A Müncheni Deutsches Museum már egy egész szigetet elfoglal az Isar partján, méreteit jól jellemzi, hogy már négyszer voltam ott egy teljes napra, de mégsem tudtam bejárni az egészet. És a gyűjtemény tovább bővül, a vasúti járművek időközben átkerültek a Verkhercentrumba, a repülőgépek pedig Oberschleißheim repülőterének régi hangárjába.

A múzeum második csarnoka, zsúfolásig megtöltve repülőgépekkel, a hegyes orrával felfelé néző egy Rockwell-MBB X-31

A gyűjtemény bővülésével itt is további épületekre lett szükség, hogy minden kényelmesen elférjen. Több, mint ötven repülőgép, öt helikopter, három rakéta, továbbá huszonhat repülőgép-motor, tizenhárom sugárhajtómű és még rengeteg makett, terepasztal, repüléssel kapcsolatos tárgyi emlék, fotó, ruha van itt felhalmozva. Felsorolni is nehéz lenne mindazt, ami megtekinthető itt!

München főpályaudvaráról legegyszerűbben a Müncheni S-Bahn S1-es járatával érhető el, mely a nemzetközi repülőtérrel kapcsolja össze a belvárost. Így azoknak is egyszerű a múzeumhoz való eljutás, akik mondjuk repülőgéppel érkeznek a bajor fővárosba. Bármelyik irányból is érkezzünk, utazzunk Oberschleißheim megállóig!

Oberschleißheim megállója az S1-es S-Bahn vonalán

A gyűjtemény a régi müncheni repülőtér régi hangárjában kezdte a működését 1992 szeptember 18-án. Napjainkban itt már csak a sportrepülők szállnak le és fel, a forgalom már réges-rég elköltözött más repülőterekre.

A múzeum bejárata

Az épület igencsak el van bújva a fák között, kívülről nem is tűnik nagynak, azonban ha belépünk, gyorsan tátva marad a szánk!

Én nem vagyok repülőgép-szakértő, ezért csak néhány mondatban jellemeznék néhány típust az itt megtekinthető több mint száz légijármű közül (ebben persze benne vannak a csak makettként létezők is).

A gyűjtemény bemutatja a repülés történetét, elsősorban német típusokkal, kezdeti hőlégballonos, vitorlázórepülős korszakon át a légcsavaros gépeken keresztül egészen a közelmúlt sugárhajtású repülőgépeiig és helikoptereiig. A sort az űrhajózás zárja az Ariane-5 hordozórakétával.

A teljes gyűjtemény listáját egy sebtében összedobott Wikipédia cikkbe mentettem el, angolul vagy németül tudók ha átváltanak más nyelvre, minden kiállított típusról részletesen olvashatnak. Reméljük idővel a magyar szócikkek is megíródnak és eltűnnek a piros linkek a listából.

A múzeum melletti sportrepülőtér

Néhány szót megérdemel a repülőtér is, melynek története messzire nyúlik vissza. A repülőteret 1912-ben hozta létre a Königlich-Bayerische Fliegertruppe (Bajor Királyi Légierő) a katonaság számára. Jelenleg ez a legrégebbi, még üzemelő repülőtér Németországban. Nevét a közelben található Schleißheim kastélyról kapta. A légikikötő a városközponttól kb 13 km-re található nyugat felé.

Az első világháború befejezése után polgári célokra használták, egészen 1933-ig. 1927-től elsősorban pilótákat képeztek ki itt. Miután a náci párt hatalomra került, megkezdődött a háborúra való felkészülés. Emiatt a repülőtér is kiemelt figyelmet kapott és jelentősen kibővítették és átépítették és új funkciókat is kapott, 1938-tól már repülőiskola is működött itt. 1939 és 1946 között a közelben egy hadifogoly-tábor is üzemelt, ahol francia és szovjet foglyokat tartottak őrizetben.

1947-től 1973-ig az Amerikai Légierő állomásozott itt, 1958-tól már az újjáalakult német légierővel együtt. 1981-re a német légierő is továbbköltözött, így ezzel megszűnt a katonai felhasználása.

Innentől fogva a repülőteret az ADAC és a Bajor Vöröskereszt használta, napjainkban pedig hat repülős sportklub. 1992-ben megnyílt a mai múzeum, a Deutsche Museum közreműködésével.

A város feletti sétarepülések is itt kezdődnek, ezért időről-időre megfordul itt egy Zeppelin NT léghajó vagy egy Junkers Ju 52 repülőgép is.

Az eredetileg kb. 1200 méter hosszú aszfaltozott kifutópályából mára már csak 800 métert használnak. A maradék rész pedig a karbantartás és fenntartás hiánya végett lassan elporlad és visszaadja a helyét a természetnek. A Google műholdképein jól látszik a kifutópálya eredeti és a mai hossza (lásd lent).

Kezdeti próbálkozások a repüléssel

Természetesen a gyűjtemény legrégebbi darabjai nem eredetiek, csupán replikák, de még így is fontos darabok a repülés történetét bemutató kiállításnak.

A legrégebbi a sorban Otto Lilienthal 1894-es vitorlázó-repülőgépének 1958-as replikája. A repülőgép mindössze 20 kg-os volt 6,7 méteres szárnyfesztávolsággal. Anyaga fa és vászon volt és akár 80 métert is lehetett vele repülni. Napjaink legnagyobb repülőgépének, az Airbus A380-nak a szárnyfesztávolsága néhány centi híján szintén 80 méter. Ennyit jelent 113 évnyi fejlődés!

Alois Wolfmüller gépe 1907-ből

Tizenhárom évvel későbbről származik a következő repülő, melyet Alois Wolfmüller épített még szintén csak fából és vászonból, a tömeg már 38 kg-ra nőtt. A repülőgépet a feltaláló a Deutsches Múzeumnak adományozta 1934-ben. A gép nagyrészt eredeti, néhány helyen kellett csupán új elemeket készíteni hozzá.

Gustav Otto kétfedeles, motoros gépe 1912-ből

1912-ben már motor hajtotta a repülőgépeket, akárcsak Gustav Otto Otto-Doppeldecker gépét. Ebből a típusból 1912 és 1914 között 63 ilyen repülőgép állomásozott itt a schleißheimi repülőtéren. Sajnos egy sem maradt fent belőle, a képen látható replika 2012-ben készült fényképek alapján. A repülő röpképes, motorja egy mai módosított BMW autómotor. Teljesítménye 87 kW, legnagyobb sebessége 120 km/h, tömege 750 kg.

Repülőgép a repülés hőskorából

Ismét egy replika, de még építés alatt

Az Udet U12 Flamingo sport- és tanulórepülőgép 1925-ből származik, összesen kb. 240 db készült belőle, néhány példány eljutott belőle más országokba, többek között a Balkánra és Magyarországra is! Egy replika építése folyamatban van, ez a típus a fán kívül már egyre több fémet is tartalmaz, szárnyfesztávja 10 méter, tömege 800 kg, sebessége 140 km/h.

Fokker D VII

A Fokker D VII az első világháború hírhedt típusa volt. Több, mint 1700 db-ot gyártottak belőle Reinhold Platz tervei alapján. Az első világháború végeztével, a fegyverletételkor kötelezték Németországot, hogy az összes gépet adják át a szövetségeseknek. Fegyverzete kettő géppuskából állt.

A múzeumban található Marine Luchtvaartdienst D.VII-es repülőgépet egy német pajtában 1948-ban találták meg. Ma már ő is a múzeum egyik értékes darabja.

A háború után Magyarországra is került belőle néhány példány.

Az első világháború lezárása után a győztes Antant hatalmak a Versailles-i békeszerződés során megtiltották Németországnak a páncélautók, harckocsik, tengeralattjárók, repülőgépek és mérges gázok gyártását. Adolf Hitler azonban a hatalomra kerülése után sorra elkezdte kijátszani a békeszerződésben aláírt ígéreteket. A sorkatonaság helyett a fiatalokat a Hitlerjugend ifjúsági szervezetbe sorozták, autópályák épültek, melyek később akár repülőterekké is átalakíthatóak voltak, és megkezdődött a vitorlázórepülés népszerűsítése is. A vitorlázógépek ártatlan játékszereknek tűnnek csupán, ám segítségével megtanulhatóak a repülés alapjai, melyek később igencsak jól jöttek a Luftwaffe megalakulása idején.

