Az egyhetes párizsi nyaralásomból egy napot arra használtam fel, hogy ellátogassak Bordeauxba TGV-vel. Az oda vezető vasútvonalat még 2017-ben adták át és azóta szerettem volna kipróbálni. Most végre elérkezett ez a pillanat is.

Megérkezés a bordauxi vasútállomásra a reggeli órákban egy TGV Duplex motorvonattal

Bordeauxban rengeteg érdekességet láttam, egy nagyszerű természettudományi múzeumot, a történelmi városközpontot, egy fiatal villamosüzemet és egy csodálatos pályaudvart. Ezekből az élményekből szeretnék egy összefoglalót bemutatni.

Reggel meglehetősen korai vonatot sikerült választanom, már csak a csúcsidőn kívüli vonatokra kaptam helyjegyet. Általánosságban elmondható, hogy a teljes egy hét alatt a helyjegyekkel akadt a legtöbb gondom, októberhez képest is minden vonat 100%-osan tele volt.

A Bordeauxba induló vonatok mind a Paris Montparnasse állomásról indulnak, ami az én szállásomtól a lehető legmesszebbi párizsi pályaudvar volt. Előző este némiképpen rosszul becsültem fel Párizs nagyságát ezért a metrózás és a két metróátszállás végig nagy stresszben telt, vajon elérem majd a vonatomat? Szerencsére szűkösen bár, mindenhol rohanva, de sikerült a mutatvány.

A TGV-re való felszállás egy repülőgéppel való utazáshoz hasonlítható, a peronról csak egy vonatra lehet felszállni, a peronra pedig csak a jegy vagy helyjegy QR kódjának beolvasása után léphetünk. Ez bár körülményesnek tűnik, cserébe viszont a vonaton a legtöbbször már nincs jegyellenőrzés, nem lehet véletlenül rossz vonatra szállni és biztosan kizárja azokat, akik szerint nekik a vonatutazás alanyi jogon ingyen jár. Fontos újítás még, hogy az ajtók az indulás előtt egy perccel már záródnak, az utolsó percben már hiába is próbálnánk felszállni a még bent álló vonatra, nem fog sikerülni. A vonat ennek köszönhetően szinte másodpercre pontosan indult, mindenféle hűhó és előzetes figyelmeztetés nélkül kezdte meg hosszú utunkat.

Rohanás a vonatomhoz, az utolsók közt sikerült ismét felszállnom. Nekem valahogy mindig minden TGV-hez rohannom kell...

A korai járat még sötétben hagyta el Párizst, mindössze egy állomáson állt meg a város határában, átbukdácsolt az elővárosi állomásokon, majd rákanyarodott a fiatal Bárizs-Bordeaux nagysebességű vasútvonalra (LGV Sud Europe Atlantique), majd őrült vágtába kezdett! Ez a vonal a régi, 580 km hosszúságú régi vonalat váltotta ki, és jóval rövidebb, mindössze 300 km hosszúságú.

A kora reggeli vonaton az időt az utasok többsége alvással töltötte, a kinti sötétség miatt az út meglehetősen unalmas és egyhangú volt.

Utazás a vonaton, a vonat lassan eléri maximális sebességét

Alig néhány perccel több, mint 2 óra alatt érkeztem meg Bordeaux gyönyörű állomására, ami 150 km/h átlagsebességet jelentett.

Leszállás Bordeaux Saint-Jean állomáson

Még egy utolsó fotó a TGV Duplexről, mielőtt továbbindul Toulouse felé. Az első vágányon valami nagyon oda nem illő várakozik, nézzük csak meg közelebbről is!

Az állomás első vágányán egy autószállító vonat várakozott. Bordeaux főpályaudvarát úgy tűnik még a tehervonatok sem tudják kikerülni.

