Vonattal? Természetesen!

Az olaszországi nyaralásom 3. napja vasúti utazás és vasúti élmények nélkül telt el, így ebben a posztban nem fognak vonatok szerepelni. A Ligur-tenger melletti szabadság következő programja Porto Venere felkeresése lett. A tengerparton, egy öbölben fekvő város megközelíthető busszal és hajóval is La Speziából.

Portovenere és kikötője április közepén

A hangulatos kikötőváros több programot is tartogat az ide látogatóknak: több hajójárat is indul innen a környező falvakba, a tengerparti sétányon egymást érik az olasz éttermek, fagyizók és ajándékboltok, az óváros szűk utcái a színes házakkal igazi olasz hangulatot árasztanak, míg a tengerparton egy kisebb szabadstrand is található. Egy kisebb sétával pedig elérhető egy ódon templom és egy erőd, mely börtönként is működött.

Korábban már kétszer is jártam az olaszországi La Speziába, harmadjára 2026 tavaszán látogattam el ismét erre a csodálatos vidékre. Utazásomnak konkrét célja is volt: fel szerettem volna keresni a La Spezia-Genova-vasútvonal egykori nyomvonalát, mely napjainkban kerékpárútként üzemel.

Gyalogosan Bonassola felé, az egykori vasút nyomvonalán

Mivel a Genova-La Spezia-Pisa közötti vasútvonalon a forgalom évről évre növekedett, szükségessé vált, hogy a vasútvonalat kétvágányúvá építsék át. Ahol tudták, a meglévő vonal mellé építették az újabb sínpárt, de valahol a helyszűke miatt teljesen új nyomvonalra került át az összeköttetés. Az utazás a két végállomás között így többnyire alagutakban zajlik, cserébe viszont az egykori nyomvonal biztonságosan bejárható gyalogosan vagy kerékpárral.

Újabb év, újabb kalandok: 2026. tavaszán Zell am Zillerből Jenbachon, Innsbruckon, Veronán, Milánón át újra La Speziába utaztam az olasz tengerpartra. Az út során több átszállásom is volt, Milánóban pedig majdnem egy órás szünetet tartottam, míg a következő vonatomra várakoztam. Az állomás hatalmas csarnokában egy váratlan vendég is várakozott, az Olasz Államvasutak egykori prémium vonata, egy FS ETR 250 sorozatú motorvonat. 

A négykocsis ETR 250 sorozatú "Arlecchino" motorvonat Milánó főpályaudvarán

A szokatlan formájú villamos motorvonat különvonatként közlekedett és szerencsére bárki közelebbről is megnézhette. A tetszetős járműre sokan kíváncsiak voltak, egy jó fotó kedvéért még sorba is kellett állni. Mint egy mozisztár körül, úgy kattogtak a fényképezőgépek. Természetesen én sem hagytam ki a váratlan lehetőséget, hogy megörökítsem ezt a merész formájú motorvonatot.

Az interneten olvasgatás közben találtam rá Schruns osztrák településre és annak hangulatos fejállomására. Nagyon megtetszett az az összkép, ahogy az állomás mögött magasodnak a hegyek legelőkkel, erdőfoltokkal és a tájhoz illő alpesi faházakkal, az előtérben pedig egy hófehér, zsalugáteres, kétszintes állomásépület látható, egy indulásra váró ÖBB Talent motorvonattal. Elhatároztam, hogy ide személyesen is elutazok, ehhez azonban éveket kellett várnom, mire megfelelő alkalmam lett rá.

Schruns állomás és egy várakozó Siemens Desiro motorvonat

2026. májusában jött el végre az alkalom, hogy személyesen is felkereshessem ezt a hangulatos helyet, mely a terepasztalomhoz is ihlettel szolgált. Mivel az ÖBB Vorteilscardommal a születésnapomon ingyen utazhatok, kihasználva azt, Tirolból az Arlbergbahnon át a voralbergi Bludenzbe utaztam, majd onnan a Montafonerbahn nevű vasútvonalon Schrunsba, ahol a kis fejállomás volt a fő célpont.

A TGV hírnevének hosszú ideig árnyékában álló francia hagyományos városközi vasúti szolgáltatások – a Trains d’Équilibre du Territoire, amely a hagyományos nappali és éjszakai járatokat foglalja magában – végre a modernizáció útjára léptek.

CAF Intercity szerelvény Franciaországban

A nagy sebességű TGV-járatok és a regionális TER-hálózatok között a francia személyszállítási vasút egy speciális kategóriája történelmileg háttérbe szorult: a Trains d’Équilibre du Territoire, amely ma Intercités néven működik. A hagyományos távolsági járatok maradékát képező TET megnevezést 2011-ben hozták létre annak érdekében, hogy összefogja azokat a vonatokat, amelyeket az országos üzemeltető, az SNCF a Corail Téoz, az Intercités, az Interregional és a Lunéa (éjszakai vonat) márkanevek alatt üzemeltetett.

Miután a nemzeti kormány vette át a szervező hatóság szerepét, a létrehozásukat követő éveket a TET-kínálat szűkülése jellemezte. 2018 és 2020 között több útvonalat átruháztak regionális irányítás alá, új járműparkra nyújtott pénzügyi támogatással, míg az éjszakai járatok szinte mindegyikét megszüntették. A Covid-válság azonban az Intercités koncepció „visszatérését” jelentette; azóta több útvonalat újraindítottak, és különböző revitalizációs programokat indítottak el.