2012 szeptember 4-én a szabadnapomon ismét útra keltem. Már korábban be akartam utazni egy itteni mellékvonalat, a Kochelseebahnt, és most végre időt is szántam rá. Tutzing felé indultam az S6-os S-bahnal, de a végállomáson nem az innsbrucki regionális vonatra szálltam át, hanem a Kochelsee felé tartó járatra.
Tutzing: Átszállás S-Bahnról Regionalzugra
A Kochelseebahn mindössze 36 km hosszú zsákvonal, a München-Garmisch-Partenkirchen fővonalból ágazik ki Tutzing állomáson. A végén található Kochel am see város, mely a nevét a mellette elterülő Kochelsee tóról kapta. Végig egyvágányú és 15 kV 16,7 Hz-cel villamosított. A vonal villamosításával 1924 március 24-én végeztek. A vonalon a Deutsche Bahn DB 425/426 sorozatú villamos motorvonatai közlekednek órás ütemben (A típusról korábban már írtam az S7-es S-bahn cikkemben). Az átszállás az S6-osról vagy a regionális vonatokról tökéletes, Tutzingban találkozik egyszerre a müncheni és az innsbrucki vonat, miközben megérkezik az S-bahn is. Minden irányból minden irányba lehetőség van átszállni!
A Tutzing-Kochel am See-vasútvonal gyönyörű bajor vidéken halad keresztül
Templom a vonal mellett
Benediktbeuern állomás
Megérkezés Kochel am See állomásra
A városka központja
Leszállás után megkerestem a Kochelsee-t, készítettem néhány fotót, majd elindultam felfedezni a környéket. Itt tudtam meg, hogy a közelben van egy vízierőmű is, a Walchensee Kraftwerk. Mivel ilyet még sose láttam közelről, ezért ezt is felkerestem.
Kochel am See-ből kivezető főút
Kochelsee újra, már a másik oldalról
A Walchensee Kraftwerk vízierőműhöz vezető út
A Walchensee Kraftwerk
Az erőmű gépterme
A vízierőmű előtt egy látogatóközpont található egy kisebb kiállítással, mely bemutatja a környék vízierőműveit és a vízenergia történetét, hasznosítását. Az egészet egy hatalmas, igen kis méretarányú terepasztal teszi teljessé, mely az egész környéket mutatja. A látogatóközpont előtt pedig egy kisebb vendéglátóhely is található, ahol lehetőség van enni, inni és kávézni.
Ezután megnéztem az erőmű géptermét is. Egy folyosó visz be az épületbe, ahonnan egy üvegfalon át rálátni a generátorokra és a turbinákra.
Az erőmű 1294-ben nyílt meg, jelenlegi üzemeltetője az E.ON, legnagyobb teljesítménye 124 MW (Összehasonlításképp a Tiszalöki vízierőmű beépített teljesítménye 12,9 MW). Az itteni létesítmény nyolc turbinával és nyolc generátorral termeli az áramot (4 × 18 MW, 4 × 13 MW). A Kochelsee és a 200 méterrel magasabban található Wachelsee között található. A két tavat egy hegygerinc választja el. A vizet a turbinákhoz a hegygerincen keresztül egy alagúttal, majd 6 db 450 méter hosszú hatalmas csővezetékkel szállítják. Az alagút és a csővezetékek találkozásánál egy épület is található, ahová lépcső és siklóvasút is felvisz, de ezeket csak az ott dolgozók használhatják (meg én, mikor lefelé jöttem és nem volt kedvem kitörni a nyakam...).
Az Isar-on és a környező tavakon ezen kívül még további erőművek is találhatóak.
A Wachelseeből érkező vizet ezeken a 200 méter hosszú csöveken vezetik az erőmű turbináihoz
A csövek mellett én is felmásztam a hegyre, amit viszont senkinek sem ajánlok! Rendkívül meredek és sziklás a felfelé vezető út, nagyon nehéz és veszélyes felmászni. A kilátás viszont csodálatos. Én úgy terveztem, hogy keresztülvágok a hegygerincen, és megnézem a másik tavat is, ami légvonalban csak párszáz méterre található (és persze kb. 200 méterrel magasabban). Azonban ezt a tervet fel kellett adnom, mikor egy szinte függőleges sziklafal állta az utamat. Így kénytelen voltam visszatérni az erőműhöz, ahonnan gyalog, majd busszal mentem tovább.
A csövek, a lépcső és a siklóvasút sínje fentről fotózva
Szerencsére a buszon is elfogadják a Bayerntickettet, így erre külön már nem kellett költenem. Ez a buszjárat érintette Mittenwald-ot, majd onnan Garmisch-Partenkirchen- be ment tovább. Én úgy okoskodtam, hogy mivel Mittenwald-ból München irányába csak kétóránként van vonat, a következő várostól viszont már óránként, így jobban járok, ha inkább a végállomáson szállok le. Buszozni még úgyse sokat buszoztam Németországban.
A Walchensee a buszból fotózva
A buszút nagyon tetszett, a két tó között nagyon izgalmas vonalvezetésű főút visz, kanyarokkal, hidakkal, alagúttal. Mittenwaldtól pedig Garmisch- Partenkirchenbe az út nagyjából párhuzamosan a Mittenwaldbahnnal haladt.
A Mittenwaldbahn kicsit más szemszögből. Korábban ezt a szakaszt már többször beutaztam vonattal.
Megérkezés Garmisch- Partenkirchenbe
A buszról sajnos nem készítettem fotót, mert leszállás után egyből rohantam az állomásra. De ez felesleges volt, ugyanis még 40 percem volt az indulásig. Így a buszállomáson egy hasonló buszt fotóztam csak le. De az állomáson is akadt látnivaló bőven, többek között egy DB 111-es sorozatú werbelok is.
Garmisch-Partenkirchen vasútállomása
A München felől érkező regionális vonat, rövid várakozás után a végállomás Innsbruck
Az én vonatom is megérkezett, irány Tutzing, majd Planegg
Majd az én vonatom is megérkezett, a hazafelé tartó utat már nagyrészt sötétben kellett megtennem. Még egy átszállás Tutzingban és haza is érkeztem.
Azoknak, akik Münchenben laknak, ajánlom, hogy ha van rá idejük, utazzák be a Kochenseebaht és keressék fel a környék alpesi tavait!
Utolsó kommentek