Mayrhofenbe először még 2017-ben jutottam el a Zillertalbahn nevű keskeny nyomtávolságú vasútvonalon. akkor szinte csak pár percet töltöttem a végállomáson, hogy visszaérjek az utolsó busszal a munkahelyemre és szállásomra. Már akkor is nagyon tetszett a Mayrhofenből induló Penkelbahn nevű kötélvasút, mely a városka melletti hegyre visz fel.

Fotózás a kabinból a felfelé vezető úton. A másik kabin ellentétesen ereszkedik mayrhofen felé. A héttérben Hintertux örökké havas csúcsai, mely a jégbarlangot is rejti

Azóta többször is jártam Mayrhofenben, voltam a Stillup gátnál, csak a városban vagy egyszerűen csak átsétáltam. Ezt a kötélvasutat azonban még egyszer sem próbáltam ki, pedig izgalmasnak tűnt. 2024. nyarán azonban ez a pillanat is elérkezett!

Indulás Zell am Zillerből a Zillertalbahn motorvonatával

Mayrhofenbe Zell am Zillerből a szokásos módon jutottam el, a Jenbachból érkező keskeny nyomtávolságú motorvonattal, melyet a Zillertalbahn üzemeltet. A mayrhofeni vasútállomás gyalogosan 750 méterre található a kötélvasút alsó állomásától. Távlati tervek között szerepel, hogy a kisvasút vágányait meghosszabbítják, így a két állomás közelebb kerül majd egymáshoz, és az átszállás könnyebb és gyorsabb lesz.

Séta Mayrhofenben a kötélvasút állomása felé. A magasan csüngő kabinok messziről látszanak, a célt eltéveszteni sem lehet!

Még egy utolsó kép indulás előtt a Penkenről és az oda vezető Penkenbahn drótkötélpályájáról

A tervem az volt, hogy felfelé a kötélvasutat használom, lefelé viszont majd gyalog jövök le. A jegyek árszabása árszabása nem volt túl igazságos, a csak egy utat tartalmazó jegy 21 euróba, az oda-vissza út pedig 30 euróba került. Érdemes már indulásnál eldönteni a visszaút módját is, hogy ne fizessünk feleslegesen ki további 10 eurót.

Várakozás a kabinra, nyár délután nem sokan utaztak felfelé, a 32 személyes kabinban így én is egyedül utazhattam. Télen, a síszezon alatt azonban megtelnek a kabinok a síelőkkel

A drótkötelet és a kabinokat mozgató mechanika

A Penkenbahn alsó állomása 655 méteres magasságban, a falu főútján található, a felső állomás 1790 méteren. A felvonó kabinjai 32 utas befogadására alkalmasak (24 ülő + 8 álló), az utazás 8,2 percig tart. A 2924 méter hosszú Penkenbahn legmeredekebb lejtése 74 százalék. A szállítási kapacitás lejtmenetben óránként akár 3840 utas is lehet. A felfelé irányuló szállítás kapacitása a kényelem (mindannyian ülve) és a hajtás teljesítménye miatt 2880 utasra korlátozódik.

Indulás felfelé! Egy másik kabin épp megérkezik a völgybe

Lassan elhagyjuk Mayrhofent

A Ziller-völgy, középtájon a kisvasút végállomása, a távolban Jenbach hegyei. Ebben a szűk völgyben eltévedni sem lehet!

Tovább emelkedünk

A Penken kötélpálya útvonala mentén egy kétkörös 110 kV-os háromfázisú felsővezeték halad. Ez azonban baleset esetén nem számít, mivel az új, redundáns hajtásrendszerrel ellátott, háromköteles kabinos felvonó mindig üzemben maradhat. Ezért ez az egyik első olyan kötélpálya a világon, amely már nem igényel helyreállítási rendszert.

A Ziller völgy a másik irányba: Tux, majd Hintertux következik, a távoli hegyeken már se út, se vasút nem vezet át, pedig mögötte már Olaszország várna ránk

Ahogy emelkedünk, az idő érezhetően hűlni kezdett, a felső állomás felhőbe vesző képe némi aggodalommal tölt el, talán csak a hideg köd lesz az egyetlen látnivaló?

Mayrhofen már alig látszik, több, mint egy km-et emelkedtünk az indulás óta!

A Penkenbahn drótköteleit a végállomásokon kívül mindössze három pilon tartja.

Egyre közelebbinek tűnnek a havas csúcsok, miközben a kabin alatt a mélység egyre csak nő

Az utolsó percek...

Története

A kötélvasútnak már hosszű története van, nemrégiben ünnepelte megnyitásának 70. évfordulóját. A kezdetben még kis kapacitású és köztes átszálló állomással épült Penkenbahn többszöri átépítéssel nyerte el mai formáját.

A történet 1953. május 10-én kezdődött, amikor a mayrhofeni Hotel Neuhausban tartott alapító gyűlés után az akkori felügyelőbizottság megtette az első Penkenbahn építésének előkészítő intézkedéseit. Az építkezés 1953 őszén kezdődött. A téli építési munkálatokból adódó nehézségek ellenére a Penkenbahnt 1954. július 7-én hivatalosan is megnyitották.

Megérkezés a Penkenre, ahol egy hütte várja az éhes látogatókat

Később a Penkenbahn átépítése mellett döntöttek, és erre 1972-ben került sor. Akkor egy új átszállóállomás  megépítéselehetővé tette a 4 kabinos üzemet, ami a szállítási kapacitást óránként 350-ről 650 utasra növelte. 1994. november 24-én, több éves erőfeszítés után a vállalat megkapta a pozitív építési engedélyt a Penkenbahn újbóli átépítésére, amely a régi völgyállomás helyén kétkabinos kabinos felvonóként épülhetett meg. Ez a projekt világújdonságnak számított, mivel a középső támasznál 7°-os szögben állt, hogy a vendégeket közvetlenül a síterepre szállítsa. Ez azt jelenti, hogy magától a végállomástól már egyből a sípályákra léphetünk. Az új hegyi állomás földmunkái 1994. november 27-én kezdődtek. A régi Penkenbahn 1995. március 19-én közlekedett utoljára. A rendkívül szoros ütemterv ellenére az új felvonó a téli szezon kezdetére elkészült. A hivatalos átadásra 1996. január 20-án került sor, és a szállítási kapacitást óránként 2000 utasra növelték 15 személyes kabinokkal. A felvonó sikere és a magas üzemóraszám miatt 2010-től további korszerűsítést kellett végezni. A szállítási kapacitás további növelése miatt ez szorosan összefüggött a város új közlekedési koncepciójával.

A felső állomás

A lakosság egy részének ellenkezése ellenére - többek között egy népszavazás keretében - a helyi tanács 2014-ben jóváhagyta Mayrhofen új közlekedési koncepcióját, amelynek középpontjában egy új vasútállomás építése, valamint új közlekedési útvonalak állnak. Ez lehetővé tette az új Penkenbahn kötélpálya megépítését. 2015. február 19-én a háromágú kabinos felvonó építéséről szóló döntés jogerőre emelkedett, miután a Mayrhofner Bergbahnen AG valamennyi helyi lakossal megegyezett. Az építési munkálatok hivatalosan 2015. április 13-án kezdődtek meg. Egy építési naplót hoztak létre, hogy a vendégek betekintést nyerjenek a Penkenbahn építésének előrehaladásába. Az új Penkenbahnt 2015. december 19-én adták át hivatalosan.

A hőmérséklet több fokot esett az indulási völgy időjárásához képest, a csúcson felhők gomolyognak

A pálya utolsó előtti, felső tartóoszlopa

Fent a csúcson egy hütte várt, de az ebédhez még korán volt, így én kihagytam. Több különböző útvonal indult még innen, még magasabbra, továbbá két másik felvonóhoz. A rövidebb, felfelé vezető út egy további felvonóhoz vitt, amivel tényleg elérhetem volna a Penken csúcsát. Mivel azonban ennek a kötélvasútnak már az alsó állomásán is felhők gomolyogtak, nem láttam értelmét még magasabbra, még több ködbe felutazni.

Helyette körbejártam a Penkenbahn felső állomását, készítettem pár tájképet, majd elindultam a lefelé vezető ösvényt megkeresni.

Ez az ösvény vezetett vissza a völgybe. Jól átgondoltam én ezt?

Fent, 1790 méter magasan meglehetősen hűvös idő volt, a faállomány pedig szinte csak tűlevelű fenyőkből. A friss levegőt szinte harapni lehetett, kellemes felüdülés volt a napok óta tartó kánikula után. Az útbaigazító táblák alapján végre meglett a lefelé vezető kis ösvény, mely a táblák szerint 3 és fél óra alatt teljesíthető! 

Később se lett barátságosabb, az emberek többsége a kötélvasúttal jön fel és megy le, azzal az út mindössze 8 percig tart. Csak kevesen olyan elvetemültek, hogy gyalog vágjanak neki az útnak

Félúton található Astegg, egy pár házból álló településféle

A lefelé vezető út nem olyan nyílegyenes, mint a kifeszített drótkötél, ezért a kabinokat néha csak távolról lehetett látni

A gyalogút érdekessége volt még, hogy hatalmas magasságkülönbséget győzött le, ezért az ösvények cikkcakkosak és meglehetősen meredekek voltak. Csak néhány métert lehetett mindig előrefelé látni az útból, hiába próbáltam kitalálni, merrefelé megyek majd és honnan jöttem le, a sűrű növényzet egyaránt eltakarta a már megtett és a még hátralévő ösvényt is.

Közeledve ismét a völgybe és Mayrhofenbe

Az utat nekem végül sikerült 2 óra 30 perc alatt teljesítenem, nem rohanva, nézelődve, közben fotózgatva és vadszedret, vadepret kóstolgatva. A felfelé vezető út azonban biztosan nekem is hosszabb lett volna, talán még a 3 és fél órába sem fért volna bele.

Hogy emlékezetes volt e az út? Mindenféleképpen, a következő napokban ugyanis minden egyes lépcsőfoknál és hajolásnál eszembe juttatták sajgó lábizmaim, hogy a hét elején 1790 méterről ereszkedtem le egészen 630 méterig! :) 

A Penkenbahn a Google térképén

Forrás

* A német Wikipédia Penkenbahn szócikke

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!