A Német Légierő repülőgépe, egy Messerschmitt Bf-109G6-os

A Messerschmitt Bf-109G6-os, Erich Hartmann egyedi festésével (a horogkereszt, a JG.52. címere és pár apróság nélkül) szintén itt lóg lefelé a magasból. Ez a típus aratta a világon a legtöbb légigyőzelmet, ebből Erich Hartmann pilóta 352-t igazoltat.

Hirth Hi 27 Acrostar Mk. II

A Hirth Hi 27 Acrostar Mk. II egy egymotoros, együléses monoplán, melyet műrepülő versenyekhez tervezett  a svájci műrepülő-bajnok, Arnold Wagner. A 160 kW-os teljesítményű motor akár 7500 méter magasságba is feljuttatta a 700 kg-os kisgépet. Maximális sebessége 305 km/h.

MBB 223 Flamingo

Az MBB 223 Flamingo szintén egy polgári tanuló repülőgép, egy és négyüléses változatban is gyártották. Az 1937-ben alapult Siat tervezte.

Flyers Waco YKS-6

A Flyers Waco YKS-6 az amerikai Waco Aircraft Company gyártmánya, egyike a kevés, nem-német eredetű repülőgépnek.

Vitorlázó-repülőgép a polgári siklórepülés gyűjteményéből

Focke-Wulf Fw 44 J Stieglitz

A Focke-Wulf Fw 44 J Stieglitz kétfedeles gépet a Focke-Wulf gyártotta 1932-től, szintén a pilóták oktatásához és a polgári repüléshez. Ennél a repülőgépnél még a kétszemélyes pilótafülke nyitott. Az 565 kg-os repülőgép 165 km/h sebességgel tudott repülni

Fairchild 24W-46

Nincsen múzeum "robbantott" gépek nélkül! A Flugwerft Schleißheim egy Fairchild 24W-46 típust áldozott fel, hogy bemutathassa a repülőgép fontosabb részegységeit.  A kis piros még sok-sok más repülőgéppel együtt lóg lefelé a mennyezetről, de csak ebbe az egybe tudunk ennyire részletesen bepillantást nyerni.

Ejtőernyősök és speciális ruhájuk

Egy teljes terem foglalkozik az ejtőernyőzéssel. Itt főleg fényképek vannak kiállítva a repülőtér aktív ejtőernyőseiről. Ne feledjük, a múzeum hat sportklubnak is otthont ad! De vannak még speciális ruhák, műszerek és könyvek is.

Repülőgépek vonatra rakodása

Hogy egy kis vasút is legyen: az egyik vitrinben egy kisebb vasútállomást tekinthetünk meg, amint kéttengelyes teherkocsikra pakolják a szétszerelt repülőgépeket.

A repülőtér időjárás-megfigyelő terme régi és új műszerekkel egyaránt

A német fantázia nem ismert lehetetlent: két régebbi, kisteljesítményű Heinkel He 111 repülőgép összeépítése eggyé, további egy motorral kiegészítve. Vitorlázó-repülőgépek vontatására használták.

A repülőgép-szimulátor

A vállalkozók egy repülőgép-szimulátort is kipróbálhatnak, melyen a Microsoft Flight Simulator 2004 fut. Az igazi élményt az otthoni számítógépekhez képest a három hatalmas monitor és az élethűen berendezett pilótafülke adja pilóta-ülésekkel és repülőgép-műszerekkel.

A modern háborús gépek sorát kettő, akár helyből is felszállni képes típus adja: az első vadászgép, a második viszont már komoly szállítógép.

A helyből felszálló VFW VAK 191B repülőgép

A Dornier Do 31 helyből is felszállni tudó szállítógép

A helyből felszállás képessége igazából a helikopterek sajátja, így a sort a helikopterek folytatják. Katonai, polgári és mezőgazdasági típusok is megtekinthetőek itt.

A Kamov Ka-26, többfunkciós szállító vagy mezőgazdasági helikopter, akár 450 kg teherbírással

A Kamov Ka-26 egy szovjet könnyű-helikopter, 1965 és 1985 között gyártották, 816 db épült belőle. Magyarországon is szolgálatban van a légierőnél. A pilótán és a másod-pilótán kívül felfüggeszthető hátulra többféle adapter, akár személyszállító kabin is.

A helikopter-szimulátor, mellette egy amerikai Bell UH-1 Iroquois

Z–37 Čmelák

A Z–37 Čmelák egy csehszlovák, később cseh repülőgép, melyet 1965 és 1994 között gyártottak mezőgazdasági feladatokhoz, de más feladatokhoz is felhasználták, többek között vitorlázó repülőgépek vontatására is.

