Vonattal? Természetesen!

Ez a cikk korábban a Vonatmagazin.hu blogon volt olvasható, továbbá ez volt az első cikkem, melyet publikáltam!

2010 májusában nagyszerű ajánlatot kaptam, melyben egy müncheni munkahelyre mehettem dolgozni. Nem sokáig gondolkoztam rajta, így egy hét múlva már Németországban éltem és dolgoztam.

Füssen felé a Biessenhofen–Füssen-vasútvonalon

Mivel nagyon szeretem a vonatokat, az itt töltött időt kihasználom, és testközelből ismerkedem a német kötöttpályás közlekedéssel. Ezeket az élményeket és tapasztalatokat szeretném megosztani veletek is. Néhány dologban lehet pontatlan leszek, én csak utas vagyok kint, nem vasúti dolgozó. Amiket írok, az azokra a helyekre igazak, amerre már jártam, ettől máshol az országban lehetnek eltérések. Nem akarom a már százszor leírt dolgokat elismételni, így nem lesz szó az ICE motorvonatokról és más technikai dolgokról.

Kezdésnek néhány alapfogalom, melyeket a leírásban később használni fogok:

Vonatkategóriák
Németországban kicsit másképp vannak a vonatkategóriák, mint Magyarországon:
- S-Bahn: Nagyvárosok városon belüli közlekedésére és a környező kisebb városok falvak (agglomerációk) bekapcsolására. Saját pályával rendelkezik, de számos helyen kapcsolódik a távolsági vonatok által használt vonalakhoz. Általában saját peronnal rendelkezik. Erre azért van szükség, mert a szerelvények lépcső nélküliek. Hasonló kicsit a budapesti HÉV-hez, de attól sokkal komolyabb és modernebb. Csak itt Münchenben az S-Bahn hálózat hossza több mint 400 km. Ezt lehet még tekinteni a magyar személyvonatoknak, zónázó vonatoknak. 20 percenként, ütemesen járnak a 4 részes motorvonatok kettesével vagy hármasával csatolva.
- Regionalzug (Néha Regional Express vagy Regional Bahn, én különbséget nem láttam köztük): Ezek a magyar gyorsvonatok megfelelői lennének. S-Bahn állomásokon nem állnak meg, csak az S-Bahn végállomásokon az átszállások miatt. De ezen kívül mindenhol. A kisforgalmú állomások pedig bezártak, így nem lassú annyira, mint egy magyar személyvonat. Általában ingavonatok. Ütemesen járnak.
- München-Nürnberg Express: Ez tulajdonképpen Regionalzug, de nagysebességű vonalszakaszt is igénybe vesz az útja során, emiatt nyomásálló kocsikból és DB 101-es mozdonyból áll a szerelvény. Pótjegy nem kell rá, teljesen olyan, mint bármely Regionalzug (kivéve a 200 km/h sebességét)
- IC: Nagyon kevés van belőle, általában nem ingavonatok, de van köztük vezérlőkocsis is. Azokon a szakaszokon járnak, amerre az ICE nem.
- ICE: Németország csúcs távolsági motorvonata, minden nagyváros elérhető velük, elsősorban piaci alapon működik, emiatt sokkal drágább, mint a regionális vonatok

Jegyek, kedvezmények:
- S-Bahn: van 3 megállóra szóló jegy, egy útra szóló jegy és napijegy. A napijegy egész nap korlátlanul használható az összes S-Bahnon, metrón, villamoson. A legkisebb zónára szóló 5 euró 40 cent
- BahnCard: Olyan, mint Magyarországon a Start Klub kártya, van 100 %-os, 50 %-os változata is. Van még egy új kártyatípus is, a BahnCard 25, ez 3 hónapig jó, 25 % kedvezményt ad. Egyéb kedvezményekkel természetesen nem vehetők igénybe. Bejelentett németországi lakcím kell az igényléséhez.
- Bayern Ticket: Ez a kedvencem. Egész Bajorországban az összes Regionalzug vonatra, buszra, S-Bahnra, metróra jó, még a magánvasutakra is. Korlátlan utazás, korlátlan átszállás. Másnap hajnali 3 óráig érvényes. Ára 22 euró, neten vásárolva 20 euró, első osztályra 30 euró. Létezik csoportos változata is, 28 euróért. Ezzel 5 fő tud együtt utazni. (Fejenként kevesebb mint 6 euró) ICE, IC, nemzetközi vonat nem vehető vele igénybe. Felmerülhet a kérdés, miért ad a vasút ekkora kedvezményt? Véleményem szerint azért, hogy egyszerűsítse a jegyeladást. Nincsenek korkedvezmények, családi kedvezmények. Az utasnak vagy Bayernticketje van, vagy teljes áru jegye. A pénztárosnak egyszerűbb kiadni, az automatáknak még könnyebb. A kalauznak pedig már csak a dátumot kell ellenőrizni, nem kell semmilyen igazolványt kérni.
- Normál vonatjegy: Rövidebb távra, ha a Bayernticket drága lenne. Továbbá ICE, IC, nemzetközi vonatokra adják ki.
- Láttam mégegy fajta jegyet, ezt interneten lehet megrendelni, és mobiltelefonra érkezik. Jegyellenőrzésnél a telefont kell megmutatni a kalauznak, melynek a kijelzőjén ilyenkor egy QR kód látható. Ezt a kódot olvassa le a kalauz a saját vonalkód olvasójával.

