Egy hét rövid idő, főleg nekem, aki mindig mindent meg akar nézni. A szlovéniai nyaralás alatt sem tétlenkedtem, igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle. A szombati napon a program Trieszt volt, de ehhez azonban előbb át kellett menni Olaszországba!
Hamarosan indul a buszunk Koperből Triesztbe
Koper és Trieszt közt naponta több buszjárat is közlekedik. A két város közötti távolság légvonalban nem sok, de a hegyek jelentősen megnövelik az utazási időt. Felmerült az is, hogy vonattal utazunk át, de mivel közvetlen járat nincs, csak 3-5 átszállásos lehetőség, ezért ezt az ötletet gyorsan elvetettük.
Trieszt autóbusz-állomása egy sötét garázsban van, melyről hirtelen el sem hittem, hogy a végállomás. A buszok csak rövid időre térnek be ide, ugyanis összesen három felszállóhely volt az utasoknak. De jobb is így, a levegő gyorsan elviselhetetlen lenne, ha még további buszok is járatnák itt a motort.
A látványosságokról tájékoztató tábla, van bőven mit megnézni!
Trieszt kikötőváros Észak-Olaszországban, Friuli–Venezia Giulia régió közigazgatási székhelye. A város püspöki székhely. Két ismert obszervatórium található itt, a csillagvizsgáló és a geofizikai, amely köré szerveződött az 1924-ben létrejött egyetem is. A város székhelye a kávétermékeiről ismert Illycaffè S.p.A. vállalkozásnak, a Generali Biztosító és az osztrák alapítású Lloyd Triestino hajózási társaságnak.
1382-től 1918-ig a Habsburg Birodalom része volt, a birodalom legfontosabb hajózási és hadikikötőjeként, egyben székhelye az Osztrák Tengermellék tartománynak. A város a Saint-germaini békeszerződéssel került 1918-ban Olaszországhoz. 1945-ben Jugoszlávia a vegyes lakosságú környékével együtt a magáénak követelte, így lett a Hidegháború egyik konfliktuspontja, majd 1954-től ismét Olaszország része. Határ menti fekvése és a vonzáskörzetétől való elzártsága Szlovénia 2004-es Európai Uniós csatlakozásával kezdett jelentősen oldódni, majd a 2007-es Schengeni egyezményhez való csatlakozásukat követően korlátozásként meg is szűnt. A 21. század ismét a kultúrák, az etnikai csoportok és vallások sokszínűségéről szól, vegyítve Trieszt gazdag történelmével. (forrás:a magyar Wikipédia Trieszt című cikke)
A város tele van régi, monumentális épületekkel
Nos ennyi bevezető után látható, hogy rengeteg történelmi emlék van avárosban, melyek megtekintésére nem hogy egy nap, de egy hét is kevés lenne! Ezért én és a barátnőm inkább csak szemezgettünk a látványosságokból, nem volt határozott célunk.
Én szerettem volna kipróbálni a villamost is, de sajnos az nem járt, majd megnézni a Trieszti vasúti múzeumot. A múzeummal se lett több szerencsém, bezárt, mire odaértünk. Az olaszok úgy tűnik nem szeretik a hosszú nyitva tartást, tavaly a nápolyi vasúti múzeumhoz is csak éppen zárás előtt sikerült odaérnem.
A Trieszti autóbusz-hálózat 22-es járata az állomás előtt
Az Opicinai villamos pályája
Az Opicinai villamos igazi műszaki különlegesség. A városban normál villamosként üzemel, később azonban, fel a hegyre mint siklóvasút jut fel. Ehhez egy különleges "mozdonyt" alkalmaznak, melyhez a villamost hozzákapcsolják és az felhúzza a hegyre. Sajnos a vonal felújítás alatt állt, így kipróbálni nem tudtuk.
A tengerpart mellett futó főút
A város főtere a Piazza dell’Unita d'Italia, melyen minden épület műemlék. Itt található a Városháza, a Lloyd Triestino Palazzo, a Palazzo Pitteri: Trieszt legérdekesebb barokk épülete és VI. Károly szobra is.
Lloyd Triestino Palazzo: az 1883-ban épült neoreneszánsz palota
A városháza VI. Károly szobrával
Luxus ócenjáró-hajó a kikötőben
A Civico acquario marino di Trieste
A tengerparton található a Civico acquario marino di Trieste is, mely a tenger élővilágát bemutató múzeumnak ad otthont. Szombaton ez is zárva volt...
A Corso Italia, háttérben a La Scala dei Giganti a Trieste nevű alagút
Kilátás az alagútkapu tetejéről
Miután megtekintettük a Triesti várat, úgy eltelt az idő, hogy ideje volt visszaindulni. Amiylen bonyoplultan jutottunk fel és találtuk meg a várat, olyan nevetségesen egyszerű volt visszajutni a főtérre. Az út végig lejtett, sok-sok kis utcán és lépcsőn át ereszkedtünk lefelé.
A Chiesa di Santa Maria Maggiore
Lépcső lépcső után, én azért élveztem a lefelé utat is, Rita már kevésbé...
És ismét a városban a főtér közelében, a nagy melegre való tekintettel ettünk is egy igazi, olasz fagyit
A Chiesa evangelica luterana in Italia templom
Ismét az állomás előtti tér, a hatalmas palota az állomással szemben helyezkedik el
Még a buszindulásig volt egy kis idő, melyet én még néhány fotó készítésével töltöttem el, majd mire visszaértem, már jött is buszunk, mely Koperig vitt minket. A várost egy egész más útvonalon hagytuk el, végig a kikötő mellett egy magasított autóúton, így végig szép kilátás volt a tenger és a kikötő felé. Kamionok, hajók, daruk, raktárak váltogatták egymást kilométereken át, míg végül egy alagút után magunk mögött hagytuk a várost, majd egy rövid autópályán való utazás után Olaszországot is.
Az út vége, a Koper-Portoroz út is eléggé kalandosra sikeredett, ugyanis nem volt haza megfelelő buszos csatlakozásunk, szombat ugyebár... Egy apróbb félreértés miatt végül egy buszmegállónyit taxival mentünk, de mivel nagyon drága lett volna az út egészen hazáig, inkább kiszálltunk.
A taxi mindig, mindenhol drága... Vagy mégse? Egy élelmes taxisofőr egy kisbusszal különös vállalkozásba fogott. A menetrend-szerinti busz előtt haladva a buszmegállóban várakozókat szedte össze, némileg magasabb árat kérve, de gyorsabb eljutást, sőt kedvezőbb megállókat választva fuvarozta az utasokat.
Nekünk is pont kapóra jött, hiszen kb. 2 euróval drágábban utaztunk, de megspórolt nekünk legalább két km gyaloglást, és még hamarább is hazaértünk.
Utolsó kommentek