A váróterem

Az állomásról kilépve egyből a bordeaux-i villamos megállójához érünk, ahonnan néhány percenként indulnak a villamosok a belváros irányába. Az állomásépület kicsit csalóka, ugyanis a főbejárat legtöbbször a belváros felé néz, ezért is tartják az állomásokat a város kapujának. Nos Bordeauxban ez nem így van, a belváros a főbejárattól oldalirányba található.

Kilépve az állomás főbejáratán egyből a fiatal bordeauxi villamosokba botlottam

A város felkeresése számomra azért is fontos volt, mert szerettem volna élőben is megismerni a villamoshálózatát, amely jelenleg három vonalból és 116 megállóból áll, a hálózat teljes hossza 66,1 km. Bordeaux korábbi felszámolt villamosüzeme 2003-ban indult újra, 45 évnyi kihagyás után. Mára már a város fontos közlekedési eszköze, a modern járművek pedig a város büszkeségei.

A villamos építése során kiemelt figyelmet kapott a városkép változatlan megőrzése is, ezért több helyen a síneket füvesítették, a felsővezeték helyett a föld alá süllyesztett harmadik sínt használnak.

Hasonlóan a többi francia nagyvároshoz, Bordeaux egykori polgármestere, Jacques Chaban-Delmas is elavultnak és feleslegesnek ítélte a villamost és az évek alatt leépítette a hálózatot villamosellenes törvényeivel. Helyüket a személygépkocsik és az autóbuszok vették át. Az utolsó vonalat 1958-ban zárták be.

Az 1970-es évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a személygépkocsikra épülő városi közlekedés nem tartható fenn, ezért több terv is született a forgalom visszaszorítására.

Bordeauxnak 1995-ig kellett várnia, hogy megválasszák Alain Juppét polgármesternek, aki a jövőt a korábban megszüntetett villamos újjáélesztésében látta.

A terveket 1997-re fogadták el, majd újra kiépült a villamos három vonalon. A forgalom a modern villamosokkal 2003 december 21-én indult meg, az első hosszabbítást pedig kevesebb, mint két éven belül 2005 szeptember 25-én adták át. További bővítések történtek 2007-ben és 2008-ban. A fejlesztések azóta is folytatódnak, jelenleg is egy további vonal építése van folyamatban.

A város jelenlegi három villamosvonala a belvárosban fut össze, sugaras villamoshálózatot alkotva. 

Miután megvásároltam a napijegyet és nagyjából feltérképeztem a lehetőségeket, egy Tourist infót kerestem, ahol beszereztem a város turista-térképét. A város látnivalóinak többségét egy kör alakú útvonal kapcsolja össze, mely kényelmes sétával és a látnivalók megtekintésével kb 8 óra alatt bejárható. Ez pont megfelelt nekem, mivel én csak egy napot töltöttem el a városban.  

A sárgás mészkőből épült házak közül néhány. A teljes belvárosra ez a építési stílus jellemző

A település földrajzi elhelyezkedése nagy mértékben hatott az építészetére is. A síkság a városnál vált át egy mészkő-fennsíkba, emiatt a könnyen elérhető és jól megmunkálható mészkő lett a város fő építőanyaga. Szinte a teljes belváros összes épülete ebből a sárgás kőzetből épült fel, ráadásul a városkép egységességét is sikerült máig megőrizni, nincsenek városidegen, más építőanyagból épült épületek. Külön piros pont a városvezetésnek, hogy rengeteg az autómentes utca és sétáló övezet, ahová maximum csak a villamosok juthatnak be a gyalogosokon kívül. A városkép megőrzése érdekében ezeken a helyeken ráadásul felsővezeték sem épült, így egyszerre jelenik meg a történelmi és a modern városkép.

Bordeaux történetét bemutató természettudományi múzeum. A gazdag és érdekes anyagokat bemutató múzeum egy önálló posztot érdemel!