Én szabadnapomon Bayerntickettet szoktam venni, egész napos program, és az itteni fizetésemhez képest nem drága. Ezzel szoktam utazgatni a környéken.

A mai német vasút
És akkor a lényeg! Milyen a mai német vasút egy utas szemével?
A jegyvásárlás nem túl bonyolult, minden állomáson van jegykiadó automata, amely bankkártyát is elfogad. S-Bahn utazás előtt a jegyet a peronon érvényesíteni kell. Bliccelésért 40 eurós helyszíni bírság jár. Ellenőrök ritkán vannak, én az S-Bahnon 3 hónap alatt kétszer találkoztam ellenőrökkel, abból egyszer kérték a jegyet is.

Az S-Bahn nagyon modern az otthoni elővárosi vonatokhoz képest. A szerelvények automata ajtósak, klimatizáltak, szövet üléssel rendelkeznek, kamerával felszereltek. Talán a Flirthez hasonlítanak legjobban. Hangos kétnyelvű utastájékoztatás van, továbbá minden ajtó felett térkép a hálózatról, zónákról. Minden állomáson van vizuális utastájékoztatás: hány perc múlva érkezik, hányas számú, melyik vágányra, továbbá az, hogy hány részes lesz. Így már érkezés előtt lehet tudni, hogy milyen hosszú lesz. A vezetőállás hátfala üvegből van, és ha a függöny nincs behúzva, lehet látni a pályát menet közben.

A Regionalzug vonatok óránként járnak, általában motorvonatok vagy ingavonatok. A legrosszabb kocsi, amivel utaztam eddig, az a magyar halbikkal egyenrangú volt, leszámítva a vákuum WC-t. (Vagy a magyar halbikban is az van?)
Az összes vonaton lehet kerékpárt szállítani, mert minden szerelvénybe jut kerékpárszállító kocsi is. Vasútbarátoknak szerintem itt érdemes utazni: nyitható az ablak, így kényelmesen ki lehet könyökölni, mivel itt csak felhajtható ülések vannak.

A német IC a magyar IC (vagy inkább EC) színvonalnak felel meg. Csak egyszer utaztam vele, Velencéből Münchenbe.

ICE motorvonattal még nem utaztam.

Állomások:
Minden állomáson van magasperon, jegykiadó automata és vizuális utastájékoztatás. A síneken átmenni szinte sehol sem kell, arra ott az aluljáró, néha felüljáró. Graffitivel nem találkoztam. Jegykiadás csak nagyobb állomásokon van, viszont ezeken a helyeken bármilyen jegyet vagy pótjegyet meg lehet vásárolni, még nemzetközit is! A hangosbemondót nem használják, csak üzemzavarok esetén, a vonatok nem dudálnak. Én állomás mellett lakom, de semmit sem hallok a vonatokból. Mivel sok a vezérlőkocsi és a motorvonat, a fejállomásokon nagy pörgés van. Valamelyik vonat csak 10 percet áll és már fordul is vissza. Mindig azonos vágányra állnak az azonos irányba menő vonatok, a vágányszám már az internetes menetrendben is benne van. Információt személyesen a Reisecentrumban lehet kérni. Ahol én voltam eddig, ott mindenhol ügyfélhívó rendszer működött. A falon pedig vizuális utastájékoztató az érkező vonatokról.

A vasúti pálya:
Nincsen kiemelt központ az országban, helyette több helyi alközpontból indulnak a vonatok. Az ország vasúthálózata nem sugaras szerkezetű, jóval nagyobb a dupla vágányú részek aránya, és vannak négyvágányos szakaszok is. Maga a hálózat is sűrűbb, mint Magyarországon. Vasúti átjárók fővonalakon elvétve vannak, helyette felüljárók és aluljárók. A vasútvonalak is több helyen keresztezik egymást különböző felüljárókkal.

Keresztekre ritkán kell várni. Nem minden rész modern, felénk pl faaljas vágányok vannak, de Krupp 60-as sínekkel. Érdekes volt számomra a dupla vágányú nem villamosított vonal; és a villamosított, egyvágányú vonal karos jelzőkkel és vonóvezetékes vasúti átjáróval. A sínek mellett gyakran van zajvédő fal is, kilométereken át. Ahol nincs, ott már sok helyen állnak az oszlopok.

Rengeteg helyen építkeznek és felújítanak. Olyan szakaszokat is, amihez itthon nem is nyúlnának még 10 évig. Lassújelet elvétve látni, ha van is, 110-es, 150-es. Pályafenntartási gépekkel nagyon gyakran találkozni.

Tehervonatok
Tehervonattal ritkán találkozom, azok főleg éjszaka közlekednek. Leggyakrabban autószállítókat (München: BMW gyár, Ingolstadt: Audi gyár), konténerszállítókat és tartályvonatokat látok. Állomásokon nincs árufeladás, csak iparvágányokon. Érdekesség, hogy itt nincs villamos tolatómozdony, csak régi, koros dízelmozdonyok. A vontatójármű park igen színes: Münchenben megfordulnak az ÖBB, az ARRIVA, az MRCE, a HectorRail, az FS és a Railion mozdonyai, de messzebb összefuthatunk akár az SBB mozdonyaival is.

És most jöjjön néhány kép is: