Ravenna az Adriai-tenger közelében elterülő város. Míg La Spezia az olasz "csizma" nyugati-, addig Ravenna a félsziget keleti oldalán fekszik. Történelme során a Nyugatrómai Birodalom, később az Osztrogót Királyság, majd a Ravennai Exarchátus fővárosa volt. Napjainkban fontos vasúti csomópont és a tengerpart közelsége miatt turisztikai célpont.
Regionális motorvonatok Ravenna állomásán
Néhány évvel korábban már jártam Ravennában, de akkor egész Európában rettentő kánikula volt, így közel élvezhetetlen volt a nyaralás a forróság miatt. 2026-ban azonban a nyár elején kaptam egy kisebb szabadságot, így ismét tettem egy próbát a várossal. Elkerülve a főszezont, egy kellemes, nyugodt és stresszmentes hetet tölthettem a városban és egy napra még Faenzába is ellátogattam.
Az odaút már szinte rutinos utazás volt: a keskeny nyomtávolságú Zillertalbahn nevű vasútvonalon Zell am Zillerből Jenbachba utaztam, majd ott átszálltam a Münchenből Verona felé tartó ÖBB EuroCity-re. A vontatójármű szokás szerint egy három áramnemű ÖBB 1216 sorozatú "Taurus" villamosmozdony volt, ÖBB IC termes és fülkés személykocsikkal.
Megmásztuk a Brenner-hágó keleti oldalát, elértük a hegygerincet Brennero-nál, majd Brennero osztrák/olasz határátlépés után már olasz földön vonatoztunk tovább. Az út során az Olaszországba tartó utastársaimmal megvitattuk a friss magyar választási eredményeket is és csodálkozva hallgatták a személyes tapasztalataimat a magyar politika fordulatairól.
Indulás Ausztriából a reggeli órákban. Az útvonal érintette a Brenner-hágót is és a kedvelt fotótémát, a St. Jodoki ívet. Az éles szeműek egy közeledő tehervonatot is megtalálhatnak a képen
A felújítás alatt álló Brenner-autópálya osztrák oldala
A Brenner-hágón való átkelés mindig látványos és izgalmas részei az olaszországi utazásaimnak, még mindig csodálkozással tölt el, ahogy a vasúti sínek és az autópálya átszeli ezt a hegyes-völgyes, erdős tájat. Az autóval utazók sajnos ebből nem sokat tapasztalhatnak meg, ugyanis pont a szédítő mélységek miatt az autópályák autósait magas falak védik a figyelem-elterelő látványos természeti csodáktól. De a vonaton utazók sem élvezhetik sokáig még az átkelés izgalmait, a sínek alatt már elkészült az új Brenner-bázisalagút, ami a látványos, de lassú utazást egy szélsebes sötétben történő suhanássá fogja változtatni.
Az osztrák-olasz határon 1371 méteres magasságban! A következő órákban több mint 1300 métert fogok ereszkedni a tengerszinthez képest
Megérkezés Veronába...
Veronában az átszállásra várva még készítettem néhány fotót a vonatomról és az állomásról. A menetrend most úgy alakult, hogy minden átszálló állomáson kényelmes időmennyiség volt az átszálláshoz, még 5-10 perces késés esetén is. Egyedül az utolsó átszállás miatt kellett csak aggódnom, ahol 8 percet írt a menetrend.
...ahonnan egy olasz IC vonattal utaztam tovább. Az első benyomás senkit ne tévesszen meg: ez a motorvonat akár 300 km/h sebességre is képes!
Kis várakozás után megérkezett az olasz államvasutak IC motorvonata, hogy Bolognán keresztül egészen Faenzáig repítsen. Itt ismét egy érdekes utazótársam akadt: egy korábban magyarországi egyetemre járt úriember, aki még emlékezett sok magyar szóra is és sok kellemes emléket idézett fel Budapestről.
Faenza állomásán, kb 10 perc késés után, a csatlakozásom itt ugrott...
Ahogy arra számítani lehetett, az olasz IC 10 percet késett, így a faenzai csatlakozásom is ugrott. További fájdalmas felismerés volt, hogy bár az olasz vonatok sűrűn járnak, de Ravennába csak két óra múlva lesz ismét vonat! Mindössze 30 km-re a célállomásomtól egy két órás kényszervárakozás nem a legjobb kezdete a nyaralásomnak...
De ha már így alakult, 2 óra nem sok, sőt talán kevés is Faenza felfedezéséhez. A majdnem 60 ezres népességű város főtere igazi olasz hangulatot árasztott a téglaépületeivel, a kis templomával és a rengeteg kerthelyiséggel. Látszott azonban, hogy a szezon még később kezdődik, az utcákon nem sok ember mozgott.
Faenza belvárosában
Visszatérve az állomásra még sikerült néhány vasúti járművet lefotóznom, majd megérkezett a svájci Stadler Flirt motorvonata. Ismerős forma, csak a színe volt szokatlan, a zöld-fehér piros összeállítás az olasz zászlót idézte.
Az utolsó vonatom: egy regionális Stadler Flirt Faenzában
Megérkezés az esti órákban Ravennába
Az érkezés napjára már nem sok lehetőség maradt, elfoglaltam a szobámat és vártam a következő napok izgalmait.
Egy napot Ferrara felfedezésére is rászántam. Az olasz város a 120 ezres lakosságával már tekintélyes méretű település, hatalmas főtérrel, műemlékekkel, az Este-kastéllyal és egy katedrálissal.
Egy rövid kirándulás Ferrarába
Ferrara állomás is tartogatott érdekességeket, például az egyvezetőállásos FS E401 sorozatú mozdonyt egy Rómába tartó, vezérlőkocsis Intercity ingavonattal
A nyaralás célja most azonban a passzív pihenés volt, távol a világ zajától, közel a természethez. Ehhez a legmegfelelőbb célpont Lido di Dante és annak természetes tengerpartja.
Lido di Dante egy kis turisztikai település Olaszországban, amely a mintegy 13 km-re található Ravennától. A település az Adriai-tenger partján, a Fiumi Uniti és a Bevano folyók torkolatai között helyezkedik el.
Útban a tengerpart felé a tűlevelű természetvédelmi területen át
Az Emilia-Romagna partvidékének más településeivel ellentétben Lido di Dante-ban nincsenek nagyobb szállodák, és ipar sincs. A beépítettséget túlnyomórészt kis családi házak és sorházak alkotják, amelyeket nyaralóként és apartmanokként adnak bérbe a turistáknak. A települést 1999-ben jelentősen bővítették nyugati irányba.
A nyilvános homokos strand a teljes partvonal mentén húzódik, és nagyrészt természetes állapotban maradt. Jellegzetességei a folyamatosan változó dűnék. 2003-ban a Legambiente környezetvédelmi szervezet Olaszország tizenegy legszebb strandja közé sorolta a strandot.
Előttem a tenger!
A part egyes szakaszain mólók és hullámtörők építésével biztosították a partot. Ennek köszönhetően Lido di Dante lehetőséget nyújt arra, hogy megfigyeljük e beavatkozások hatását a strandra, összehasonlítva a közvetlen közelben található, természetes állapotban megmaradt partszakasszal.
Lido di Dante másik nevezetessége a tengerparti fenyőerdő, mely egy vékony sávban természetes formájában maradt meg. Fenyőfák és tengerpart? Ez nem az a megszokott pálmafás környezet!
A hűvösebb esti órákat pedig Ravenna városában töltöttem el sétálással, a történelmi épületek között.
Esti fotózás Ravenna belvárosában
A ravennai Arany-szalmabála! :O
Harangtorony Ravennában
A hazaút kissé más formában történt, jobb csatlakozásokkal és kevesebb átszállással. Ravennából reggel egy regionális vonat egészen Bolognáig közlekedett, ahol pedig csak át kellett szállnom a Münchenbe tartó Railjet2 vonatomra. A vontatójármű egy 1293 sorozatú Vectron mozdony volt, mely szintén alkalmas az olaszországi üzemre.
Hazafelé Bolognán át: a Münchenbe tartó ÖBB-Railjet2-t egy Siemens Vectron vontatta
Verona után ismét a Brenner-hágó következett, de most nem a délelőtti, hanem a délutáni órákban láthattam.
A Brenner-hágó déli megközelítése
Jenbachban újra átszálltam, ismét keskeny nyomtávolságra, a reggeli olasz szőlőültetvényeket és almafa-földeket felváltotta az osztrák vidéki táj, annak minden kellékével együtt.
Az utolsó km-ek Ausztriában már keskeny nyomtávolságon
A több mint 700 kilométeres hazautat gond és késés nélkül sikerült teljesítenem, másnap pedig már várt a munka egészen a nyár végéig.
És hogy hogyan tovább? Októberben a cél Brüsszel!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek