Az LMS Fowler 3F sorozatot 1924 és 1931 között gyártották különböző angliai üzemekben. Hét év alatt összesen 422 db készült a kis szertartályos mozdonyból. 1959-ben kezdődött a nagyarányú selejtezése, mely már 1967-ben be is fejeződött. A mozdonyokból tíz darabot őriztek meg. Beceneve "Jinty", akárcsak az angol The Eight Famous Engines (magyarul kb.: A nyolc híres gép) egyik karakterének a neve.

Az eredeti Transport Tycoon első választható gőzmozdonya, így valószínűleg mindenki ezzel a típussal kezdte a játékot is annak idején. A jelenlegi OpenTTD-ben már nem szerepel.

A GWR 5700 sorozatú szertartályos gőzmozdonyt 1927 és 1950 között gyártották. Ez idő alatt összesen 863 db készült el belőle a Great Western Railway számára. A nagy darabszám miatt angol földön ismert mozdonynak számít. Nem csak játékprogramban, de filmekben is szerepelt, sőt erről a típusról mintázták a Thomas, a gőzmozdony főszereplőjét is!

A Transport Tycoonban a második, az OpenTTD-ben az első választható gőzmozdony, továbbá a legolcsóbb is, de kis teljesítménye miatt érdemes minél hamarább megszabadulni tőlük.

Az LMS Jubilee Class szerkocsis gőzmozdonyokat 1934 és 1936 között gyártották. Fővonali személyvonati sorozat volt. Az elsőt 1952-ben, a többit pedig 1960 és 1967 között selejtezték. Összesen négy darabot őriztek meg belőle az utókornak.

A játékban az első jól használható mozdony, így biztosan sokat fogunk belőle vásárolni.

Az LNER A4 sorozatú szerkocsis mozdonyból 1935 és 1938 között összesen 35 db épült Gresley tervei alapján. Már a kezdetektől fogva a nagysebességű London-Newcastle közötti járatokra osztották be. Egy LNER A4 mozdony 1938 július 3-án 6 személykocsival és egy mérőkocsival 201,2 km/h (126 mph) sebességet ért el, felállítva a gőzmozdonyok sebesség-világrekordját! Ezt az eredményt azóta sem sikerült megdönteni.

1935-ös játékbeli megjelenése és 128 km/h sebessége kiválóan alkalmassá teszi személy- és tehervonatok továbbítására is, egyedüli hátránya a magas ára. 

A BR Standard Class 8-ból mindösszesen egy prototípus épült 1954 áprilisában a Crewe Works gyárában. A mozdony a BR Standard Class 7 alapjaira épült. Késő megjelenése miatt már a dízelmozdonyokkal kellett versenyeznie. A 2300 kW-os teljesítménye megegyezik a 10 évvel fiatalabb MÁV V43 sorozat teljesítményével, ami a gőzmozdonyok korában nagyon szép eredmény volt. Az egyetlen prototípust 1962 decemberében selejtezték, de üzemképes állapotban megőrizték, így még napjainkban is dolgozik a nosztalgiavonatok élén.

A játékban érdemes a nagytömegű vonatok elé befogni, de a korábban vásárolt  mozdonyokat már nem érdemes lecserélni, hiszen hamarosan úgyis megjelennek a dízelmozdonyok is.

A British Rail 101 sorozatot 1956 és 1960 között gyártották. Két alsorozata volt, a Class 101-ből 527-et, a Class 102-ből 106 db-ot gyártott a Metropolitan Cammell. A legutolsót 2003 decemberében selejtezte a British Rail, 47 évnyi munka után! 41 kocsit őriztek meg az utókornak.

A játékban a kis teljesítménye és kevés férőhelye miatt csak a kisforgalmú szakaszokra érdemes vásárolni belőle. Bővíthető akár tízkocsissá is, de ekkor már az alacsony teljesítménye miatt csak vánszorogni fog.

Az 1961 és 1967 között gyártott British Rail 25 sorozat mozdonyaiból 327 db készült a teherforgalom számára. Később azonban a személyvonatok elé is befogták őket. A mozdonynak több különböző alváltozata is épült. Lehetséges több mozdonyt is összekapcsolni és egy vezetőállásból vezetni. Még napjainkban is üzemelnek.

A Transport Tycoonban szereplő SH/Hendry "25" mozdonyok nem megbízhatóak, gyakran lerobbannak. Teljesítménye és sebessége szintén alacsony, így nem érdemes túl sokat vásárolni belőle.

