Az Atocha és a Norte pályaudvarok után harmadikként épült fel 1879-ben a Compañía de Caminos de Hierro de Ciudad Real a Badajoz magántársaság saját vasútállomása, a Madrid Delicias. A francia tervek és közreműködés alapján épült impozáns épületet nem sokáig használhatta eredeti tulajdonosa, rövidesen a Compañía de los Ferrocarriles de Madrid a Zaragoza y Alicante vasúttársasághoz került. Ám az új tulajdonos sem birtokolta sokáig, így a Portugália felé vasutat építő Compañía de los Ferrocarriles de Madrid a Cáceres y Portugal társasághoz került. Az állomás 1969-ig indított vonatokat nyugat-délnyugat és Portugália irányába, majd ezután tizenegy évnyi csend következett be az életében.
Az egykori Madrid Delicias homlokzata, a francia pályaudvarok stílusa még itt Spanyolországban is visszaköszön
1980-ban azonban a patinás épület műemlék-védettséget kapott és ezzel együtt vasúti múzeummá alakították át. A csarnok azóta is tele van érdekesebbnél érdekesebb vonatokkal, ám ezek már nem az utasokat, hanem a vasúti történelmet megismerni vágyó látogatókat szolgálják ki.
Madridban jelenleg három jelentős vasúti pályaudvar üzemel, a korábban már bemutatott Atocha, a nemzetközi forgalmat kiszolgáló Chamartín és a csak elővárosi vonatokat fogadó Princípe Pio, egykori nevén Estación del Norte állomás. Az egykori Madrid Delicias spanyol vasút múzeuma a Barcelona közelében található Museu del Ferrocarril de Catalunya gyűjteménnyel együtt.
Bejárat a múzeumhoz
A múzeum a belvárosban, az Atocha állomástól nem messze található, így egy belvárosi séta során is eljuthatunk ide. De elővárosi vonattal vagy metróval is könnyedén megközelíthető, a közelben található a Delicias nevű metróállomás, és a tőle pár tíz méterre az azonos nevű elővárosi vonatállomás is. Mindkettőtől pár perces sétával érhető el a múzeum bejárata.
Az állomás főhomlokzatát lehetetlen eltéveszteni és nem felismerni, továbbá az utcán egy kiállított kis szertartályos gőzmozdony is jelzi, ez nem egy hétköznapi állomás, hanem bizony egy vasúti múzeum!
Belépve pedig a csarnokban megláthatjuk a különleges és változatos spanyol vasút színes járműkavalkádját, az egykori apró gőzmozdonyokon keresztül a fővonali gőzösökön át a közelmúlt dízel- és villamos mozdonyaiig bezárólag. De láthatunk itt még egykori személykocsikat, motorvonatokat, sőt egy második generációs Talgo szerelvényt is!
A második generációs Talgo szerelvény mozdonya...
...és a hozzá kapcsolódó szerelvény. Az utolsó kocsi egy ún. kilátókocsi
Az olasz Fiat Ferroviaria dízel motorvonata 1952-ből. A szerelvények képesek voltak a 120 km/h sebességű közlekedésre is a távolsági forgalomban, ám ebből a szerepből a gyorsabb és modernebb Talgo szerelvények kiszorították. Pályafutásukat mint mellékvonali járművek fejezték be a 80-as években
A múzeum nem csak vasúti járművek gyűjteményéből áll, ezen kívül számos egyéb, a vasúthoz köthető tárgy is megtalálható itt. A használati tárgyak, szerszámok, egyenruhák és az állomási órák hadát vasútmodellek is kiegészítik. Carlos Pascual Quirós spanyol modellgyűjtő az évek alatt hatalmas modellvasút kollekciót vásárolt H0-s méretarányban. A szorgalmas modellező nem csak a hazai járműveket részesítette előnyben, hanem az egész világról szerzett be darabokat. A spanyol vasút járművei mellett svéd, norvég, osztrák, olasz, amerikai, japán, kínai, sőt még magyar modellek is láthatóak. Az apró mozdonyok közül nem egy kisszériás, igen drága darab, a teljes gyűjtemény ára így több tízmillió forintot tehet ki!
A brazil mozdonyok alatt kezdődnek a magyar gépek, többek között egy MÁV V46, egy eredeti festésű vörös csillagos V43 és egy szintén gyári állapotot mintázó M41 sorozatú mozdony. És ez még csak egy apró szelete a magyar témának, mely mellett még több tucat más ország járművei is megtalálható az üvegvitrinekben.
Carlos Pascual Quirós bemutatkozása spanyolul, oldalt a vitrinekben a világ nagysebességű motorvonataiból néhány darab. A sort egy japán 0-s és egy N700 sorozatú Sinkanszen kezdi, majd jönnek az olasz vasút szerelvényei, alul egy kína CRH és egy orosz Szapszan motorvonat, a legalsó polcokon az Egyesült Királyság nagysebességű motorvonatai zárják a sort
Kétéltű Fargo teherautó vasútüzemi célokhoz
Spanyolország többféle helyről is beszerzett mozdonyokat, például Amerikából is. Az 1600 kW teljesítményű hattengelyes dízelmozdonyt az ALCO gyártotta, származása miatt a helyi vasútbarátoktól a Marylin becenevet kapta
Dízel tolatómozdony a brit Yorkshire Engine Company-től Az 1962-ben vásárolt sorozat nem futott be hosszú karriert, már a 80-as években a múzeumba kerültek a szerencsésebb darabok, a kevésbé szerencsések meg a...
Svájci-spanyol villanygép a Sécheron és Suiza gyártóktól az 1500 volttal villamosított hegyi vasútvonalakhoz. A tehervonati gép 1944-ben épült
Könnyű mellékvonali motorkocsi, a spanyolok saját fejlesztése. A későbbiek során néhány pályadiagnosztikai feladatokat kapott, az ezzel szükséges átalakításokkal és kiegészítésekkel. A múzeumban kiállított motorkocsi is egy "pályás" gép, az ezzel kapcsolatos belső berendezésekkel
Ha már a nemzetközi piacokról vásárolgatunk, akkor a németek sem maradhatnak ki! A DB V200 sorozatú dízelmozdony rokonából a Krauss-Maffei és spanyol partnere, a Babcock & Wilcox 1966-tól 32 darabot szállított a RENFE részére, a gépek a Madrid–Barcelona és a Madrid–Burgos vonalak távolsági forgalmát látták el még a villamosítás előtt. A típus érdekessége, hogy a MÁV-nál is felmerült, hogy vásárol belőle annak idején, ám a magyar vasút végül egy másik típus mellett döntött
Nem maradhatnak ki a gőzmozdonyok sem! A sötét csarnokban a csupafekete mozdonyok fotózása meglehetősen nehéz feladat
RENFE 260 sorozat, a szintén Amerikából származó mozdonyt az ALCO és a General Electic gyártotta 1923-ban. A spanyolok mindösszesen 6 db-ot vásároltak belőle 1923-ban, ezek viszont meglehetősen sokáig, 1975-ig maradtak szolgálatban. Az 1163 kW teljesítményű dobozformájú mozdonyoknak a legnagyobb sebessége mindössze 60 km/h volt.
Még mindig Amerika, csak az évjárat több egy évvel és a gyártó változott. A Baldwin és a Westinghouse mozdonya "csőrös" kivitelben készült, hasonlóan a svájci mozdonyokhoz, melyeket egyszerűen csak "Krokodilnak" becéznek
A rengeteg mozdonyon kívül nem maradhattak el a személykocsik sem. Láthatunk itt többek között a vasút fénykorában közlekedő luxus- és udvari vonatok kocsijaiból is néhányat pazar berendezéssel. A pompát csak kívülről, az ablaküvegen át nézhetjük meg.
Szépen terített asztal egy étkezőkocsiban
A szegényebb utasok harmadosztályú, favázas kocsija. Minden fülkéhez külön ajtó tartozik, így menet közben fülkét cserélni lehetetlen dolog. Bizonyos kocsiknak ráadásul az ajtajai csak kívülről voltak nyithatóak. Bent az utasok meglehetősen zsúfoltan utazhattak csak.
