Időhiány és lustaság miatt csak most jutottam el oda, hogy elkezdjem a nyaralásom megírását, melyet több részletben fogok megjeleníteni. Ez az út egészen másképp alakult, mint ahogy terveztem, az eleje sokkal rosszabb volt, de a vége sokkal jobb lett, mint szerettem volna. De végül is nem panaszkodhatok! Kalandot és izgalmat akartam és azt megkaptam. A 14 napos nyaralás alatt minden volt, ami csak megtörténhet, olyan lett, mint egy kalandfilm! Így utólag visszagondolva már annyira nem borzasztó, de Olaszországban már az is megfordult a fejemben, hogy feladom és visszafordulok! De szerencsére nem így tettem!
Indulás Münchenből egy ÖBB 1216-os mozdonnyal
Az eredeti terv sokat változott, végül az utolsó hónapban megszületett a végleges terv: München-Innsbruck-Firenze-Róma-Nápoly-Róma-Genova-Ventiglama-Monaco Monte Carlo-Nizza-Marseille-Montepiller-Lyon-Mulhouse-Zürich-München.
Ehhez meg is vettem a szükséges pótjegyeket még egy hónappal az indulás előtt. Egyedül csak a Nizza-Marseille szakaszra nem sikerült megvennem. A pénztáros azonban azt mondta, ha megveszem az Interrailem mellé a teljesárú 40 eurós jegyet, akkor tud adni erre a szakaszra egy 10 eurós pótjegyet. Vagy kockáztathatok és megvehetem majd Nizzában. Mivel a nyaralás már így is átlépte a tervezett költségvetést, inkább a kockáztatást választottam. Vasárnap este csak nem lesz a vonat tele. Ha mégis, majd elalszom az állomáson, minthogy 50 eurót kifizessek!
Az út többi része rendben meg lett szervezve, már csak indulnom kellett. Ráadásul még kaptam egy extra szabadnapot is, így egy nappal korábban indulhattam.
Az időhiány miatt csak a vonatok indulási és érkezési idejét sikerült kinyomtatnom, a teljes, részleges útitervet sajnos nem.
A München-Róma Euronight eszméletlenül tömve volt, álltak a folyosókon, a kocsik előterében, aludtak a földön, de még a kerékpárszállító kocsikban is! A menetrend sem épp ideális, a vonat majdnem egy órát vár Innsbruckban és Firenzében is. Miért nem indul akkor később vagy érkezik meg korábban?
A vonatomat egy négyáramnemű ÖBB 1216-os Taurus vontatta (lásd a legelső képet), a kocsikat az olasz Trenitalia adta. Ez a járat Rómáig közlekedik, de csak nyáron. Ülőhelyes kocsikat és hálókocsikat is továbbít.
Brennero/Brenner, az osztrák-olasz határ, korábban már jártam itt, mikor Velencébe utaztam
Az éjszaka közepén érkeztünk meg a Brenner-hágó bejáratához, Brenneroba. Itt a mozdonyunkat lecserélték egy olasz FS 402 sorozatú mozdonyra. A mozdonycsere legalább egy órát vett igénybe, pedig az ÖBB gépe alkalmas lenne az olasz üzemre is, hiszen a tervezésénél figyelembe vették az olasz vasút extrém igényeit is (további két ajtó a mozdonyon, keskenyebb áramszedők, homlokfényszóró helyett orrfényszóró...). Ezek a mozdonyok jelenleg csak Milánóig közlekedhetnek az Itáliai félszigeten.
Az FS 402 sorozatot 1994 és 1996 között gyártotta a AnsaldoBreda. 3 kV egyenárammal villamosított vonalakon közlekedik. Összesen hat prototípus épült (E402.000 - 005), majd a sorozatgyártás során 40 db állt forgalomba. A mozdonyok maximális sebessége 220 km/h.
Megérkezés Firenzébe, az állomáson egy ETR 500 sorozatú nagysebességű motorvonat várakozik
Firenze S. Maria Novella egy vasúti fejpályaudvar Firenzében. Egyike az ország 13 legforgalmasabb pályaudvarának, így a Grandi Stazioni üzemelteti. 1934-ben nyílt meg. Az út későbbi részén még visszatértem ide, Pisa felé haladva.
Megérkezés Rómába, az FS 402 sorozatú mozdonyom mellett egy ETR 450 sorozatú nagysebességű villamos motorvonat várakozik.
A Roma Termini Róma központi vasúti fejpályaudvara. Egyike az ország 13 legforgalmasabb pályaudvarának, így a Grandi Stazioni üzemelteti. 1862-ben nyílt meg. Napjainkban számos olaszországi és nemzetközi vonat végállomása. Vonatok indulnak innen Párizs, München, Genova, Bázel és Bécs felé.
29 peronja van, 14 különböző vasútvonal fut ide, ezért szinte az FS teljes vasúti járműtípusa megfordul itt.
A vonatom mellett egy ETR 450 sorozatú villamos motorvonat várakozott, mely egyike a számos olasz nagysebességű villamos motorvonatnak. 1987 és 1992 között gyártotta a Fiat Ferroviaria és az Ercole Marelli. Legnagyobb sebessége 250 km/h. Az első motorvonat, mely képes az ívekben bedőlni. A maximális dőlése 8°. Így a kanyargósabb régi olasz vasútvonalakon nagyobb sebességgel tud közlekedni, mint a hagyományos mozdonyvontatta vonatok. Hívják még Pendolinónak is. Összesen 9 motorvonat épült, melyek egyenként 390 személyesek. Csak 3 kV egyenáramról képesek üzemelni.
Romolus és Rémus, a legenda szerint az anyafarkas által felnevelt árva testvérpár alapította Rómát és a Római birodalmat
Róma egyáltalán nem tetszett, nagyon koszos, romos és elhanyagolt. Emellett még szörnyen drága is! A közlekedés meg igazi olaszos, tolakodó, udvariatlan és veszélyes. A piros lámpa, a zebra és a záróvonal inkább ajánlás, mint kötelezően betartandó szabály.
Miután megnéztem a várost, a városközpontot, a rengeteg romot (köztük a Colosseumot és a Forum Romanumot), elindultam a Tevere folyó partján a Vatikán felé. Út közben egy internet-kávézóban kinyomtattam az útitervem hiányzó oldalait is. A Tevere is szörnyű, tele van szeméttel és teljesen zöld színű!
Vatikánváros, ezen a fotón szinte az egész ország rajta van!
A Vatikán már jobban tetszett, de sajnos nem maradt időm az egészet bejárni. Rómához a Vatikánnal együtt egy nap nagyon kevés, de hát nekem a végcélom Nápoly volt, Róma csak egy kis pihenő volt az út során. Olaszország volt a 12. és Vatikán a 13. ország, ahová eljutottam.
Itt megnéztem a kötelező programokat, a Vatikán főterét (a A Szent Péter teret) és a Szent Péter bazilikát.
Kevesen tudják, de még a Vatikán is rendelkezik némi vasúttal. Erről az Indóház újság 2011 júniusában is írt cikket.
Vatikánváros vasúti közlekedését az Olasz Államvasutak, az FS látja el. A 0,4 km-es hosszával ez a legkisebb nemzeti vasúttársaság a világon. Saját járművekkel nem rendelkezik. A vonalon elsősorban áruszállító vonatok közlekednek, de személyszállító vonatok is ritkán, kivételes alkalmakkor. A vonal 1929. február 11-én épült meg, normál nyomtávú, egyvágányú, nem villamosított. Összesen egy állomás található rajta.
Sajnos nekem ezt megnézni sem maradt időm, talán majd legközelebb!
Ezután gyalogosan visszaindultam a főpályaudvar felé. Időm még bőven volt, így nem kellett sietnem. Megnéztem a híres Trevi-kutat is, amitől szintén nem estem hasra! Ettől sokkal szebb és színvonalasabb városi kutak és szökőkutak vannak szerte a világban. Persze nem annyira öregek, mint a római, de akkor is...
Itt ismét szembetalálkoztam a turisták hadával, egy normális fényképet nem lehetett készíteni a nagy tömeg miatt!
A főpályaudvaron újabb meglepetés ért, a vonatom bizonytalan időt késik, de volt egy helyi vonat, mely szintén Nápoly felé ment. Ezen meg annyian voltak, hogy alig bírtam felpréselődni. Augusztus volt, 40 fok, a vagonban a légkondi nem működött, az ablakok pedig nem voltak nyithatóak. Úgy éreztem, ha ebben a vagonban kell végigállnom Nápolyig a kb 300 km-es utat, abba belehalok, inkább kockáztatok és várakozok tovább a nagysebességű ETR 500-as vonatomra.
