Többek között azért is jó, ha az embernek saját blogja van, mert olyan témákról is írhat benne, ami egyáltalán nem illik a blog profiljába! A mai cikk pontosan ilyen lesz! Az elmúlt pár évben sikerült lefotóznom pár itt élő vadállatot, így most róluk lesz pár érdekes és vicces kép!
A fotók az elmúlt két évben készültek, különböző helyeken és különböző évszakokban. Így a minőségük is eléggé hullámzó!
Vetési lúdcsalád az Olimpiaparkban áprilisban
A Vetési lúd Európa és Ázsia északi részén, vizek közelében, folyópartokon költ. A Kárpát-medencében rendszeres telelő. A vízparthoz közeli, nyílt élőhelyeket kedveli. Rövidtávú vonuló. A ludak szeptemberben Európa északi tengerpartjainak öbleiben gyűlnek össze, és délnyugati irányba, telelőterületeikre vonulnak. Kemény teleken elkerülik a hideg területeket, és továbbvonulnak az atlanti partvidék mentén, még Marokkóig is elérhetnek. A tojó csak az utolsó tojás lerakása után kezd el kotlani, így az összes kisliba majdnem egyszerre kel ki a tojásból. A fiókák pehelytollazata kezdetben olajbarna, fejükön fekete csíkok vannak. A kislibákat mindkét szülő vezeti a vízhez, ahol friss mocsári növényeket legelnek. Két hónapos korukban kezdenek repülni, és szüleikkel a tenger közelébe vonulnak. A családok télen is összetartanak, így a fiatal és az idős madarak együtt vonulnak a téli szállásokra. (forrás: Wikipédia)
Épp egy kanadai vadludat próbálok némi kenyérrel közelebb csalogatni a Nymphenburgi kastély kertjében novemberben (Fotó:Nagy Rita)
A kanadai lúd Észak-Amerikában őshonos, Kanada és az Egyesült Államok északi részén költ. A Nagy-tavak környékén hatalmas populációjuk él.nagyobb példányai Európában is széles körben meghonosodtak és vad populációkat alakítottak ki Nagy-Britanniában (néhány ezer pár), Hollandiában, és Skandináviában (több, mint 10 000 pár). Bebizonyították, hogy a skandináv és brit madarak saját vándorlási mintát alakítottak ki. Kisebb, szigetszerű élőhelyek alakultak ki nagyobb városok, például Hamburg és München környékén, ezek általában állatkertekből és parkokból származó, visszavadult madarak, melyek néhány területen kártevővé váltak. (forrás:Wikipédia)
Egy szelíd Európai mókus a Botanikus kertben októberben... (Fotó:Nagy Rita)
Az európai mókus élőhelye a legkülönbözőbb erdőtípusok, a síkságtól egészen a hegyvidékig. Nagyobb kertekben és városi parkokban a mókus hamar barátkozik és könnyen etethető. Fán élő állat; magasan, a fatörzs közelében, ágakból készített gömb alakú fészekben alszik és hozza világra kölykeit. Mivel túlnyomórészt nappal mozog, a mókust könnyű megfigyelni. Tápláléka lehet toboz, fakéreg, növényi nedvek, bükkmakk, mogyoró, bogyók, gombák, rovarok, tojások és madárfiókák. Ősszel, több helyen raktárt hoz létre mogyoróból és bükkmakkból, hogy át tudja vészelni a telet. Valódi téli álomba (lecsökkent testhőmérséklettel) nem merül, csupán felváltva alszik és pihen. Ahogy kevesebbet mozog, tápanyagigénye is lecsökken. Az állat 2-3 évig él.
Fáról fára ugrásai oly hamar követik egymást, hogy szabad szemmel nehéz megítélni ugrásainak hosszát. Ágvégről ágvégre veti magát, lehetőleg a felső csúcsra, gyakran 4–5 méter távolságra és mindig felülről lefelé.[1] Ha a fa csúcsától indul, akkor még messzebbre is elugrik. Ha a földön ugrálva halad, akkor kb. 50 centiméteres ugrásokat tesz. (forrás: Wikipédia)
... és egy még szelídebb fekete színű mókus szintén ugyanitt! Végül elfogadta az ételt a német kislány kezéből!(Fotó:Nagy Rita)
Rita épp vadlibákat etet az Englisher Gartenben
Az Englisher Gartenbenben volt egy vicces sztorink is. Miután elfogyott az etetésre hozott kenyér, néhány felbátorodott lúd finoman elkezdte csipkedni a lábunkat, hogy róluk se feledkezzünk meg, mert ők még éhesek! Mielőtt mégjobban elszemtelenedtek volna, inkább otthagytuk őket! Többszáz szemtelen vadlibával nem szerettem volna megküzdeni ott egyedül... :)
Bütykös hattyúkat és vadkacsákat fotózó turisták az Olimpiaparkban
Hattyúból is rengeteg él a városban és a város környékén. A régi germán mitológiában is többször felbukkannak, de a modernebb művekben, mint pl. Richard Wagner Lohengrin operájában is szerepelnek. II. Lajosra olyan nagy hatást gyakoroltak, hogy még a Neuswanstein kastélyt is a hattyúkról nevezte el (a swan magyarul hattyút jelent). De belül a kastélyban szintén gyakran találkozhatunk a hattyúmotívumokkal a freskókon és használati tárgyakon.
Kollégám egy kíváncsi vadkacsával Germeringben
Egy lemaradt szárcsa-csibe szintén Germeringben
Hamarosan megérkezett az anyuka is!
A szárcsa Európában és Közép-Ázsiában költ, Afrikában, Dél-Ázsiában és Ausztráliában előfordul, illetve telel.
Síkvidéki tavakon él, a hegyvidéket kerüli. Szeme világospiros, csőre és homloklemeze vakító fehér. Ez a homlokpajzs, ahol a bőr pikkelyesen szaruszerű, az ivari ciklusban megnagyobbodik. Lába ólomszínű, sarkánál pirosas sárgászöld. A tolla fekete. Ujjain bőrlebenyek vannak, az úszás elősegítésére.
Jellegzetes piksz-piksz kiáltásairól és ugatásszerű hangjáról távolról felismerhető.
Bukómadarakkal rivalizál, több méter mélyre is leúszik táplálékáért. Vonuló madár, de a nem befagyó tavaknál áttelel. Halastavakon komoly károkat okoz. Vízi rovarokkal, halakkal, férgekkel és puhatestűekkel táplálkozik.
A vízre, nádasba, nádból épített fészkében, 7-9 tojásán 21-24 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók és kikelésük után nem sokkal követik anyukat a vízbe.
Magyarországon vadászható faj.
Édesapám a Nymphenburgi kastély kertjében vadlibákkal...
...majd kicsit később egy szelíd hattyúval, a háttérben pedig egy szárcsa látható
Ez a vízimadár a Nymphenburgi kastély egyik tavára építette a fészkét, alig pár méterrel a turistáktól
Remélem sikerült felkeltenem az állatbarátok érdeklődését egy kicsit! Ha igen, akkor irány valamelyik nagyobb park vagy közeli tó, némi kenyérrel és fényképezőgéppel felszerelkezve!
A külön nem jelölt képeket én készítettem.
Utolsó kommentek