Vonattal? Természetesen!

Genovából tovább Ventimiglia felé a vasúti utazás sokáig legalább olyan látványos volt, mint Pisa és Genova között. A tengerpart közelében megépült vasútvonal gyönyörű környezetben fut, ám a szép utazás minden évben egyre rövidebbé és unalmasabbá válik...

Személyvonat Cervo közelében, a fotós ma már egy megismételhetetlen pillanatot örökített meg 2011-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)

2013-ban már utaztam a vasútvonalon és már akkor is sok-sok hosszú alagút üzemelt a felszíni szakaszok helyett. Az utóbbi években a vonatok és a sínek föld alá száműzése tovább folytatódott, így egyre hosszabban vagyunk kénytelenek a sötétben utazni. 2016 decemberétől újabb 20 kilométernyi vasútvonal került új nyomvonalra, és további tengerparti fekvésű állomások szűntek meg véglegesen. Természetesen ezek a beruházások nem az utasok bosszantására történnek, ehelyett sokkal fontosabb, hogy a vonatok gyorsabban közlekedhessenek és a vonal kapacitását is megnöveljék. Ez pedig csak egy új, kétvágányú vasútvonallal lehetséges, mely már nem fér el a korábbi vonal helyén.

Néhány kép erejéig emlékezzünk a régi vonalra és megszűnt állomásaira.

A vasútépítőknek a vasúti közlekedés megindulása óta kihívást jelent, hogy a vasúti síneket a lehető legkevesebb ívvel és emelkedőkkel (lejtőkkel) építsék meg. Azért, hogy a domborzat egyenlőtlenségei ne akadályozzák a vonatok haladását, rengeteg töltésre, hídra, viaduktra vagy épp alagútra van szükség. Szinte bármi áron, de a síneknek vízszintesen és egyenesen kell futniuk!

A Morlaix-viadukt Morlaixban (kép forrása: Wikimedia Commons)

A vasút közel két évszázados történelme alatt számos hihetetlen és gyönyörű műtárgy épült a hegyekkel szabdalt országokban, gondoljunk csak az ausztriai  Semmeringbahnra vagy a svájci Gotthárd-alagútra.

A völgyeket áthidaló viaduktok közül kiemelkedik a Franciaországban található 292 méter hosszúságú és 62 méteres magasságú Morlaix viadukt. Már 1865 áprilisa óta feszül Morlaix városa és azonos nevű folyója felett, a Párizs-Brest-vasútvonalon, Párizstól 500 km-re.

A Bernina Expresszel való utazásomat követő második szabadnapomon az előző naphoz képest sokkal jobb idő köszöntött Svájcra és a Graubünden kantonra. Az RhB vasútvonalain korlátlan utazásra biztosító menetjegyemet így kár lett volna veszni hagyni, különösen akkor, ha már csak egy szabadnapom lesz Svájcban. Így szinte sikerült az RhB Bahn teljes 238 km-es birodalmát beutaznom két nap alatt.

Az RhB vasúthálózatán Svájc gyönyörű tájaira juthatunk el

Bejárva ezt az 1000 mm-es nyomtávolságú hálózatot rengeteg Magyarországon ismeretlen vagy furcsa érdekességbe botlottam. Svájc minden vasútvonala tartogat meglepetéseket az egyszeri utazóknak!

A svájci RhB több nevezetes járatot is üzemeltet Svájcban. Az elsőt, a világhírű Glacier Expresst szinte mindenki ismeri, talán nincs is olyan vonatos könyv vagy enciklopédia, mely ne mutatna be néhány fotót a hegyek között kanyargó keskeny nyomtávolságú vonatról. De a Glacier Expressen kívül is van még bőven látnivaló az alpesi ország vasúthálózatán: A Bernina Express rövidebb útvonalon közlekedik, mint világhírű társa, észak-déli irányba a svájci Churtól majd vissza. Eközben többszáz hídon és alagúton, meredek lejtőkön és emelkedőkön, lélegzetelállító viaduktokon halad át, egészen az olasz Tiranóig.

Stadler Allegra motorvonat Tiranóban

Többszáz méteres szintkülönbségek, spirálalagutak és viaduktok, több, mint 2000 méteres magasságban található vasútállomások az örök hó birodalmában... Mindezt átélhetjük 5 óra alatt az RhB Bahn kényelmes panorámakocsijaiban. A rendkívül látványos utazás a havas hegycsúcsoktól egészen az olasz szőlőültetvényekig és pálmafákig tart.

A cikk április elsejei álhír!

Már hónapok óta tartanak az egyeztetések egy egészen Budapestig közlekedő TGV járatról a francia, a német, az osztrák és a magyar állam között. Hétről-hétre sikerül egy-egy újabb problémát elhárítani, így úgy tűnik, semmi sem állhat a TGV magyarországi útjába.

Az első TGV Budapesten a Nyugati pályaudvaron

Újabb mérföldkőhöz érkeztek a tárgyalások és egyeztetések, mikor az első TGV szerelvény április elsején a reggeli órákban megérkezett Budapestre, természetesen még utasok nélkül. A sikeres próbamenet végállomása a Nyugati pályaudvar csarnoka volt, ahonnan néhány óra múlva vissza is indult a szerelvény Párizsba.

Guillaume Pepy, az SNCF vezérigazgatója és Dávid Ilona reményei szerint innentől már semmi sem állhat annak útjába, hogy a decemberi menetrendváltásra a járat elindulhasson a két főváros között.