Vonattal? Természetesen!

Az Amerikai Egyesült Államok nem jöhetett volna létre a vasút nélkül. A vasúti közlekedés megjelenése az amerikai kontinens benépesülésével együtt jelent meg a 19. században. Évente több tízezer km új vasútvonal épült a világon, a szárazföldi közlekedésben egyszerűen nem volt alternatívája a vonatoknak. Hatalmas pénzösszegek áramlottak az iparágba, minden település saját vasútvonalat akart, mert a jövő és a fejlődés záloga a vasúti kapcsolat volt.

A virágzás a 20. század elején is folytatódott, hatalmas és tőkeerős vasúttársaságok uralták a közlekedést és a politikai életet is. Hatalmukat és gazdagságukat fitogtatva óriási és fényűző pályaudvarok épültek a nagyobb városokban. A társaságok egymásra licitáltak a pompa és luxus tekintetében. Úgy tűnt, az iparágat semmi sem fékezheti meg. Ám jött a második világháború és a hanyatlás, majd egy új kihívó érkezett: az autó! A személyszállításhoz kapcsolódó infrastruktúra rövid időn belül túlméretezetté vált és megkezdődött a lassú pusztulás.

A Cataniai metró (olasz nyelven: Metropolitana di Catania) mindössze egy vonalból álló metróhálózat Olaszországban, Szicíliában. A vonal 8,8 km hosszúságú, normál nyomtávolságú és összesen 11 állomás található rajta. A metró 1999. június 27-én nyílt meg, üzemeltetője a Ferrovia Circumetnea. Éves utasforgalma 6 500 000 fő volt 2019-ben, ezzel meglehetősen kisforgalmú metróüzemnek számít. Bár mentségére szolgáljon, hogy a kiszolgált város, Catania is mindössze 311 ezer fős lakosságú város. Olaszország hét metróüzemének egyike, Szicília egyetlen metrója, mely a legdélebbi is egyben az országban.

Stesicoro állomás egy metrószerelvénnyel (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Borgo és Porto állomások közötti vonalszakasz eredetileg a Ferrovia Circumetnea keskeny nyomtávú regionális vasúthoz tartozott, amely 1895-ben nyitotta meg kapuit a forgalom előtt.

Szicíliában, az Etna meglátogatása után az addigi kellemes, napos idő véget ért, Catania és környéke hatalmas esőzést kapott. Bár bőrig áztam, azért csak eljutottam az állomásig, hogy egy távolabbi helyen próbáljak szerencsét. A tervem szerint Szirakúza következett, egy tengerparti szicíliai város, melynek zegzugos óvárosát és annak szép főterét szinte minden oldalról a nyílt tenger határol.

Érkezés után Szirakúzában. Az egykori átmenő állomást furcsa módon, a nemzetközi trendekkel ellentétben, fejállomássá alakították át!

Cicero szerint a „legnagyobb görög város, és mind közül a leggyönyörűbb”. Siracusa ősi belvárosa ma a világörökség része.

A városba összefutó vasútvonalak évtizedek óta formálják a várost, girbe-görbe vonalvezetésüknél talán csak a történetük kuszább.

A három balti állam, Észtország, Lettország és Litvánia fővárosai között 2025-től könnyebb lesz az utazás, ugyanis a Tallinn, Riga és Vilnius között közlekedő vonatok menetrendjét összehangolták, hogy az átszállásoknál rövidebb ideig kelljen várakozni.

A balti fővárosok vonatainak márkajelzését alkalmazzák (Elron fotó)

Litvánia, Lettország és Észtország nemzeti személyvonat-üzemeltetői összehangolt szolgáltatásokat indítottak, hogy praktikusabbá tegyék a Vilnius, Riga és Tallinn közötti vasúti utazást.

Bár az utazás eddig is lehetséges volt a nagyon elszánt vasúthasználók számára, a három ország közötti összeköttetések sokáig hiányosságnak számítottak az európai vasúti személyszállítási térképen.

Murray Hughes újságíró megpróbálta összefoglalni, mi lehet a vasúti közlekedés jövője az Egy pillantás a horizonton túlra című cikkében.

Mivel Nagy-Britanniában 2025-ben ünneplik a Stockton & Darlington Railway megnyitásának 200. évfordulóját, Murray Hughes tanácsadó szerkesztő visszatekint a Railway Gazette Internationalnek írt 50 éves írói munkásságára, és értékeli, merre tarthat a vasúti ágazat az elkövetkező fél évszázadban.

A kínai fejlesztésű CRH450AF sorozatú nagysebességű motorvonat, mely a világon elsőként éri majd el a 400 km/h sebességet nem maglev technológiával a kereskedelmi forgalomban

Ez az év mérföldkő a vasút történetében. Bár a vasúti közlekedés különböző formái már korábban is léteztek, a Stockton & Darlington Railway 1825. szeptember 27-i megnyitását 2025-ben a modern vasút 200. évfordulójaként ünneplik Nagy-Britanniában. A mai vasúti közlekedés 200 évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, és most nekünk is túlságosan ambiciózus lenne két évszázaddal előre tekinteni. Ha a látóhatárunkat 50 évre korlátozzuk - fél évszázad az az idő, amelyet az Önök írója, Murray Hughes, a Railwaygazette nagyszerű kiadvány szerkesztőségében töltött -, akkor felismerhetünk néhány fontos tendenciát.