Gyorsvonati gőzmozdony a spanyol vasúti közlekedés kezdeteiből. Figyeljük meg a nagyméretű középső kereket, mely egyértelműen a gyorsvonati felhasználásra utal
Egy Orient-expressz étkezőkocsit kávézóvá alakítottak át, melybe fel is szállhatunk meginni egy csésze kávét
A múzeum oktat is, egy szinte félbevágott gőzmozdonyon tanulmányozhatjuk a gőzösök felépítését és működését. A könnyebb érthetőséget a különböző alkatrészek színesre festése is segíti, a valóságban a belseje inkább fekete volt a koromtól és a széntől. Az áldozat egy 2-8-2 (vagy 1D1) tengelyelrendezésű gőzös lett 1960-ból, melyet meglehetősen korán, 15 évvel később 1975-ben selejteztek le. Ezek voltak Spanyolország utolsó gőzmozdonyai, a masina 1984-ben került a múzeumba
Szerkocsis gőzmozdony
Újabb szerkocsis gőzmozdony
A sort az igazi "nagygépek" zárják, két gyorsvonati gőzmozdonyt láthatunk még, melyek a 70-es években továbbították a gyorsvonatokat az országban, majd átadták a helyüket a korszerűbb dízel- és villamos mozdonyoknak
A spanyol mozdonygyártás csúcsa, a 242-F-2009 pályaszámú gyorsvonati gőzmozdony, mely egy tesztmenet során 150 km/h sebességet ért el, felállítva a spanyol gőzmozdony-sebességrekordot. Ekkoriban még a magyar vasútijármű-gyártás is világszínvonalú volt, hiszen a MÁVAG MÁV 242 sorozatú gyorsvonati gőzmozdonya 1961-ben, majd 10 évvel korábban már 161 km/h sebességgel robogott, ami a magyar gőzvontatás rekordja
Az igazi vasút mellett nem maradhatott ki a modellvasút sem, többféle méretarányban. Az asztalokat csak pár percre kapcsolták be, egy-két kört tettek csak meg a kis vonatok. Kezelőjük nem volt túl barátságos, gyorsan letudta a "kötelező köröket"...
Egy N méretarányú terepasztal egy árva Talgo vonattal, néhány épülettel, domborzat és bonyolultabb vágányhálózat nélkül
A H0-s terepasztal már a másik végletbe tartozott: az utolsó cm2 is be volt építve sínekkel, felette egy keszekusza felsővezeték is épült. Itt viszont csak kettő mozdony cikázott körbe-körbe, pedig biztosan lehetett volna egy érdekesebb vasútüzemet is bemutatni
A harmadik asztal szintén zsúfoltságig megtöltve sínekkel, szintén néhány kósza mozdony villámgyors száguldozásával
Az udvaron még további gépek várakoztak, de sajnos ez a rész ottjártunkkor zárva volt
A mozdonyokon és kocsikon kívül a pályaépítés kulisszáiba is betekinthettünk, továbbá egy rövid pályaszakaszon a sínrögzítés módjait, a keresztaljak fajtáit, egy kitérőt és néhány jelzőt is biztonságos közelségből megtekinthettünk
Ezt a háromtengelyes dízelmozdonyt csak a múzeum mellé, a puszta aszfaltra rakták le. Talán ez is a múzeumba kerül majd egy alapos felújítás során
A múzeum helyszíne tökéletes választás volt, az épület is eredeti pompájában áll, ám a kiállítás már meglehetősen zsúfoltra sikeredett... A mozdonyok szépek és jó állapotúak, mindenütt tisztaság honol, sehol nincs egy olajfolt. Ám az épület kialakítása megnehezíti a fotósok dolgát, a fenti ablakokon át beszűrő fény ahhoz kevés, hogy mindent szépen megvilágítson, így némi félhomály uralkodik a gépek körül. A csak spanyol feliratok és a csak spanyol nyelvű tájékoztató füzetek nem sok segítséget nyújtanak az informálódáshoz, így meglehetősen gyorsan letudtuk a múzeumot. Kár érte, mert a spanyol vasút története kevésbé ismert és biztosan izgalmasan be lehetett volna mutatni.
A múzeum a Google térképén
Források
* Regionalbahn.hu: Fejpályaudvarból vasúti múzeum – Madrid Delicias
Utolsó kommentek