Mostanában több cikk is foglalkozott az olimpiai- és egyéb sportlétesítmények utóéletével (Szocsi, Szarajevó, Athén). Miután véget érnek a sportrendezvények, az épületek kihasználatlanok maradnak és megkezdődik a lassú pusztulásuk. Alighanem ez vár majd a mostani futball-világbajnokság stadionjaira is Brazíliában. Ez nem csak hogy pénzpazarlás, de a városképet is jelentősen rombolják az omladozó, gazzal benőtt, életveszélyessé váló elhagyatott épületek.
A Müncheni Olimpiapark napjainkban, bal oldalt az Olimpiatorony, középen a BMW székháza
Szerencsére ellenpélda is akad: München 1972-ben rendezett olimpiát, az olimpiára épített létesítmények ma is állnak és új funkciókat kaptak. Némi üröm az örömben, hogy azért itt sem lett 100 %-os az újrahasznosítás, München Olympiastadion vasútállomás és a hozzá vezető vasútvonal lassan az enyészetté válik.
München Olympiastadion egykor...
München 1972-ben rendezhetett nyári olimpiát. A rendezvény nagyon jó lehetőség volt arra, hogy megmutathassák a világnak, sikerült a háború pusztításából kilábalni, az újjáépítés befejeződött, a gazdaság rendbe jött. Ez persze csak részben igaz, hiszen ekkor még nem létezett a mai egységes Németország, így a dicsőség csak a Német Szövetségi Köztársaságnak (NSZK) járt.
1936-ban az ország már rendezett olimpiát Berlinben. A szervezők minden módon igyekeztek hangsúlyozni, hogy ez az olimpia már merőben más, mint amilyet a fővárosban rendezett a Harmadik Birodalom. A játékok mottója "Olimpia a Zöldben" volt.
Az olimpiához kapcsolódóan felépültek a sportlétesítmények, a szálláshelyek és a parkolók. A rengeteg látogató megfelelő szállításáról is gondoskodtak: ekkoriban alakították ki a város és környéke S-Bahn hálózatát. A regionális vonatokat az akkor korszerűnek számító DB 420 sorozatú motorvonatok váltották le, melyek az Olympiatriebwagen (Olimpia-motorvonat) becenevet kapták.
Az egykori Müncheni S-Bahn motorvonata (DB 420 sorozat) szemből a müncheni Verkherscentrumban
A 2400 kW teljesítményű motorvonatok első példányait 1969-ben gyártották, így még akkor fiatal típusnak számított. A háromrészes vonatokból összesen hármat lehetett egy kilenc kocsissá összekapcsolni, ekkor a rendelkezésre álló teljesítmény 7200 kW-ra nőtt, ami megközelítőleg 10 ezer lóerőt jelent. Álló helyzetből a legnagyobb sebességét, a 120 km/h-t, mindössze 49 mp alatt érte el, ami vonatoknál kimagasló értéknek számít. Ez átlagosan 0,9 m/s² gyorsulást jelent. Gyártásának 28 éve alatt 480 készült belőle, és nem csak Münchenben, hanem más német nagyvárosokba is, sőt még Svédországba is eljutott. Münchenbe 101 kék-fehér Olympiatriebwagen érkezett 1972-ig.
Helyüket 2000-től vették át a DB 423 sorozatú motorvonatok.
München jelenlegi S-Bahn hálózata, piros színnel jelölve a Stammstrecke, kékkel az Olimpiaparkba vezetett rövidke vonal
Jelentősen megváltozott a város vonalhálózatának a szerkezete is. A városközpontban található fejpályaudvar jellegű München Hauptbahnhof főpályaudvart München Ostbahnhoffal egy alagúttal kötötték össze, kialakítva a város alatt további megállókat. Ezzel az összes S-Bahn viszonylatot átmenővé tudták tenni. A város két szélén található állomások, Pasing és Ostbahnhof, összefogja az összes viszonylatot, hogy az ún. Stammstrecke nevű vonalon az összes járat együtt haladhasson, további kilenc helyen biztosítva átszállási lehetőséget az utasoknak bármelyik viszonylatról bármelyikre (kivétel az A jelű járat, de ez a vonal csak később került be az S-Bahn rendszerbe).
Az úja alagútnak hála a vonatok 20 perces ütemben közlekedhetnek, a Stammstreckén pedig kb. kétpercenként követik egymást a járatok. Ezzel ez lett Németország legforgalmasabb nagyvasúti viszonylata.
Továbbá épült még egy rövidebb vasútvonal is, mely az ún. Nordring nevű, a várost északról elkerülő, csak teherszállításra használt vasútvonalból ágazott ki egy deltavágánnyal. A vasútvonal az olimpia helyszínére, a mai Olimpiapark területére érkezett.
... és folytatása, a sínek már hiányoznak, egyedül a kavicságy maradt meg nyomokban
Még az olimpiai játékok előtt készült el az állomás, ahová az első vonatok 1972. április 28-án futottak be. Az utasforgalom számára 1972. május 26-án nyílt meg, mikor egy nemzetközi futballmérkőzést rendeztek Németország és a Szovjetunió között.
Az olimpia alatt az állomást a különvonatokon kívül az S5, az S11 és az S25 viszonylat használta.
Az S5 húszperces ütemben a mai S8 vonalán járt, a viszonylaton DB 420 sorozat dolgozott. Herrshingtől a Hauptbahnhofon és az Ostbahnhofon át közlekedett, azonban a későbbi északi végállomása helyett rákanyarodott a Nordringre, majd onnan le, míg be nem futott az Olympiastadionig. Ekkor még nem nyílt meg a nemzetközi repülőtér, így a reptérre járó utasokat ez nem érintette.
Az S11 is húszpercenként járt, szintén a DB 420 sorozattal, de az ellenkező irányból. Az Ostbahnhof felől végigjött az alagúton a város alatt, érintette a HBF-et, majd majdnem Pasingig továbbment a Stammstreckén, hogy még előtte Laimnál elkanyarodjon és meg se álljon az Olympiastadionig.
Az S25 szintén húszperces ütemet kapott, Az Ostbahnhofról indult, nem érintette a HBF-et, hanem megállás nélkül egyenesen az Olympiastadionig ment.
Az S25 viszonylat igazi érdekesség volt a korabeli fényképek alapján, ugyanis nem motorvonat, hanem egy tizenötkocsis Silberling-kocsikból összeállított ingavonat volt. Mozdonya az akkor még sötétzöld színű DB 140 sorozat volt, mely nem a vonat elején vagy a végén, hanem középre sorozva dolgozott.
A rövidke olimpiai vasútvonal nem lett része az S-Bahn hálózatnak, csak időszakosan használták, nagyobb rendezvények esetén, mint például az Olimpia stadionban tartott labdarúgó-mérkőzések alatt.
A másik irányba indulva a vágányok még megvannak
Az állomás négyvágányosnak épült, két központi magasperonnal. A vágányok és a peronok hosszát úgy alakították ki, hogy akár egy 400 méter hosszú, tizenötkocsis regionális vonat is kényelmesen elférjen itt. Egy további, ötödik tárolóvágány is épült, de nem a másik néggyel párhuzamosan, hanem dél felé, az állomás folytatásaként. A vágányokat egy betonból épült felüljáró kötötte össze, melynek a folytatása egy széles gyalogos híd volt az Olimpia park felé.
Az egykori hosszú peronok, a távolban az állomás felüljárója
München Olympiastadion bejárata, innen lépcsők visznek le a vágányokhoz, az épület már omlásveszélyes, a kerítés nem véletlenül van itt
Az állomás utolsó munkanapja 1988. június 15-én volt, mikor is München rendezte az 1988-as Labdarúgó Európa bajnokságot.
Egy tragikus baleset véglegesen megpecsételte a hely sorsát. A DB gyakran tárolt itt különböző teherkocsikat őrizetlenül. Néhány gyerek, miután felmászott néhány tartálykocsi tetejére, áramütést kaptak a feszültség alatt álló felsővezetéktől. Ezután a DB az áramellátást kikapcsolta, majd hamarosan a felsővezetéket véglegesen elbontotta. Az állomás azóta használaton kívül áll, lassan benövi a növényzet.
Időközben az U1-es metró is elérte a környéket, némileg eltérő nyomvonallal, de azért mégiscsak kapcsolatot biztosít a belváros felé. Így a vonalra már a rendezvények alatt sincs igazán szükség.
Át a hídon ismét, egyedül ez az árva felsővezeték-tartó oszlop maradt meg a villamosításból
Az U3-as metró építése miatt a vágányok egy részét már fel is szedték, így már végleg megközelíthetetlenné vált vonattal az állomás.
A Müncheni főpályaudvart a repülőtérrel összekötő mágnesvasút-vonal részben a korábbi vasútvonal nyomvonalán haladt volna, de ezt a tervet elvetették 2008-ban a magas költségekre hivatkozva.
A peronon állva, előttem a lépcsők fel a felüljáróhoz
München városa az elhagyatott területet már megszerezte a DB-től, a hely jövője még kérdéses.
Időközben a vágányok között és a peronokon fák és egyéb növények nőttek, a természet lassan visszaveszi a területet az embertől. Ma már megtalálható itt az őszirózsa, a szurokfű, a közönséges cickafark, a vadmurok, a búzavirág, a madárbirs, a vízparti füzike, az imola, a közönséges levendula és a hegyi pereszlény. A vasút köves, kavicsos talaja kedvez az olyan alpesi fajoknak is melyek amúgy nem őshonosoak erre, így igazi botanikuskert alakult itt ki. A növények közt számos ritka és védett faj is megjelent, a növényzetet pedig követték az állatok. Alig egy óra alatt én is négy vadnyúlba és megszámlálhatatlanul sok madárba is belefuottam, miközben a sűrűben botorkáltam.
Az állomástól induló gyalogos felüljáró az Olimpia-parkba. A mai forgalom és a híd nagyságát egy árva biciklis mutatja
Lent a vágányoknál, a sínek és az ágyazat itt egész jó állapotban van
A lépcsők alatti falfelületet már megtalálták a graffitisek, a kifeszített lemez mögött egy lépcső található, de hogy hova vezet, azt már kideríteni nem mertem
A terület azért annyira mégsem elhagyatott, néhány korábbi tábortűz maradvány, rengeteg szemét és törött sörösüveg, a falakat beborító graffiti mutatja, hogy a környékbeliek néha azért igénybe veszik ezt a részben fedett, elhagyatott területet.
Az elhagyatott betonépítmény a távolból
A következő állomást keresztező felüljáró, a forgalom itt is kicsi
Innen ismét hiányoznak a vágányok
A Nordringhez vezető vasútvonal, a középen látható oszlopok a még ma is üzemelő, csak tehervonatok által használt Nordring felsővezetékét tartják, balra a vonal folytatódik a Müncheni teherpályaudvar felé
És most kanyarodjunk vissza a jelenhez és az Olimpia-parkhoz. Az olimpiának már vége, de a terület szerencsére nem jutott az állomás sorsára. Időközben új funkciókat kapott: sportpályák és sétálóutak létesültek, a vízi versenyszámoknak helyet adó vízfelületek városi tavakká váltak, melyen kacsák és hattyúk úszkálnak. Az Olimpiai park több focimeccsnek és koncertnek is otthont ad. ottjártamkor épp a RedBull energiaital-gyártó készült egy krossz-motor bemutatóra, javában épült az ideinglenes pálya és a lelátók. De emellett más rendezvényeket is rendeznek itt, a lehetőségek száma végtelen.
A közelben épült fel a BMW Welt és a BMW múzeum, de itt található a SeaLife nevű tropicarium is. Így az idelátogatók több programból is választhatnak.
Focipályák, háttérben az Olimpiai falu egykori lakásai
Ellenőrizni nem tudtam, de úgy hallottam, hogy az Olimpiai falu egykori lakásait a szociálisan rászoruló fiatalok kapják meg. Ha ez így van, akkor szép kezdése egy közös életnek ez a csendes és békés hely, harmóniában a természettel, mégis a város területén.
Ismét egy focipálya, háttérben az Olimpiastadion (nem az állomás) és az Olimpiatorony
Az olimpia egykori helyszíne ma a város legszebb parkja
Az Olimpiatorony és a stadionok még ma is futurisztikusnak tűnő üvegtetejei
Az Olimpiatorony szintén a nyári játékokra készült el, teljes magassága 291 méter, tömege 52 500 tonna. 182 méter magasan egy forgó étterem található, mely 230 férőhelyes és 53 perc alatt fordul körbe. Az éttermen kívül egy kétszintes kilátó is megtalálható itt, melynek a felső szintje nyitott. Az épületben van egy szervizlift, melynek sebessége 4 m/s, és két 30 személyes lift a látogatóknak. A látogatók liftje 7 m/s sebességű, a 190 métert 30 mp alatt teszi meg. Az éttermen és a kilátón kívül még rádióantennáknak és egy Rock történettel foglalkozó kis múzeumnak ad otthont.
Ma már nincs szükség ekkora sétálóútra, de a létesítményekre igen
Az 1972-es túszdráma emlékműve
Az 1972-es Olimpiához egy szomorú esemény is tartozik: a Fekete szeptember nevű palesztin fegyveres terroristák túszul ejtették az izraeli sportolókat az Olimpiai faluban, kettő azonnal meghalt, további kilenc a rendőrség sikertelen mentőakciója alatt vesztette életét öt terroristával együtt. Később a két túlélő és el nem ítélt elkövetőt, továbbá a merénylet kitervelőjét az izraeli titkosszolgálat egy akció során kivégezte. A terrorcselekmény utóéletéről Steven Spielberg forgatott filmet, mely a München címet kapta.
Az Olimpiapark a magasból, a tavon épp a RedBull építi a pályát a motoros-bemutatóhoz, háttérben az Olimpia Stadion
Az Olimpia Stadion a hagyományos stadionépítést követve épült fel. A versenypálya egy mélyedésben található, az innen kitermelt föld pedig a lelátók alapja lett. Az eredetileg 80 ezer férőhelyre épített stadion a megváltozott biztonsági előírások miatt mára már csak 69 ezer férőhelyes. Az olimpia után az FC Bayern Münchené lett , míg ki nem költöztek az új Allianz Arénába. 1998-ban még Michael Jackson is koncertezett itt. Ma már csak atlétikai versenyszámoknak ad helyet.
Az úszóversenyekhez használt csarnok ma nyilvános uszoda
A korábban bemutatott tó folytatása, melyen sétahajózni is lehet.
Ismét egy részben elveszett állomás, az olimpiára kiépült Olimpiacentrum megálló mára már túlméretezett, ezért egy részét bekerítették és sorsára hagyták. Lent a föld alatt négy vágány szolgálja ki a metrószerelvényeket.
München tehát nem hagyta sorsára az olimpia egykori helyszínét, sikerült később is élettel megtölteni a létesítményeket. Álljon ez példaként minden város előtt, melyek tömegsport rendezvényekre pazarolják a pénzt és csupán két hét kedvéért építenek egy komplett várost a semmi közepén, hogy aztán hagyják az egészet elpusztulni..
München Olimpiastadion a Google térképén
Az Olimpia park megközelíthető az U1-es metró Olimpia-Einkaufscentrum megállójától vagy az U3-as metró Olimpiacentrum megállójától gyalogosan..
Mit is tehetnék még hozzá? Vajon Magyarország a görög vagy a német modellt másolná, ha olimpiát rendezne?
Utolsó kommentek