Az interneten olvasgatás közben találtam rá Schruns osztrák településre és annak hangulatos fejállomására. Nagyon megtetszett az az összkép, ahogy az állomás mögött magasodnak a hegyek legelőkkel, erdőfoltokkal és a tájhoz illő alpesi faházakkal, az előtérben pedig egy hófehér, zsalugáteres, kétszintes állomásépület látható, egy indulásra váró ÖBB Talent motorvonattal. Elhatároztam, hogy ide személyesen is elutazok, ehhez azonban éveket kellett várnom, mire megfelelő alkalmam lett rá.

Schruns állomás és egy várakozó Siemens Desiro motorvonat

2026. májusában jött el végre az alkalom, hogy személyesen is felkereshessem ezt a hangulatos helyet, mely a terepasztalomhoz is ihlettel szolgált. Mivel az ÖBB Vorteilscardommal a születésnapomon ingyen utazhatok, kihasználva azt, Tirolból az Arlbergbahnon át a voralbergi Bludenzbe utaztam, majd onnan a Montafonerbahn nevű vasútvonalon Schrunsba, ahol a kis fejállomás volt a fő célpont.

Reggel korán indultam Erlachból Jenbach felé, hogy ott átszállva egy Railjetre, Bludenz felé vegyem az irányt.

Átkelés az Arlberg-hágón át az Arlbergbahnon május 11-én

Bludenz állomás az Arlbergbahn-on található, mely a vadregényes Arlberg-hágót szeli át, hogy a sínek Innsbruckból Bludenzen és Feldkirchenen át Svájcba vezessenek. A vonalon számos alagút és viadukt található, a vasútvonal helyenként csak egyvágányú, és olyan ismert síközpontokat érint, mint St. Anton am Arlberg, Langen am Arlberg és Dalaas. A vasútvonal Innsbruckból indul 574 méteres tenger szint feletti magasságból és St. Anton am Arlberg után, az Arlberg-alagútban éri el maximális tenger szint feletti magasságát 1311 méterrel. Folytatása, a Bludenz-Lindau-vasútvonal, mely a Bodeni-tóig vezet, jelenti a vasúti kapcsolatot Ausztriából Svájc és Németország irányába.

Az Arlbergbahn nehéz kihívás elé állította a mérnököket, mikor több mint 100 évvel ezelőtt legyőzték az Arlberg emelkedőit 

Én azonban nem hagytam el most Ausztriát, helyette csak Bludenzig utaztam, mely az S-Bahn Voralberg gyorsvasúthálózat egyik állomása. Itt ágazik ki a Montafonerbahn, utazásom igazi célja!

Tirol tartományból Voralberg tartományba, Ausztria nyugati részén

Megérkezés Bludenzbe, a hétkocsis Railjet még egy előfogatot is kapott, így 20 ezer lóerő állt a mozdonyvezető rendelkezésére a hágón való átkeléshez

A Montafonerbahn története

Már 1869-ben születtek tervek egy, a Zeinisjoch alatt haladó vasútvonalra, amely az Arlberg-vasút alternatívájaként szolgált volna. Ehhez a „Zeynesjochbahn”-hoz még 1872-ben is végeztek nyomvonal- és alagútvizsgálatokat, és Gustav Adolf Koch, a bécsi geológia- és ásványtan-professzor geológiai szakvéleményt készített. A Kloster- és Stanzertal völgyeken átvezető nyomvonal azonban előnyösebbnek bizonyult, mivel a Montafonon átvezető vasútvonal hosszabb távot, hosszabb építési időt, valamint kedvezőtlenebb éghajlati és geológiai viszonyokat jelentett volna.

A Montafonban történő vasútépítés tervezése az Arlberg-vasút 1884-es megnyitásával kezdődött. Ezekben a tervekben akkoriban meghatározó szerepet játszott a képviselő és a Sternen vendéglő tulajdonosa, Jakob Stemer, valamint a malomtulajdonos Wilhelm Mayer. 1904-ben a kialakulóban lévő Montafonerbahn-Aktiengesellschaft megvásárolta az 1895-ben épült Litz erőművet.

A Montafonerbahn Bludenz állomáson kezdődik és mindössze 12 km hosszúságú, a végállomás Schruns. A vonalon a Siemens Desiro villamos motorvonatai közlekednek félóránkénti ütemben az S-Bahn Voralberg részeként. A viszonylat az S4-es nevet kapta.

A Montafonerbahn építői akkoriban fontolgatták a vasút a svájci Davosig történő meghosszabbítását is, és szóba került egy fogaskerekű vasút Gargellenbe, valamint egy trolibusz Gaschurnba is.

Ez volt az Osztrák–Magyar Monarchia egyik első villamos meghajtású normál nyomtávú vasútja. Ma – a már csak alkalmi forgalomban közlekedő Wälderbähnle múzeumi vasút mellett – ez az egyetlen magánvasút az osztrák Vorarlberg tartományban. Az első üzemeltetési évben az új közlekedési eszköz közel 82 000 utast szállított. Az 1910. júniusi árvíz során a vasútvonal több mint fele megsemmisült – az erős esőzések és a késői hóolvadás együttes hatása miatt. Az üzemeltetést csak októberben lehetett részben újraindítani, 1910 júliusa és 1911 szeptembere között pedig lovas szekerekkel pótolták a vasúti közlekedést Lorüns és St. Anton között.

Az Arlberg-vasút villamosításának következtében 1924-ben le kellett bontani a MBS egyenárammal működtetett felsővezetékét a bludenzi pályaudvaron. Emiatt a Montafoner-vasút vonatai már nem tudtak saját erőből behajtani a pályaudvarra, és gőzmozdonyokkal kellett vontatni őket. Miután a motorvagonokban végzett kísérletek ólom-akkumulátorokkal nem hoztak kielégítő eredményt, végül benzinmotoros aggregátokat építettek be a motorkocsikba, hogy az utolsó néhány 100 métert önerőből megtehessék.

A Montafonerbahn motorkocsija 2018-ban a Bludenzben található, akkoriban gyakran használt csonkavágányon (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Vorarlberger Illwerke 1924-ben megkezdett munkálataival a Schruns felé vezető vasútvonalon jelentősen megnőtt az áruforgalom. Különösen az Illwerke-létesítmények építése alatt Vermuntban és Rodundban 1927 és 1948 között bizonyította a vasút jelentős szállítási kapacitását. A korábbi Lorüns-i cementgyárnak az 1920-as években évente 1500 vagon szénre volt szüksége, néha még ennél is többre. Ezzel szemben az 1990 körül a cementgyár által évente igényelt 10 000 tonna fűtőolajat a vasúti csatlakozás ellenére teherautóval szállították.

1954-ben megszüntették a Partenenbe vezető keskeny nyomtávú vasútvonalat is, amelyet 1927-ben az erőművek építéséhez létesítettek, és amely a háború alatt és után személyszállítást is végzett.

Az első években a Montafonerbahn vasútvonal üzemeltetését a Császári és Királyi Osztrák Államvasutak, illetve a BBÖ végezte a Montafonerbahn AG számlájára. 1926. augusztus 1-jétől a Montafonerbahn maga vette át az üzemeltetést.

A felsővezeték- és az energiaellátó rendszerek 1950-es átalakítását követően a felsővezeték feszültségét 650-ről 750 voltra emelték.

1955-ben a Montafonerbahn ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját, és egy dízelmeghajtású „Uerdinger Schienenbus”-szal beszerezték a német mellékvasutak akkori legmodernebb járművét. Ezzel megoldódott a két különböző áramellátási rendszer problémája a bludenzi pályaudvaron (ÖBB: váltakozó áram, MBS: egyenáram).

 A transzformátorállomások további átalakításával 1965-ben a felsővezeték feszültségét tovább emelték 800 voltra. Az 1960-as évek vége óta a vonatszerelvények megkapták a sok éven át jellemző piros-sárga festést. Az 1970-es és 1980-as években turisztikai célokra egy gőzmozdonyos különvonatot is üzemeltettek. A 1972. március 6-án végrehajtott átállás után 800 voltos egyenáramról 15 kV-os váltakozó áramra a Bludenz–Schruns vasútvonalat alapvetően modernizálták.

A vasútvonal 1972-ben, a villamosítás évében (kép forrása: Wikimedia Commons)

A millenniumi fordulón a Montafonerbahn beépült a Vorarlbergi Közlekedési Szövetségbe (VVV). 2002-ben indultak el először a vonatok Schruns és Bregenz között oda-vissza. Az egymással szemben haladó vonatok már a kezdetektől fogva St. Antonban, 2010 óta pedig a korábbi lorünsi cementgyár magasságában kerülték el egymást.

A Brunnenfeld megállót, amely akkor még a mai S16-os út északnyugati oldalán volt található, az 1960-as években közel 300 méterrel Schruns felé helyezték át; a Bludenz-Moos megálló csak az 1950-es évek után jött létre.