A sok sétálóutca egyike

A belvárosi részeken a villamos felsővezeték nélkül jár

A javasolt túraútvonalon végighaladva jutottam el a A Bordeaux-i katedrálishoz is, mely szintén ugyanabból a sárgás mészkőből épült, mint a város többi épülete.

A Bordeaux-i katedrális, hivatalos nevén a Bordeaux-i Szent András ősszékesegyháza

A Bordeaux-i katedrális, hivatalos nevén a Bordeaux-i Szent András ősszékesegyháza, egy Szent Andrásnak szentelt katolikus templom. Ez a bordeaux-i érsek székhelye.

1998-ban az UNESCO a franciaországi Santiago de Compostela útjait a világörökség részévé nyilvánította, beleértve Bordeaux három fő templomát: a Szent Severinus bazilikát, a Szent Mihály bazilikát és a Szent András katedrálist.

A katedrális különálló harangtornyába egy hosszú csigalépcsőn át lehet feljutni, ahonnan páratlan panoráma tárul elénk. 

Kilátás a toronyból

Séta a városban

Francia desszertkülönlegességek egy cukrászda kirakatában

Az egykori városfalból mára már csak az egykori városkapuk maradtak fent, némi korabeli falmaradványokkal. Az egyik ilyen városkapuban csinos kis kiállítást rendeztek be, mely bemutatja, hogyan is munkálták meg ezt a rengeteg mészkövet a korabeli eszközökkel.

Ilyen és ehhez hasonló eszközökkel munkálták meg a mészköveket, melyekből a város felépült

A túra befejezésével visszatértem a város folyópartra néző főterére, ahol a városháza és még más középületek magasodnak. A tér és a folyópart közötti sétálóutcáról az autókat kitiltották, egyedül a vllamosoknak szabad az átjárás.

Hamarosan indul a villamos a vasútállomás felé

A főtéren egy különleges, általam még sehol máshol nem látott technikával növelték a hely látványosságát. A tér és a folyópart közötti területet nagyméretű, fekete márványlapokkal burkolták, melyek között a fugákat nem töltötték ki kötőanyagal. A fugák kereszteződésénél folyamatosan spriccelt a víz néhány centiméter magasra, folyamatosan nedvesen tartva az összes márványlapot. Ennek értelmét csak akkor ismertem fel, mikor elsétáltam egészen a folyópartra, majd onnan visszanéztem a városra: a nedves burkolat visszaverte a napsugarakat és az egész tér tükörképe megjelent a burkolaton! 

Ez a természetes tükörfelület a tér része, járható, nem lezárt rész, melyet a folyamatosan permetezett víz megfelelően tisztán is tart.

A tükröződő városháza, a tiszta és fényes felületről az állandó vízpermet gondoskodik

A túra számomra véget ért, ám még maradt több mint egy órám a párizsi TGV indulásáig, ezért B jelű villamossal végigutaztam a Garrone folyó partján. Futólag bár, de még vethettem egy pillantást a város más nevezetességeire is, mint például a Cité du Vin bormúzeumra és konferenciaközpontra és a Jacques-Chaban-Delmas felnyitható hídra. Továbbá itt szembesültem a szintén csak hallomásból ismert ún. száraz-toalettel is, ennek megtekintését és kipróbálását senkinek nem ajánlom.

A kikötő közelében, itt ágazik ki egy egyvágányú vonal a kétvágányú villamospályából

A Garonne folyóról nyíló kikötőt egy két zsilipből álló csatornával lehet megközelíteni hajóval. A közút és a villamos egy felnyitható hídon át vezet át a csatornán. Itt találkoztam egy érdekes technikai megoldással, mely a villamosüzemet segíti ki, mikor egy hajó halad át a zsilipen. Mivel a zsilipelés nem pár perces feladat, a művelet hosszú időre megakasztja a keresztirányú forgalmat. Hogy a villamosforgalom ezidő alat tis zavartalan maradhasson, a híd előtt egy egyvágányú szakasz ágazik ki, mely a csatornát a második zsilipkapunál keresztezi. Normál esetben a villamosok egyenesen haladnak át a hídon, ám ha egy hajó halad keresztbe, akkor egy pár száz méteres kerülőt tesznek és a csatorna másik szintén felnyitható hídján keresztezik a vizet. Na és az autósok? Nos ők addig türelemsen várakoznak...

