/h.
A mozdony a RENFE 352 sorozat nagyobb és jobb változata.
Ez a mozdonysorozat tartotta egy ideig a dízelmozdonyok sebesség világrekordját is. 1972. májusában az egyik mozdony elérte 222 km/h sebességet Guadalajara és Azuqueca de Henares között. Később, 1978. május 4-én Alcázar de San Juan és Rio Záncara között a 353-001 pályaszámú mozdony elérte a 230 km/h sebességet (a jelenlegi világrekorder egy orosz mozdony, melyről a Nagysebességgel Oroszországban című posztban lehet részletesen olvasni).
A RENFE 354 sorozatú dízelmozdonya
A RENFE 354 sorozat hasonló a fenteb bemutatott 353-as sorozathoz. Szintén B'B' tengelyelrendezésű és szintén a német Krauss-Maffei gyártotta a RENFE részére. Ebből viszont már összesen nyolc mozdony készült, melyeket ugyanúgy a nagysebességű Talgo személykocsik vontatásához használtak. A mozdony maximális sebessége azonban "csak" 200 km/h, de közforgalomban ettől lassabban, 180 km/h sebességgel közlekedtek.
Könnyűszerkezetes motorkocsi rövid távú járatokhoz 1935-ből, mellette a korábban bemutatott expressz-dízelmozdonyok
A fenti képen látható szögletes, alumíniumból épült könnyű motorkocsit még a NORTE szerezte be 1935-ben, ahonnan 10 év szolgálat után az államvasúthoz, a RENFE-hez került.
RENFE 7807, szintén az USA-ból
A RENFE 7800 sorozat, később RENFE 278 sorozat, szintén a tengerentúlról érkezett. 1954 és 1960 között 29 példányt szereztek be ebből a külsőleg a NOHAB-hoz hasonlító mozdonyból. Három kéttengelyes forgóvázon nyugszik, és amerikai-svéd társával ellentétben nem dízel, hanem villamos meghajtású. A 2200 kW teljesítménye csak 110 km/h sebesség elérésére elegendő, így megközelítőleg a magyar MÁV V43-assal egyenértékű. A RENFE a 3 kV egyenárammal villamosított vonalain használta, akár szinkronüzemben is.
RENFE 1004 1929-ből
A RENFE tíztengelyes, 145 tonnás szörnyetege, a 272-es sorozat
A NORTE 1928-ban szerezte be a tíztengelyes, 2030 kW teljesítményű mozdonyait a Babcock & Wilcox és a Brown Boveri vállalatoktól Svájcból. A csuklós kialakítása és az előrenyúló orr-rész miatt a "Krokodil" becenevet kapta. A 145 tonnás mozdony mindössze csak 110 km/h sebességgel volt képes vonatait vontatni.
A mozdonysorozat Baszkföldre került, ahol 1929-ben villamosították az Altsasu és Irun közötti vonalat 1500 V egyenárammal. Később a szolgálati területe kibővült a Miranda de Ebro és Burgos közötti vonallal is.
Mint a többi NORTE mozdony, így a 7200-as sorozat is a frissen megalakult RENFE-hez került, de már 272-es pályaszámokkal. Eredeti kék színük helyett zöldre fényezték őket és egészen 1976-ig forgalomban is maradtak. A forgalomtól fokozatosan búcsúztak, miután egyre több kétáramnemű (1500 V és 3000 V) mozdony állt szolgálatba.
A hatos számú került múzeumi megőrzésre, elsőnek még a RENFE-től kapott zöld színű gúnyájában, később azonban visszafestették eredeti formájára és ismét kék színben várja az érdeklődőket.
RENFE 7000 sorozat
A NORTE 7000 sorozat, később a RENFE 270 sorozat szintén nem volt egy nagy példányszámú csapat. A mozdonyokból csak 12-t gyártott az Euskalduna és az Oerlikon. Az egyetlen megmaradt példány itt pihen a Katalán vasúti múzeumban. A villanygép Co'Co' tengelyelrendezésű, legnagyobb teljesítménye 1325 kW, mely 90 km/h sebesség elérésére volt elegendő. Az 1,5 kV-os mozdonyt a változatosság kedvéért Svájcból szerezte be a NORTE vasúttársaság 1928-ban, ahonnan az 1941-ben megalakult RENFE-hez került.
Természetesen gőzmozdonyok is voltak, de körbejárásuk idő hiányában meghiúsult
Természetesen a mozdonyokon kívül rengeteg egyéb vasúttal kapcsolatos tárgy is a múzeum birtokában van. Egy kint található rövid sínpálya bemutatja a különböző nyomtávolságok közötti különbségeket, de láthatunk vasúti jelzőket, biztosítóberendezéseket és pályafenntartáshoz használt szerszámokat is. A múzeum jelentős könyvtárral és videógyűjteménnyel is rendelkezik.
Sajnos a múzeum nyitva tartása nem éppen látogatóbarát, így egy alkalom nem is elég, hogy a teljes gyűjteményt megtekintsük. A délelőtti nyitva tartás után szünet következik, majd délután újra kinyit egy rövid időre. Miután már a sokadik próbálkozásomra sem sikerült értelmes időpontban bejutnom, így inkább feladtam, de remélem más több szerencsével jár és mindenre lesz ideje.
Források
* Az angol Wikipédia Catalonia Railway Museum című szócikke
A múzeum elhelyezkedése a Google térképén
Utolsó kommentek