Akárcsak tavaly, az idén is meglátogattak a szüleim. Három teljes napot töltöttek itt, és igencsak gondba voltam, hogy mit is mutassak meg nekik. Königssee vagy a Deutsche Museum, esetleg Linderhof? Végül a Wendelstein csúcs mellett döntöttem, ugyanis egy hónappal korábban már jártam ott egyedül.

A Bayerishe Oberlandbahn, a kötélvasút, a fogaskerekű, az 1830 méter magas csúcs és a szép kilátás igazán érdekesnek tűnt két alföldi ember számára, kik nem sokat jártak még korábban a nagyvilágban. Sajnos azonban rossz, esős időt fogtak ki, így a szép kilátás a sűrű köd miatt elmaradt. De legalább nekem is mutatott újat a Wendelstein: most nem szikrázó napsütésben, hanem komoran, ködbe borulva láthattam.

A Wendelstein ködbe borult csúcsa a kötélvasút alsó állomásáról nézve, az idő később se lett jobb...

A teljes program majdnem ugyanaz volt, így se az odautat, se a visszautat nem részletezem. Egyedül a vége lett szerencsésebb, ugyanis az utolsó nagy gyaloglás elmaradt, helyette busszal utaztunk a vasútállomásra.

Így ebben a posztban most néhány ködös, esős kép lesz, és egy olvasó kérésére a fogaskerekű járművének egy rövid bemutatása.

Megérkezés Bayerishzellbe, az idő még jónak tűnik...

Aznap az idő folyton változott a szemerkélő esőt napsütés, a napsütést zápor váltotta, így elképzelni sem tudtam, hogy ha megérkezünk, milyen idő vár majd minket. de a legrosszabbra is felkészültem.

Alig néhány felhő gomolyog a hegyoldalban

Ám a távoli hegyek már felhőbe borulnak...

...melyek egyre közelebb jönnek

A csúcson átbukó felhők szép látványt nyújtottak, nem győztük forgatni a fejünket

Elhagytuk Bayerishzellt gyalogosa

A gyalogút a BOB vágánya mellett haladt

Alpesi házak...

Bayeriszelltől a kötélvasút állomásáig gyalog mentünk, kis túra a hegyekben bemelegítésként. Szüleim előtt végig titokban tartottam a kötélvasutat, mert attól féltem, nem merem őket rábeszélni, hogy velem jöjjenek. Ez egészen a kabinba való beszállásig sikerült is.

Ez pedig már a kötélvasút kabinjából kitekintve, az utolsó használható kép, mielőtt eltűntünk a ködben

Végül kiderült, hogy mindenki alaptalanul aggódott, a szüleim lelkesek voltak, és nem idegeskedtek. Néhány perc alatt 1200 métert emelkedtünk. Félúton eltűntünk a sűrű ködben, így a magasság miatt sem kellett aggódni.

Mintha az Avatár című filmbe cseppentünk volna

Vagy egy horrorfilmbe?

Fennt a csúcson lehangoló látvány fogadott minket. Ha én nem járok ott korábban, reménytelenül eltévedünk. A látótávolság néhány méter volt, bár ez iránytól és időtől függően változott. Rajtunk kívül alig voltak, minden kihalt volt, akár egy horrorfilmben. A csendet néhány havasi csóka hangoskodása törte csupán meg

Apám a helyi madárvilággal barátkozik, itt épp három havasi csóka kunyerál tőle némi ételt

Fel a kilátóhoz, édesapám erre már nem vállalkozott, inkább megvárt minket lent

Visszatekintés az állomás felé

A panorámaút, panoráma nélkül...

Miután megkerültük a hegyet a panorámaúton úgy, hogy semmit sem láttunk, visszatértünk az állomásra és megnéztük a barlangot is. Ezzel most se volt több szerencsém, egy jegyet adott, egy másik árát elnyelte, utána meg már nem működött. Így ismét "blicceltünk", a forgóajtót elkerülve másztunk be a barlanghoz. De nem csak mi, egész kis helyes gyalogút volt már kitaposva.

A Wendelsteinbahn szerelvénye harcol a köddel

Ezután eleredt az eső, így kénytelenek voltunk felszállni a fogaskerekűre. Néhány 10 méter ereszkedés után pedig belecsöppentünk a jó időbe, így a lefelé út már látványosabb volt. A végállomásra való megérkezéskor ért minket utol az eső, így itt inkább megvártuk a buszt, majd egy rosenheimi átszállással elindultunk haza...

Visszatérés a völgybe, 1200 méterrel mélyebben újra tiszta idő fogadott minket néhány percig

Összességében lehetett volna jobb is, szép időben hatalmas élmény lehetett volna, de így is maradandó emlék marad mindannyiunknak.

A végére pedig, ahogy ígértem, egy kis leírás a fogaskerekűn szolgált vonatról.

A ma használt kétrészes motorvonatok helyett korábban mozdonyvontatású személy- és tehervonatok jártak erre.

A személyszállító vonatok egy mozdonyból és hozzá tartozó két személykocsiból állt.

A személykocsikat a német M.A.N. gyártotta 1912-ben. Egy kocsiban 50 ülőhely és 4 állóhely volt.Egy vagon 6 tonna volt, a teljes szerelvény mozdonnyal pedig kb. 36 t és 24 méter. Így összesen 208 utas utazhatott egyszerre a hegyre fel vagy a völgybe le.

1912-ben három mozdony került a Wendelsteinbahnhoz, majd később, 1935-ben még további egy. Mind a négy mozdonyt a német Maschinenfabrik Esslingen (Esslingeni Gépgyár) gyártotta, mely később világhírnévre tett szert a fogaskerekű mozdonyok gyártásával. Az egyik leselejtezett mozdony megtekinthető a Lokwelt Freilassing nevű közlekedési múzeumban Salzburgtól nem messze.

A korábbi fogas modellje egy vitrinbe zárva a váróteremben (a felvétel egy korábbi út során készült)

A fogaskerekű régi kocsijának bemutatása az állomáson