Több nagysebességű vasútvonal és egyéb fővonal bejárása, számos nagyváros meglátogatása után érdemes egy kicsit a német vidékkel is megismerkedni. A bajorországi mellékvonalak is tartogatnak érdekességeket az egyszerű utazó számára, a megfelelő csatlakozások és az egész napos ütemes menetrendnek hála a mellékvonali utazás sem kalandos, hanem kellemes kikapcsolódás.
Kevés szabadidőbe most csak rövidebb út fér bele, így a legutóbbi utazásom során nem mentem messzire, a közelemben található két mellékvonalat utaztam be.
A Mering–Weilheim-vasútvonal, vagy más néven az Ammerseebahn egy 54,6 km hosszú, Mering és Geltendorf között 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított mellékvonal. Nevét az Ammersee nevű tóról kapta, mely mellett útja során elhalad. A tó másik oldalán a Müncheni S-Bahn S8-as vonala fut.
Az Ammersee, melyről a vasútvonal a nevét is kapta
Az Ammerseebahn Weilheimnél véget ér, ahol csatlakozik a München-Garmisch-Partenkirchen-vasútvonalba és a Weilheim–Schongau-vasútvonalba. A Schongauba vezető 24,4 km hosszú pályát szintén elkeresztelték, ez a vonal az építőktől a Pfaffenwinkelbahn nevet kapta.
Mindkettő mellékvonaltól 2008 december 14-én búcsúzott az állami vasúttársaság, a DB Regio, helyét a Bayerische Regiobahn, röviden BRB (nem összekeverendő a BOB-bal!) vette át. Azóta óránként futnak a két mellékvonalon a társaság kék-fehér Alstom Coradia LINT típusú kétrészes dízel motorkocsijai.
Az Ammerseebahn Augsburg közeléből, Meringből indul. A vonalon közlekedő járatok végállomása szerencsére nem Mering, hanem Augsburg.
Én csak Geltendorfnál szálltam át a Münchenből Füssenbe tartó vonatról a BRB egyik motorkocsijára, ahol a két irányból érkező járatok találkoznak, miközben átszállási lehetőség van Kempten, Lindau és München felé. A geltendorfi átszállásom miatt most a vonal felső része, a 21 km hosszú Mering-Geltendorf kimaradt a bejárásból.
Az 5443 fős Geltendorf vasútállomását naponta 150 vonat érinti, így igencsak szerencsésnek mondhatják magukat.
Geltendorf, átszállás a Füssenbe tartó ingavonatról...
...a Bayerische Regiobahn Alstom Coradia LINT egyik motorkocsijára
Az Ammerseebahn építése 1886-ban kezdődött és hat évnyi építkezés után 1892-ben nyílt meg. A vonalat a Bajor Királyi Államvasutak kezdte el építeni. A munkálatok két oldalról indultak meg, először a Mering–Geltendorf–Schondorf (29,77 km) és a Weilheim–Dießen (13,07 km) közötti rész épült meg. 1898 június 30-án nyílt meg az akkor még két különálló szakasz a forgalom számára. A kettő közötti részt innentől fogva már gyorsan üzembe helyezték, az első vonat a teljes vasútvonalon még ugyanebben az évben, december 24-én pöföghetett keresztül.
1968-ban München és Geltendorf között is kiépült a felsővezeték, és megindult az S-Bahn forgalom. A München-Augsburg vasútvonal nagy teherforgalma szükségessé tette, hogy legyen egy alternatív útirány is a tehervonatoknak München irányába. 1970-ben az Ammerseebahnon Mering és Geltendorf között kiépítették a felsővezetéket, így létrejött egy kerülőút a vonatok számára.
A felsővezeték továbbépítése a teljes vonalon Weilheimig azóta is tervben van, de mindezidáig még nem történt meg. Pedig ezzel egy mozdonycsere nélküli, közvetlen villamosított vasútvonal jöhetne létre már egészen Garmisch-Partenkirchenig, sőt még azon is túl, egészen Innsbruckig, mindez úgy, hogy közben a túlterhelt bajor fővárost elkerülik.
Az 1990-es évek elején ilyen kerülő utirányra már volt példa, mikor is Észak-Németországból Augsburgon át FD-Züge vonatok közlekedtek egészen Garmisch-Partenkirchenig. Akkoriban az Ammersebahn nem villamosított részén dízeles előfogat továbbította a vonatokat.
A BRB motorvonata magával viszi a jegyautomatát is, így nem hogy állomási szolgálat, de még csak jegyautomata sincs minden érintett állomásokon. Vajon Magyarországon is működne a rendszer?
St. Ottilien állomás, a vonal majdnem legmagasabb pontja a maga 593 méterével
A vasútvonal erősen mellékvonali jellegű, az állomások 1-2 vágányosak, a több helyen már szolgálat sincs. A biztosítóberendezés igen változatos, a fényjelzőtől kezdve a vonóvezetékes karos jelzőkig minden megtalálható. A pálya viszont első osztályú: a frissen rostált vasúti köveknek még bebarnulni sem volt idejük, a keresztaljak többnyire új vasbeton aljak modern sínleerősítésekkel. Természetesen a sínszálak össze vannak hegesztve, így a zakatolás itt már a múlté. A pályasebesség becslésem szerint 80-100 km/h között volt.
