Mielőtt még a fapados-légitársaságok keresztül-kasul átszőtték volna Európa egét és még mielőtt kiépült volna a szárazföldön a kontinensnyi autópálya-hálózat, addig a távolsági forgalom lebonyolítása elsősorban a vonatok feladata volt. Számos, igen hosszú távot befutó járat létezett, akár napokig tartó utazást biztosítva a kényszerből vagy épp a kalandvágyból útra kelőknek. Az elegáns és drága TEE járatokat kisebb komfortfokozatú nemzetközi expresszvonatok egészítették ki, utasok ezreit szállítva Európa nagyvárosai között, Budapestről utazhattunk Párizsba, sőt még Malmőbe is, átszállás nélkül!
Német mozdony, egy narancs-fehér osztrák kocsi, és további olajzöld kocsik Faak állomáson Ausztriában 1988-ban (kép forrása: www.welt-der-modelleisenbahn.com)
A második világháború utáni újjáépítésben sok vendégmunkás is közreműködött, akik közül sokan Kelet-Európából vagy épp a Balkánról érkeztek. Több távolsági vonat is közlekedett Nyugat-Németország és a Balkán-félsziget között. Míg az Istambul és a Hellas Express elsősorban a vendégmunkások számára lett bevezetve, addig az Akropolis inkább a német turisták számára, mely összekötötte Bajorország fővárosát, Münchent Görögország fővárosával, Athénnel.
Utolsó kommentek