Kiágazás a kétvágányú villamosvonalból a kerülővágány felé

A Jacques-Chaban-Delmas felnyitható híd, keresztirányú hajóforgalom esetén a középső négysávos pályatestet egészen a tornyok tetejéig felemelik

Bordeaux is összetalálkozott azzal a problémával, mely a legtöbb kikötővárost előbb-utol eléri: miután a folyami- és a tengeri hajózás áttért a konténeres szállításra, a meglévő kikötői infrastruktúra helyett egy új terminál épült a város szélén. Ezzel a régi raktárak, rakpartok és dokkok egy csapásra feleslegessé váltak. Sok városnak azonban sikerült a régi épületeknek új funkciót adniuk, elkerülve ezzel a lecsúszást és gettósodást.

A Garonne folyópartja. Ahol régen hatalmas raktárak álltak és hajók horgonyoztak, ott most egy teljesen megújúlt, funkciót váltott városrész található, akárcsak Genovában, Hamburgban vagy Londonban.

A Garonne folyópartján egy új városnegyed született, a folyóparton széles kerékpárút és gyalogút épült, az egykori raktárépületekből kávézók, éttermek és kereskedelmi egységek lettek, egyik oldalukon autómentes sétálóutcával, a másik oldalon pedig a villamossal, mely egészen a belvárosig vezet. Én egy októberi hétköznap délután jártam arra szemerkélő esőben, de még így is élettel volt teli a hely: kocogók és kerékpárosok jöttek mentek, a kerthelyiségekben pedig kávéztak és beszélgettek az emberek.

Mivel az idő gyorsan telt, ezért én is indultam vissza az állomásra, hogy elérjem a vonatom. Arra azonban még maradt időm, hogy az állomás szomszédságában található parkolóház tetejéről néhány fotót készítsek a hatalmas vonatfogadó csarnokról, melyben a Nyugati pályaudvar hasonló épülete legalább négyszer beleférne. 

Fotó az állomás csarnokáról a szomszédos parkolóház tetejéről

Bordeaux főpályaudvara egy regionális vonattal. A TGV-k fotózása a biztonsági ellenőrzések, na meg a rengeteg le- és felszálló ember miatt szinte lehetetlen feladat

A csarnok méretei kivülről és belülről is impozánsak!

Már a "becsekkolás" után, séta a Bordeaux-Párizs TGV mellett

Az állomáson az indulás előtt még maradt idő néhány fotóra, majd kezdődhetett a felszállás. Ismét jegyellenőrzés a peronon található beléptető-kapunál, majd felszállás.

Indulás még világosban Bordeaux Saint-Jean állomásról

A vonat most is szinte másodpercre pontosan indult, elhagyva a várost a számos hídon, aluljárón, felüljárón át rátért a nagysebességű pályára, majd fokozatosan elérte ismét a 320 km/h-s sebességet és megállás nélkül robogtunk Párizs felé, miközben szép lassan ránk esteledett.

Leszállás után az éjszakai Montparnasse állomáson

Búcsúfotó a TGV Duplextől, és irány a metró!

A párizsi metróállomások átszállásai néha egészen embertelenek. Reggel ezt az utat futva tettem meg, de este már megálltam egyet fotózni. Montparnasse – Bienvenüe metróállomás három kerülethez tartozik és itt négy metróvonal is keresztezi egymást. Az átszállásokat mozgólépcsők és mozgójárdák teszik könnyebbé.

Ezután már csak mintegy egy órányi metrózás maradt hátra, hogy visszatérjek a szállásomra és a következő nap programjára készülhessek.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!