Az olaszországi nyaralásom 3. napja vasúti utazás és vasúti élmények nélkül telt el, így ebben a posztban nem fognak vonatok szerepelni. A Ligur-tenger melletti szabadság következő programja Porto Venere felkeresése lett. A tengerparton, egy öbölben fekvő város megközelíthető busszal és hajóval is La Speziából.
Portovenere és kikötője április közepén
A hangulatos kikötőváros több programot is tartogat az ide látogatóknak: több hajójárat is indul innen a környező falvakba, a tengerparti sétányon egymást érik az olasz éttermek, fagyizók és ajándékboltok, az óváros szűk utcái a színes házakkal igazi olasz hangulatot árasztanak, míg a tengerparton egy kisebb szabadstrand is található. Egy kisebb sétával pedig elérhető egy ódon templom és egy erőd, mely börtönként is működött.
Porto Venere vagy Portovenere (ligur nyelven Portivène) község (olaszul comune) Liguria régióban, La Spezia megyében, néhány kilométerre a megye névadójától. 1997 óta a közeli Palmaria, Tino és Tinetto szigetekkel, valamint a Cinque Terrével együtt az UNESCO világörökségének része. Lakosainak száma 2023 januárjában 3268 fő volt.
Megérkezés Portovenerébe egy La Speziából induló távolsági autóbusszal
A távolsági busz La Spezia buszállomásáról indult, a menetidő kevesebb, mint egy óra Portovenerébe. A busz meredek szerpentinekre kapaszkodik fel, közben szépséges panoráma tárul elénk a nyüzsgő városról. Az út a vízpart közelében halad, így közben bepillantást nyerhetünk néhány titkos helyre is: La Speziában állomásozik ugyanis az olasz haditengerészet, itt található több hadi kikötő, hajójavító és egyéb katonai létesítmény is. Ezeket a nem látogatható helyeket egy rövid időre mind szemügyre vehetjük a buszon utazva, átlátva a kerítések felett.
A kacskaringós út először magasra kapaszkodik, majd a kanyargós út ismét eléri a tengert. A busz-végállomás közvetlenül a kikötő közelében található, a buszról leszállva már el is merülhetünk a látnivalók sokaságában.
A buszról leszállva egyből a nyüzsgő forgatagba csöppenünk
Az ősi Portus Veneris eredete az i. e. 1. századra nyúlik vissza. A legendák szerint a mai Péter apostolnak szentelt templom helyén az ókorban Venus temploma állt, s valószínűleg innen származik a település elnevezése. Egy másik magyarázat szerint a névadója egy remete volt, Szent Venerius. Már a rómaiak idején jelentős halászfalu volt. A középkorban fejlődését a folyamatos szaracén- és kalóztámadások gátolták. Emiatt építették fel masszív falait és erődjét a 12. században.
A Vezzano család hűbérbirtoka volt, majd a 13. század második felében a Genovai Köztársaság hódította meg. Az óváros 1494-ben szinte teljes mértékben elpusztult az aragóniai flotta bombázásai során, ekkor kezdett kiépülni az új város (Borgo Nuovo) a Péter apostolnak szentelt templom körül (forrás: Wikipédia).
Séta az óvárosban. A függönyt száraz tésztából készítették el!
A megérkezés után gyorsan foglaltam helyet egy hajókirándulásra és mivel az indulásig még maradt némi időm, egy gyors városnézést is beiktattam. A városka tele van ajándékboltokkal, apró kávézókkal és kis vendéglőkkel. Az utcákon keveredik a frissen sült pizza illata a mindenhol kapható citrom-illatú olajok, szappanok és egyéb csecsebecsék illatával.
Érkezik a sétahajó, mellyel a közeli kis szigeteket látogatjuk meg
A kikötő a városka legnyüzsgőbb pontja, sorra érkeznek a hajók, hogy hosszabb-rövidebb utazásokra vigyék a turistákat. Valamelyik járat csak egy kisebb körutat tesz a szigetek között, de visszamehetünk innen La Speziába is, vagy elhajózhatunk a Cinque Terre falvaiba.
Portovenere a hajóról, balra a Szent Péter templom, jobbra fent az erőd. A színes házak sorát viszontláthatjuk képeslapokon, hűtőmágneseken, terítőkön és mindenféle ajándéktárgyakon.
Az első sziget egy pici zátony, a Torre Scola (già Torre di San Giovanni Battista), melyen korábban egy torony is épült
Ezután következett a fő sziget, amelyen a Parco Naturale Regionale di Porto Venere is található. Erre a szigetre csak hajóval juthatunk át, néhány túraútvonal szeli át, továbbá néhány kisebb strand is található itt.
A márványbánya a fő szigeten, ahonnan kiváló minőségű márványt bányásznak
A következő sziget Isola del Tino volt, melyet megkerültünk. Ez már jóval kisebb, de szinte megközelíthetetlen természetes erőd.
