Vonattal? Természetesen!

Ezt a cikket kollégámnak, Andrási Adriánnak ajánlom!

A nagy távolságra való utazásoknál napjainkban elsősorban a repülés a meghatározó. Azonban a nagysebességű vonatok egyre inkább felveszik a versenyt a repülőgépekkel, így egyre több utas választja újra a vasúti közlekedést. A vonatok sebességének növekedésével, új vasútvonalak építésével és a repülés biztonsági szabályainak szigorodásával a vonatok bizonyos esetekben kedvezőbb eljutási időt nyújtanak, mint a repülőgépek.

A modal split változása a koreai KTX szolgáltatás beindulása előtt és után (kép forrása: Wikimedia Commons)

A vasúti közlekedés 500-700 km távolság alatt versenyképes a repüléssel, de a technika további fejlődésével, az új, nagyobb sebességre alkalmas vonalak kiépülésével ez a táv akár 1000 km-ig is nőhet. Ettől nagyobb távolság esetében a repülés még jó ideig nyerésben marad.

Tibor barátom véget nem érő unszolása miatt ismét autók a vonatos blogomon! Ezúttal a stuttgarti Porsche múzeum következik, a fotók szintén Tibenszky Tibortól származnak.

A válogatás ismét szubjektív, hiszen egy poszt kevés lenne ahhoz, hogy minden érdekességet bemutassak. Aki teheti, mindenképp nézze meg élőben, akárcsak a közeli Mercedes múzeumot, ha már Stuttgartban jár!

A múzeum előtere, néhány autócsodával

Ferdinans Porsche 1931 április 25-én alapította meg Tervező és Tanácsadó vállalkozását. A cég 1945-ig nem épített autókat, csak a tervezéssel foglalkozott. Legnagyobb megrendelője a hadsereg volt, ahová harckocsikat, rohamlövegeket és még sok egyéb járművet is tervezett.

A mai cikkben folytatom a vasúti legek bemutatását, ezúttal az alagutak következnek. Az alábbi lista nem tartalmaz metróalagutakat, se olyat, mely még csak papíron létezik. Helyette a tízes listámra csak a már megnyílt vagy a már épülő alagutak kerülhettek.

Európa egyik fiatal alagútja, az itt még épülő Wienerwaldtunnel Ausztriában, 13,35 km-es hosszával még a legutolsó helyezett felét sem éri el (kép forrása: Picassa)

Vasúti alagutakból a világon nincs hiány, ugyanis a hagyományos (adhéziós) vonatok nem tudnak felkapaszkodni a hegyek tetejére, nem tudják kis sugarú ívekkel követni a hegyek-völgyek cikkcakkos vonalát. Ha nem akarnak a vasútvonallal nagyot kerülni, vagy fogaskerekűt, siklóvasutat építeni, akkor bizony fúrni kell! Különösen igaz ez a nagysebességű vasútvonalaknál, ahol a nagy sebesség miatt elkerülhetetlen a szinte nyílegyenes pálya, melyen se lejtők, se emelkedők nem találhatóak.

A bajorországi Regensburg történelme a réges-régi időkig nyúlik vissza. A város helye már időszámításunk előtt is lakott volt, legelső lakosai az ókori kelták voltak. A rómaiak korában a település jelentősége tovább nőtt, erőd épült a germán támadások visszaverése érdekében. A középkorban fontos kereskedővárossá fejlődött, egyike volt Európa legnagyobb, legnépesebb városainak. A Dunán  1135 és 1146 között felépült a még ma is látható kőhíd, mely a város jelentőségét tovább növelte.

Regensburg óvárosa a dómmal és a több mint 900 éves kőhíddal 

Az élénk kereskedelemnek hála gyorsan meggazdagodott, az itt élő kereskedők pedig egymást túllicitálva építették fel házaikat, palotáikat. Az egyház az adományokból pedig világhírű egyházi épületeket tudott építeni. A reformáció idején élénk szellemi és kulturális központtá vált. A lengyel csillagász, Kepler is a városban élt. Emlékét ma lakóházán elhelyezett emléktábla és egy róla elnevezett múzeum őrzi.

A nyaralásom hetedik napján kihasználva a napos időt, tettem egy 20 km-es gyalogtúrát Valldemossából Sóllerbe. Az út a sziget hegyes vidéken haladt, a tengerparthoz közel. Szerencsére forgalom alig volt, így kényelmesen és biztonságosan tudtam sétálni és fényképezni is.

Az ellenkező irányba elhagyom a várost és indulok Soller felé...

A következő posztban ezekből a képekből mutatok egy válogatást, képaláírások és szöveg nélkül.