Cessna 195

A Cessna 195 1947 és 1954 között gyártották, hét év alatt 1180 gép készült el mind katonai, mind polgári célokra. A 1+4 személyes kisgép kis híján 300 km/h sebességgel tud repülni.

A második világháború egyik áldozata egy Arado Ar66d

A közelmúltban a Stanbergi-tóból egy második világháborúban lezuhant Arado Ar66d repülőgépet halásztak ki. A fa részek már teljesen elporladtak, de a fémrészek még többé-kevésbé ép állapotban túlélték az elmúlt közel 70 évet. A repülőgép törzse, továbbá néhány különálló darabka lett kiállítva egy hatalmas üvegvitrinben.

A repüléshez a vitorlázás is hozzátartozik

Dornier Do-24ATT Amphibian hidroplán

Mindenki megvan?

Air Force CASA 2.111B (He111B)

Az Air Force CASA 2.111B típust Spanyolországban gyártották a német He 111 bombázók tervei alapján. Mivel már későn készültek el, így a világháborúban már nem jutottak szerephez, pedig 200 db állt a hadsereg rendelkezésére. Később, 1957 és 1958 között bevetették őket, majd ezután mint csapatszállító gépek tevékenykedtek egészen 1973-ig, mikor az utolsót is végleg kivonták a forgalomból.

Air Force Douglas C-47D

A Douglas C-47D repülőgép csapat- és áruszállításra született. Első példánya már 1941-ben repült, így nem fiatal típus. Majdnem száz ország vásárolt belőle és még jelenleg is több ország tartja szolgálatban. Civil változata a Douglas DC-3, melyből további 16 ezer db épült. Személyszállító változata 21-32 utast tud befogadni, kialakítástól függően. Érdekesség még, hogy ez a típus még a Transport Tycoon nevű játékprogramba is bekerült.

A múzeum legvégében a fiatalabb, a hidegháború idejében használt sugárhajtású vadászgépek töltik a katonaság utáni nyugdíjas éveiket. Így a modern haditechnika szerelmesei sem maradnak látnivalók nélkül.

Eurofighter Typhoon S Germany Air Force 98+29

Mikoyan-Gurevich MiG-21

A MiG-21 vadászrepülő a magyaroknak is ismerős, hiszen a Magyar Légierő is üzemeltetett belőle 261 darabot.

Air Force Lockheed T-33A Shooting Star 94+47

Elöl egy Lockeed F-104 Starfighter, hátul pedig egy Panavia Tornado

A Lockeed F-104 Starfighter

A repülés történetének legutolsó fejezetét az űrhajózás zárja néhány makettel és egy igazi Ariane-5 hordozórakétával.

Az Ariane–5 a legerősebb európai hordozórakéta, amelyet eredetileg a Hermes űrrepülőgép indítására használtak volna. Időközben a Hermes projektet törölték, de az Ariane–5 programja tovább folytatódott és az európai űrsikló helyett műholdakat napjainkban állít Föld körüli pályára.

Az első fokozat keresztmetszete, benne a teljes rakéta makettje, az üdítős üveg tőlem, hogy érzékeltessem a méreteket

A rakéta első fokozata, szintén az üdítős üveggel

A rakéta második fokozata, mellette a vitrinben a kilövőállás makettje

A rakéta darabjai mellett megtekinthető diorámaként Európa űrkikötőjének rakétaindító állása, melynek az eredetije Dél-Amerikában található, közel az egyenlítőhöz, Francia-Guyanában.

Ezzel el is jutottunk az első hőlégballontól a világűrig, miközben a repülés történetének jelentős, de semmiképpen nem az összes állomásáról láthattunk egy-két érdekesebb járművet.

A múzeumhoz legközelebb Oberschleißheim S-Bahn megálló van, ide mindkét irányból húszpercenként érkeznek a vonatok. Arra figyeljünk, hogy a megálló már München első zónáján kívül található, a városból való kiutazásnál a drágább napijegyet kell megvásárolni (Gesamtnetzt). Az állomástól még némi gyaloglás szükséges, szerencsére a táblák pontosan mutatják az irányt, így eltéveszteni sem lehet.

A múzeum után pedig érdemes megnézni a közelben található Schleißheim kastélyt is!