Meredek sziklaszirtek a szigeteken, a tetején látható fa segít elképzelni a valódi méreteket
Visszafelé az öbölbe a Szent Péter templom mellett elhaladva
Véget ért a körút, közben egy újabb busz is érkezett Portovenerébe
Séta a Szent Péter templom felé
A templom felé haladva egy kis rejtett öbölre bukkantam, ahol néhányan már napoztak is. Az előző napom még kissé hűvös volt, de Portovenerében már beköszöntött a nyár. A bátrabbak még a vízbe is bementek, bár ez nem volt korántsem veszélytelen. Aki megfordult a tengerben ebben az időben, azok közül szinte mindenki apró vérző sérülésekkel kapaszkodott vissza a szárazföldre. Ezt a programot így én kihagytam, de a fiatalok még így is élvezték a lehetőséget.
Egy szabadstrand a bátraknak
A strandról viszont tudtam még néhány remek képet készíteni az öbölről és a felettünk magasodó erődről.
Kilátás a strand irányából a Ligur-tenger felé
A Szent Péter templom tetőterasza
A Szent Péter templomot 1198-ban szentelték fel hivatalosan. A fekete-fehér sávokkal díszített rész a 13. századból származik (valószínűleg 1256 és 1277 között épült), és 1931–1935 között restaurálták. Ez a rész egy régebbi épülettestről származik, amely a korai templomból áll, de a harangtorony a szentély bal oldalán álló kápolnára épült.
Az eredeti templom az 5. századból származik, szír stílusú, téglalap alaprajzú és félköríves apszissal. A 14. század végén elvesztette plébániatemplomi rangját a San Lorenzo-templom javára. 1798-ig világi papok szolgáltak benne.
Egy bátor sirály, mely ételért kuncsorgott a tetőteraszon
A Szent Péter templom és a strand után következett az erőd, mely a városon át volt elérhető, szűk utcákon, lépcsőkön keresztül, ahogy ez Olaszországban már megszokott. A zegzugos utcákon át még érintettem a San Lorenzo-templomot, melyet teljesen körülölel Portovenere, így csak a főhomlokzata volt jól látható.
A San Lorenzo-templom
A Szent Lorence román stílusú templomot, amelyet Fehér Szűz-kegyhelynek (olaszul: Santuario della Madonna Bianca) is neveznek, 1098-ban a genovaiak emelték. Valószínűleg egy Jupiternek szentelt ókori templom helyén áll, és a Como tartománybeli Valle d'Intelvi-völgyből származó Antelami mesterépítők alkotása. A templomot 1340-ben tűzvész, 1494-ben pedig az aragóniai támadás rongálta meg, majd 1582-ben újra helyreállították.
Innentől még néhány kanyar és néhány tucat lépcsőfok, és megérkeztem az erőd aljához, ahol a falak előtt narancsfák nőttek, szép narancssárga gyümölcsökkel.
Az erőd felé haladva a narancsfák között
Felérve ismét gyönyörű kilátás nyílt a tengerre és az öbölre, a távolban pedig La Spezia házai és konténerkikötőjének darui nyújtóztak. A tenger ragyogóan kék színben fodrozódott, csak néhány motorcsónak és sétahajó törte meg a vízfelület nyugodt hullámzását.
Kilátás az erődből Portovenerére
Az erőd, vagy más néven a Doria-kastély, a genovai katonai építészet egyik példája. A kastély az évszázadok során a haditechnika fejlődésének megfelelően változott. A kastély két részből áll: egy 15. századi felső részből és egy későbbi (ágyúk megjelenése utáni) alsó részből. Az alsó részben található a Sala Ipostila, egy ókori görög templomok helyén épült terem. A felső részben található a Casa del Catellano, a kastély parancsnokának otthona, amely a Sala Ipostila felett helyezkedik el. A napóleoni korszakban, 1807 után a kastély politikai börtönként szolgált.
Az erődnek több terme is látogatható, ám ezek csak csupasz terméskőből épült falak, így nem sok látványosságot kínálnak.
A Szent Péter templom az erődből fotózva
Az erődöt elhagyva szétnéztem még az óváros ajándékboltjaiban, majd a buszmegálló felé indultam. Újabb 40 perc után pedig visszaérkeztem La Speziába. Tipp: Portovenere felé lehetséges a buszon a buszsofőrtől is jegyet vásárolni, visszafelé azonban már nem, csak az automatából a buszállomás mellett.
Portovenere a Google térképén
Ha La Speziában vagy a Cinque Terre falvaiban járunk, érdemes elmenni Portovenerébe is, mely szorosan hozzátartozik a környék nevezetességeihez. Sőt, mint később kiderült, még ha nem is tervezzük, hogy ellátogatunk ide, még akkor is szó szerint kiköthetünk Portovenerében. De ezt majd egy következő történetben mesélem csak el.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek