Vonattal? Természetesen!

Franciaország elkövette azt a hibát, hogy az autóforgalmat hozta előnybe a városi tömegközlekedéssel szemben. Ennek egyik következménye az lett, hogy számos francia nagyvárosban megszüntették a villamosközlekedést is. Azóta nagyot fordult a világ, több város is az autóforgalom korlátozása és a villamosüzemek újraindítása mellett döntött. A villamosreneszánsznak is nevezett gondolkodásmódbeli fordulat óta egyre több városban jelenik meg újra a villamos, a korábban megnyílt hálózatok pedig újabb vonalakkal bővülnek.

Színes villamosok Montpellierben

Franciaország hatodik legnagyobb városában, Montpellierben jelentősen megnőtt a közösségi közlekedési eszközökön az utasforgalom, miután a város ingyenessé tette a tömegközlekedést a lakosok számára – adott interjút Julie Frêche, Montpellier közlekedésért és mobilitásért felelős alelnöke Jérémie Anne újságírónak.

Az Eurostar nemzetközi nagysebességű vasúti társaság, a Svájci Szövetségi Vasutak (SBB) és a francia nemzeti személyszállító társaság, az SNCF Voyageurs együttműködési szándéknyilatkozatot írtak alá a Svájc és London közötti közvetlen vasúti járatok kidolgozására irányuló tervek kidolgozása céljából.

Eurostar motorvonatok Londonban 2016-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)

2026. május 11-én a három társaság kijelentette, hogy erős utasigényt látnak az Egyesült Királyságba vezető közvetlen vasúti összeköttetés iránt, mivel a nemzetközi vasúti utazás iránti kereslet nagy, és London a legnépszerűbb repülési célpont Svájcból. Évente több mint 4 millió utas repül Svájc és London között, ebből 2,5 millió a zürichi repülőtérről.

Olyan gyorsan telnek az évek, hogy szinte észre sem vettem, hogy lassan 14 éves lesz a blogom. Az első cikkem itt, ezen a blogon 2012. május 19-én jelent meg Németország magyar szemmel címmel. A cikk születésének apropóját az adta, hogy Németországban vállaltam munkát és végre élőben is megismertem Németország vasúti közlekedését.

Werbelok bajor módra: Egy DB 111 sorozatú villamosmozdony egy emeletes Regionalzuggal München főpályaudvarán 2011-2012 telén egy ICE mellett. Azokban az években egy álom vált valóra, hogy ilyen vonatokkal utazhattam, amikor csak kedvem tartotta! Ez a kép az első blogposztomban jelent meg.

A 2010-es években még jóval kevesebb magyar nyelvű vonatos tartalom létezett az interneten, nem voltak még webes fordítóprogramok sem, így én nagyon keveset tudtam az igazi német vasútról. Nagyon lelkesen vágtam bele München és Bajorország felfedezésébe, és végre együtt volt az a három dolog is, ami a gondtalan kirándulásokhoz elengedhetetlen: az elegendő szabadidő, a szükséges anyagi források és a megfelelő motiváció!

Európában a vasút reneszánsza zajlik, szinte minden hétre jut valami ígéretes bejelentés vagy új járművekről vagy infrastruktúra-építéséről. A hálózat egyre összetettebbé válik, a határok egyre könnyebben átjárhatóak. Az országok sok pénzt fordítanak a vasútra, melynek az eredményei is láthatóvá válnak. Üröm az örömben, hogy a közút még ettől is több forrást kap.

Európa fontosabb vasútvonalai 2026 tavaszán (kép forrása: Wikimedia Commons)

2019 óta csaknem harmadával többen váltottak vasútra jegyet határokon átívelő európai útjukra. Ez több mint 25 millió utas és a tendencia növekszik. Stuttgart és Párizs között az ICE és a TGV között is választhatunk. A 3 és fél órás verhetetlen utazási időnek köszönhetően a két város közötti közvetlen légijáratokat váltotta ki a vasút.

Hamburgból Koppenhágába jutni vonattal meglehetősen hosszú, 4 és fél órás utazás, noha a két város légvonalban nincs is messze egymástól, de a Balti-tenger öblei miatt a vonatok kénytelenek kerülni Odense irányába. A rövidebb, közvetlenebb összeköttetéshez egy tenger alatti alagút szükséges, mely közelebb hozza egymáshoz Észak-Németországot és Skandináviát.

Az első alagútelem útban a tengerfenék felé. fotó: Femern A/S

A tenger alatti 18 km-es alagút építése már 2021-ben elkezdődött, de még évekre van szükség ahhoz, hogy megnyílhasson a forgalom számára. 2026. május 7-én egy jelentős mérföldkő következett be az építésében: az első alagút-szegmens útra kelt, hogy a tengerfenékre süllyesszék, az alagutat ugyanis nem fúrópajzsokkal építik, hanem a szárazföldön legyártott, majd a tenger alatt összekapcsolt hatalmas betonelemekből.