Vonattal? Természetesen!

A francia TGV körüli folyamatos fejlesztéseket nem követem napi szinten, így eléggé meglepett, mikor megtaláltam a frissített TGV térképet, melyre már felkerültek a meglévő vonalak mellett a jövőbeli tervek is. Számomra több meglepetést is tartogatott, főleg az, hogy a franciák ilyen hosszú távon és ilyen nagy léptékben terveznek!

TGV Duplex Párizsban

Egy biztos: A TGV egy francia sikertörténet, és a fejlesztése továbbra is várható!

Legelőször is ismerkedjünk meg a TGV kialakulásának történetével. Mi minden vezetett ahhoz, hogy végül a francia kormány zöld utat adjon egy olyan kockázatos beruházásnak, mely abban az időben egyedülálló volt Európában.

A legutóbbi spanyolországi cikkemben megemlítettem a Ligne de Cerdagne nevű keskeny nyomtávolságú vasutat is a Pireneusokban. Kíváncsiságból jobban utánanéztem, hogy milyen is ez a számomra teljesen ismeretlen vonal!

A Ligne de Cerdagne vonata Franciaországban, közel a spanyol határhoz (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Ligne de Cerdagne vasútvonal nyomtávolsága 1000 mm és 850 V egyenárammal lett villamosítva. A vonatok az áramot a sín mellé fektetett harmadik sínszálból nyerik, így nem épült a vasút fölé felsővezeték. Egy vonalból áll, mely Villefranche-de-Conflent és Latour-de-Carol - Enveitg városok között húzódik 62,5 km hosszan.

Utazásaim során már többször is jártam Spanyolországban vonattal. Bár mindig Figeres városon haladok keresztül, mégis három különböző átszállásban volt részem eddig. De a többi határátmenet se egyszerű, Spanyolországba nemzetközi vonattal utazni még mindig felér egy kisebb kalanddal!

Figueres-Vilafant: Átszállás TGV-ről AVE vonatra

Ezekre a problémákra megoldást adna, ha nem csak ígérgetnék már évek óta, hanem tényleg megvalósulna a Párizs-Barcelona átszállásmentes nagysebességű összeköttetés. Minden évben közelebb kerülünk hozzá, de úgy látszik a végleges megnyitás dátuma még mindig bizonytalan.

A következő cikkben a spanyol-francia határátmeneti lehetőségeket mutatom be.

Édesanyám régi álma, miután megnézte már többször is a legendás Álomhajó című német filmsorozatot, hogy egyszer ő is részt vesz egy Atlanti-óceáni vagy egy Földközi-tengeri hajóúton. Ám se egyedül, se édesapámmal nem vállalkozna egy ilyen útra, anyagi és nyelvi akadályok miatt. Így az álom álom maradt sokáig...

A Bayern hajóra várva a Stanberger See partján Tutzingba

Én idén nyáron részt vettem a barátnőmmel egy tavi hajóúton a Seehaupt nevű hajóval a Starnberger See-n. Már akkor eldöntöttem, hogy ha tengeri útra nem is futja, de egy németországi hajókirándulás mindenképp bele fog férni, ha ismét meglátogatnak a szüleim.

Akárcsak tavaly, az idén is meglátogattak a szüleim. Három teljes napot töltöttek itt, és igencsak gondba voltam, hogy mit is mutassak meg nekik. Königssee vagy a Deutsche Museum, esetleg Linderhof? Végül a Wendelstein csúcs mellett döntöttem, ugyanis egy hónappal korábban már jártam ott egyedül.

A Bayerishe Oberlandbahn, a kötélvasút, a fogaskerekű, az 1830 méter magas csúcs és a szép kilátás igazán érdekesnek tűnt két alföldi ember számára, kik nem sokat jártak még korábban a nagyvilágban. Sajnos azonban rossz, esős időt fogtak ki, így a szép kilátás a sűrű köd miatt elmaradt. De legalább nekem is mutatott újat a Wendelstein: most nem szikrázó napsütésben, hanem komoran, ködbe borulva láthattam.

A Wendelstein ködbe borult csúcsa a kötélvasút alsó állomásáról nézve, az idő később se lett jobb...

A teljes program majdnem ugyanaz volt, így se az odautat, se a visszautat nem részletezem. Egyedül a vége lett szerencsésebb, ugyanis az utolsó nagy gyaloglás elmaradt, helyette busszal utaztunk a vasútállomásra.

Így ebben a posztban most néhány ködös, esős kép lesz, és egy olvasó kérésére a fogaskerekű járművének egy rövid bemutatása.