"Szerencsém volt", mert az eggyel korábbi Milánóból érkező és Salernoba tartó ETR vonat is késett és a vasutasok azt mondták, ha Nápoly felé megyek, felszállhatok rá. Ezen is sokan voltak, de jóval szellősebben. Az ülőhelyek csak helyjeggyel voltak használhatóak, nekem meg csak eggyel későbbi vonatra volt jó a helyjegyem. Ezért az egyik kocsi előterében állva kellett utaznom néhány hasonlóan járt utassal. 10 eurós helyjeggyel állva utazni azért elég drága! Nem gondoltam volna, hogy ilyet megengednek egy nagysebességű járaton!
De legalább a vonat gyors volt, 300 km/h sebességgel ment Nápoly felé, az út alig több mint egy óra volt.
A vonatom maximális sebessége 300 km/h volt
Az ETR 500 sorozat egy nagysebességű, többáramnemű (1,5 kV DC, 3 kV DC, 25 kV 50 Hz AC) olasz villamos motorvonat sorozat. 1993-ban mutatták be. Mivel az olasz nagysebességű hálózat, a Treno Alta Velocità, még jelenleg is épül, ezért a motorvonatok nem mindenhol érik el a maximális 300 km/h-s végsebességüket.
Még 1988-ben készült el az olasz ETR 500 első prototípusa, melyet a Firenze–Róma nagysebességű vasútvonalon teszteltek. 2000-től jelent meg a vonatok újabb, több áramnemű verziója, melynek külsejét is áttervezte a cég. Legutóbb 2008-ban készült új design elem: a 300 km/h felett közlekedő szerelvények (a Ferrarikra emlékeztető) vörös színt kaptak, Frecciarossa (vörös nyíl) néven. Már az én vonatom is ezt a piros színt viselte.
Belseje leginkább a Railjet vonatokhoz hasonló, de csak két osztállyal, kényelmes ülésekkel. Az utastérben monitorok tájékoztatják az utasokat az indulási állomásról, a végállomásról, a pontos időről és természetesen az aktuális sebességről.
Nagysebességű ETR 500 sorozatú és hagyományos motorvonat együttállása Nápoly főpályaudvarán
A jó megfigyelőképességűeknek talán feltűnt több olaszországi képen is, hogy az állomásokon a sínek fehérlenek a mésztől. Én egy darabig értetlenül álltam a jelenség előtt, hogy minden állomás vágányai szó szerint le vannak meszelve (lásd a felső képet). Némi gondolkodás után megtaláltam? a jelenség magyarázatát: Olaszországban a vonatok többségének a mellékhelyisége nem zárt rendszerű, így annak teljes tartalma a vágányokra hullik (akárcsak Magyarországon). De míg a magyarok többé-kevésbé figyelnek arra, hogy az állomásokon az álló vonaton ne használják a WC-t, ez Olaszországban sajnos nem így van. Így miután a vágányokon már vastagon áll az emberi ürülék, takarítás helyett egy sor meszet locsolnak rá. De a nagyobb állomásokon ez sem elég ahhoz, hogy eltakarja a valóságot. A jelenségről nem készítettem fotókat, de szerintem mindenki el tudja képzelni!
Az Nuovo Trasporto Viaggiatori vasúttársaság AGV motorvonata
Nápolyba késő este érkeztem, de még készítettem néhány fotót az állomásról és az állomáson várakozó vonatokról is. Többek között az Nuovo Trasporto Viaggiatori magánvasúttársaság (hivatalos oldal) AGV motorvonatáról.
Ez a társaság Európa első nagysebességű járatokat üzemeltető magán-vasúttársasága és az egyetlen cég, mely az Alstomtól rendelt az új TGV motorvonatokból. Jelenleg a társaság a Torino-Milánó-Nápoly-Salerno, a Róma-Bologna-Velence és a Róma-Nápoly viszonylatokon szállít utasokat.
A folytatásban megismerjük Nápolyt és a város közlekedését, továbbá a Circumvezuvianat, majd eljutunk Olaszország legnagyobb vasúti múzeumába is!
Utolsó kommentek