A British Rail 47 sorozat mozdonyai már komolyabb gépek. A hattengelyes dízel-elektromos erőátvitelű mozdonyból összesen 512 db-ot gyártott 1962 és 1968 között a Brush Traction, a British Rail és a Crewe Works. Tömeges megjelenésük tette lehetővé a gőzmozdonyok selejtezését. Az ország bármely fővonalán bevethetőek voltak, mind a személy- mind a tehervonatok élén. Még napjainkban is dolgoznak Anglia-szerte mind az állami, mind a magánvasutak vonatait vontatva.

A képzeletbeli Floss "47" sorozatú mozdonyokkal mi is megkezdhetjük a gőzmozdonyok nyugdíjazását. Ráadásul ezzel a lépéssel még a vonataink sebessége is, ezzel együtt pedig a bevételünk is látványosan nőni fog!

A British Rail 37 sorozat szintén dízel-elektromos fővonali mozdonysorozat. Beceneve "Traktor", mivel a dízelmotor hangja hasonlít egy traktor hangjára. 1960 és 1965 között összesen 309 db került a British Railhoz, hogy Kelet-Angliától Skóciáig vontassa a nehéz InterCity- és tehervonatokat.

Teljesítménye és sebessége miatt a játékban érdemesebb az eggyel korábbi dízelmozdonyt használni.

Az 1975 és 1982 között üzembe állt InterCity 125 sorozat a nevét onnan kapta, hogy engedélyezett legnagyobb sebessége 125 mérföld/óra (kb. 200 km/h)! 1973 június 12-én egy teszt során 230 km/h sebességet ért el. 1987 november elsején még ezt is megdöntve, 238 km/h sebességgel száguldott, felállítva a máig megdöntetlen dízelmotorvonat-sebességrekordot. A British Rail a West Coast Mainline és az East Coast Mainline nevű fővonalakon üzemeltette őket, mielőtt villamosítva lettek volna. Napjainkban különböző magántársaságoknál dolgoznak.

A Transport Tycoon SH "125" vonata szintén nagyon gyors, így érdemes a személyszállító vonatok mozdonyait lecserélni rá. Érdekesség, hogy a játékban a vonófejek még némi postát is képesek szállítani.

A British Rail 150 sorozatot a BREL York gyártotta 1984 és 1987 között. Összesen 137 motorvonat készült három alsorozatban. Megjelenésük lehetővé tette, hogy az első generációs motorvonatokat végleg kivonják a forgalomból. Az elején lévő ajtó lehetővé teszi, hogy ha több egység összekapcsolva közlekedik, az utasok akkor át tudjanak jutni az egyik kocsiból a másikba. A megoldás hátránya, hogy a mozdonyvezető emiatt meglehetősen szűk helyen kénytelen dolgozni.

Sebessége és teljesítménye miatt gazdaságosabb inkább mozdony-vontatta hagyományos vonatokkal szállítani az utasokat a Transport Tycoon birodalmunkban.

A 100 db British Rail 86 sorozatú villamos mozdonyt a British Rail Doncaster Works és az English Electric at Vulcan Foundry gyártotta 1965 és 1966 között. Az akkor frissen villamosított West Coast Main Line vonalra kerültek, ahol a gőzmozdonyokat váltották le. A sorozat elősegítette a gőzmozdonyok további selejtezését, ami egészen 1968-ig tartott. A gépek a távolsági forgalomban vettek részt, London Euston-ból Birminghambe, Crewe-be, Manchester Piccadilly-be, Liverpool-ba, majd később Prestonba és Glasgowba közlekedtek.

A BR 86 sorozat eljutott egészen Magyarországig is, ugyanis a Floyd magán-vasúttársaság kilenc, már leselejtezett mozdonyt vásárolt saját célra. Így akár Budapesten is találkozhatunk egy kis megelevenedett Transport Tycoonnal.

Sokat nem érdemes a cégünknek vásárolni belőle, hiszen alig 8 év múlva egy sokkal jobb mozdonyt kapunk. De ha mégis üzembe akarjuk állítani a sorozatot, ne felejtsük el előtte villamosítani a vasútvonalainkat!

A 36 db British Rail 87 sorozatú villamos mozdonyt 1973 és 1975 között gyártotta a BREL Crewe Works. Személyforgalomra használták a West Coast Main Line nevű fővonalon, ahonnan később kiszorultak a gyorsabb, modernebb Virgin Pendolinok miatt. Brit élete utolsó éveiben néhány megfordult több magánvasútnál is, ahol tehervonatokat vontatott. A sorozat tagjainak majdnem fele Kelet-Európában kezdett új életet, miután 17 mozdonyt megvásárolt és elszállított Bulgária első magán vasúttársasága, a Bulgarian Railway Company A.D.

A játékbeli megfelelője hasznos társunk lesz, hiszen sebessége és teljesítménye miatt egyaránt befoghatjuk személy- és tehervonat elé is. Valószínűleg a leggyakoribb mozdony lesz a céges flottában, ugyanis ezután már nem találnak fel új villamos- vagy dízelmozdonyt.

A játékban nem derült ki, hogy a fejlesztők a több TGV szerelvény közül melyikre is gondoltak, se az évszám, se a teljesítmény, se a sebesség alapján nem lehet pontosan beazonosítani, így vagy a TGV Sud-Est vagy pedig a TGV Atlantique jöhet számításba.

Az első TGV a Párizs és Lyon között megépült Európa első nagysebességű vasútvonalán állt üzembe 1981-ben. A kezdetekkor a legnagyobb sebesség 270 km/h volt, de ezt később 300 km/h-ra emelték fel. Napjainkban Európában kb. 500 TGV szerelvény üzemel, melyek különböző változatai eljutnak már Hollandiába, Németországba, Angliába, Belgiumba és Spanyolországba. A vén kontinensen kívül az USA-ban (Acela-express) és Dél-Koreában utazhatunk TGV-vel.

A Transport Tycoon TGV vonófejei alkalmasak személy- és tehervonatok vontatására is, még ha a valóságban ilyen soha nem is fordulhat elő!

Az Eurostar vonatokat 1992-ben fejlesztették k, kimondottan a Csatorna-alagútban való közlekedéshez. Külső méretei lehetővé teszik, hogy a kisebb angol űrszelvényen se lógjon túl, a négy áramrendszer és a több biztosítóberendezésnek köszönhetően pedig egyaránt képes biztonságosan közlekedni Franciaországban és Angliában is.

Mióta elkészült az angliai HSL-1 vonal, a 750 V egyenáramot és az alsó áramszedőket már nem használják. Végsebessége 300 km/h, melyet mindkét országban ki is használ, egyedül csak a Csatorna-alagútban van 160 km/h-s sebességkorlátozás. A Csatorna-alagút biztonsági szabályai és a lehető leggazdaságosabb közlekedés miatt az Eurostar szerelvények Európa leghosszabb vonatai.

A Transport Tycoon utolsó hagyományos vonata, ezután már nem találnak fel új, síneken közlekedő vonatot.

A svéd SJ X2000 Skandinávia nagysebességű, billenőszekrényes vonata. Összesen 52 db-ot gyártott az ABB belőle 1990-től a Svéd Államvasutaknak. Megpróbálkoztak az exporttal is, így eljutott az USA-ba, Kanadába, Kínába, sőt Ausztráliába is. Az üzlet nem jött össze, egyedül a kínaika vásároltak egy szerelvényt, melyek alapján kifejlesztették (gyakorlatilag lemásolták) saját nagysebességű vonatukat, a Blue Arrowot. Egy svéd X2000 súlyosan összetört, ezért a svédek a korábban Kínának eladott egyetlen szerelvényt is visszavásárolták maguknak.

A Transport Tycoonban mint egysínű vasúti jármű vásárolható meg, ami súlyos pontatlanság, hiszen az eredeti nem egysínű jármű!

A Transrapid 06 a német Krauss-Maffei által kifejlesztett prototípus maglev motorvonat. 1980 és 1983 között készült el belőle egy szerelvény. Maximális sebessége 412 km/h volt. Később továbbfejlesztették, utódai a Transrapid 7 és Transrapid 8. A 8-as számú végül közforgalomba is állt, de nem a tervezett Berlin-Hamburg (vagy Berlin-Budapest) maglev pályán, hanem helyette a sanghaji repülőtéri maglev vonalon. Bár a jármű bevált, a pálya építésének magas költségei végett és biztonsági aggodalmak (elektromágneses sugárzás) miatt még Kínában sem épültek további maglev-vonalak.

A Transport Tycoonban a Transrapid egy különálló, a valóságban ebben a formában nem létező egysínű vonat, ráadásul az egysínű vonatok közül az utolsó feltalált típus is. Bizonyára sokat fogunk vásárolni belőle, mert mikor megjelenek, a régebbi, hagyományos vonatok vásárlási lehetősége fokozatosan megszűnik, az első igazi maglev vonatra pedig még 15 évet kell várni!