Érdemes néhány szót szólni az állomásokról is: ahol még megmaradt a szolgálat, ott becsülettel és sok-sok szorgalommal igyekeztek az épületet és környékét széppé varázsolni. Mint ha Magyarországon járnánk a 80-as, 90-es években, amikor az állomások egymással versengtek a virágokkal és a díszítéssel. Mindegyik állomás egy-egy remekmű, tiszteletem a dolgos ott dolgozó embereknek!
Schondorf állomás, mint egy német témájú terepasztal makett háza
A vasútvonal már-már síkvidéki jellegű, jelentősebb műtárgyak vagy alagutak nélkül. Mering állomás 513 méter magasan található a tengerszinttől, Geltendorf a vasútvonal legmagasabb pontja 597 méterrel, ezután már lejtő következik egészen Dießen állomásig. Az 534 méteres mélypont után ismét emelkedik Weilheim 561 méteres magasságáig, miközben az erdők mélyén megbújó apró falvakat bekapcsolja a közlekedésbe.
Weilheim állomáson ér véget az Ammerseebahn és innen kezdődik a Pfaffenwinkelbahn. Itt szintén vonatkereszt volt, átszállási lehetőséggel a München vagy Garmisch-Partenkirchen felé induló vonatokra. Néhány percre a kis állomás megtelt motorvonatokkal és igyekvő utasokkal, hogy aztán a szerelvények négy irányba továbbindulhassanak. Egyúttal itt található a BRB egyik központja is, néhány tartalék motorvonattal.
Többszörös vonattalálkozás, együtt az augsburgi, a scongaui és a Münchenbe tartó vonat, hamarosan érkezik a mittenwaldi is
A vonal többnyire síkvidéki jellegű...
...de azért néha-néha feltűnnek a távolban az Alpok vonulatai is
Peiting állomás, a már hiányzó első vágánnyal
Weilheim után a rövidebb, 24,4 km-es Weilheim–Schongau-vasútvonal már erősebben emelkedik, Schongau ugyanis már 681 méter magasan található. A vonal két legnagyobb műtárgya az Ammer és a Lech folyók felett található hidak.
Peiting állomás első vágányát nemrég szedték fel, melynek a folytatása egy iparvágány a városka egyik gyárához. Vajon visszaépítik még vagy újabb csatát nyert meg a közúti közlekedés?
Híd a Lech folyó felett Schongautól néhány méterre
2008 végétől új időszámítás kezdődött mindkét vasútvonalon, mikor is a Bayerische Regiobahn (mely a Veolia csoport tagja) átvette a vasútvonalak üzemeltetését. A társaság 28 Alstom Coradia LINT motorvonattal indult az utasok kegyeiért, kiszorítva a DB Regio DB 628 sorozatú motorvonatait a forgalomból.
Napjainkban a Bayerische Regiobahn Bajorországban már 199 km vasútvonalat és 42 vasútállomást üzemeltet.
A vasútvonal vége a 11 ezer lakosú Shongau városka. A település központja egy magasabb dombon található, két kisebb templommal. Kedvező fekvésének köszönhetően már régóta lakott település. A régi városközpontot egy várfal veszi körül néhány tornyocskával, mely még napjainkban is teljes egészében megmaradt. Ez egy sajátos középkori hangulatot kölcsönöz a városnak. Schongau elssősorban a turizmusból él, a közelben található az Alpok és csupán pár km-re Füssen II. Lajos világhírű várával. De más programokból is lehet még választani, a Lech folyóban lehet horgászni, de több túraútvonal is indul a városból a környező erdőkbe.
Szépen festett házak és nagyon nem szépen "festett" nő, az esztétika és az igénytelenség találkozása
A várostól távolabb a Lech igencsak kiszélesedik, már-már tónak látszik
Shongau vasútállomása napjainkban a személyforgalom számára fejállomás, azonban egy csak teherszállításra használt vasútvonal továbbvezet innen Buchloe, onnan tovább pedig Augsburg irányába. A személyforgalom újbóli felvétele napirenden van, addig azonban még a tehervonatoké a pálya.
Egy további, mára már bezárt vasútvonal is indult innen, az 1922 és 1923 között épített 31,1 km hosszú Kaufbeuren–Schongau-vasútvonal. A személyforgalom 1977-ben, a teherforgalom 1992-ben szűnt meg rajta. Ennek a vonalnak a sínjeit már felszedték, helyén kirándulóút épült.
Az szimmetrikus ütemes menetrendnek hála a visszaút ugyanúgy zajlott le, mint az idefele út, a vonatkeresztek ugyanott ismétlődtek, akárcsak az átszállási lehetőségek. Én azonban tettem egy kisebb csavart a visszaútba, geltendorfi átszállás helyett inkább Weilheimben szálltam át. Hogy gyorsabb volt-e, azt nem tudom, de ezzel a lépéssel sikerült szinte egy teljes kört leírnom vonattal.
Újabb vonattalálkozás Weilheimben, a piros motorvonat egy Talent2-es
A Mittenwaldba tartó ingavonat egy DB 111-essel, a mozdonyos vonatok egyik utolsó képviselője a környéken
Generációk találkozása Welheimben, a feladat azonos de az életkor különbsége 40 év!
Welheimből néhány megálló Talent2-essel, újabb átszállás Tutzingban és irány haza!
Utolsó kommentek