2005 áprilisában a vasútállomás területén modern és történelmi mozdonyok kiállításával ünnepelték a vasút 100 éves fennállását. 2007 októberében megkezdődtek a vasútvonal áthelyezésére irányuló munkálatok az Alma környékén, St. Anton im Montafon közelében, amelyek 2008. április 12-én fejeződtek be.

2010 nyarán a vasútvonal sebességének növelése érdekében a Lorüns környékén egy 1½ km hosszú szakaszt újítottak fel. Ezen felül két hidat építettek az Alfenz és az Ill felett, valamint egy további kereszteződést a Lorüns-i törő- és rostálóüzem magasságában, továbbá átépítették a Brunnenfeld–Stallehr megállót.

Motorkocsi a vasútvonalon 2010-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Schruns és Bludenz közötti személyvonatok menetideje mindkét irányban 19 perc. A két végállomás és a St. Anton csomópont kivételével minden állomás igény szerinti megálló. Néhány megállóban (pl. Brunnenfeld–Stallehr) gombok vannak felszerelve a felszállási szándék jelzésére.

A vasút és a lakosok közötti évtizedes, részben jogi vitákra, amelyek oka a Schruns állomás előtti szűk kanyarban a kerékpárok hangos csikorgása volt, először egy sprinkler-rendszerrel próbáltak megoldást találni. Később az MBS kenőrendszert telepített. Miután ez nem működött kielégítően, 2016 körül egy szlovén cég rendszerét szerelték be, amely mára nagyrészt kiküszöbölte a zavaró zajokat.

2015-ben fontolóra vették a vasútvonal St. Gallenkirchig, 2019-ben pedig Partenenig történő esetleges meghosszabbítását, és megkezdődött a vasútvonal Gaschurnig történő meghosszabbításának részletes tervezése. A becsült költségek körülbelül 284 millió eurót tesznek ki.

A vasút napjainkban

A vasút a Vorarlberg tartomány és a szövetségi kormány megbízásából, közlekedési szolgáltatási szerződések keretében nyújt szállítási szolgáltatásokat a Montafonban. Legutóbb egy ilyen szerződést 2019 decemberében kötöttek. Továbbá bevezetésre került egy folyamatos, félórás ütemes menetrend. Az állami szféra részt vesz a beruházásokban is, például a vasút biztonsági technológiájában.

2019-ben a Montafonerbahn körülbelül 1,14 millió utast és 3934 tonna árut szállított, és körülbelül 245 000 menetrend szerinti kilométert teljesített.

A vasútvonal mind a mai napig őrzi magánvasúti jellegét. A kijelzők, a peronok és az állomási táblák nem a megszokott ÖBB színeket kapták, hanem sárga-szürke színösszeállítást. Mintha egy MÁV vonalról térnénk át a GySEV hálózatára Magyarországon 

Évtizedeken át a Montafonerbahn vonatain a személyzettől is lehetett jegyet vásárolni felár nélkül. Miután 2020. október 1-jéig fokozatosan minden állomást felszereltek jegykiadó automatákkal, ezt a szolgáltatást megszüntették.

A 2021-es menetrendváltással ismét kiterjesztették az üzemidőt: Szombaton, vasárnap és ünnepnapokon egy vonatszerelvény éjfél után is tovább közlekedik Bludenz és Schruns között; az utolsó járat a menetrend szerint hajnali 02:42-kor érkezik Schrunsba. 2022-ben és 2023-ban a menetrend szerinti kilométerteljesítmény 310 000 km/év volt.

Végállomás: Schruns. Közös peronos átszállás vonatról buszra és viszont

2022-ben bejelentették, hogy 2025-ig második vágányt építenek Vandans és St. Anton között. Ezenkívül vasúti átjárók átalakítását és a peronok az ÖBB motorvonatokhoz való igazítását is tervezték. A korábban piros lámpával biztosított, „Alma-vasúti átjáró” néven ismert vasúti átjárót a 188-as országúttal Lorüns délkeleti részén 2024 augusztusában teljes sorompós rendszerrel látták el. Más intézkedések megvalósítása azonban késik, mivel a települések nem jutottak megállapodásra. Lorünsben a vasút és az Ill folyó között egy elkerülőút építését tervezik. A rendelkezésre álló hely azonban nem elegendő az út és az ott tervezett második vasúti vágány számára.

Schruns állomásépülete. Végre élőben is láthattam!

Leszállás után tettem egy kisebb sétát Schrunsban, mely remek kiindulópontja lehetett volna egy hosszabb túrának is. Sajnos azonban az időjárás közbeszólt és a borult időt hamarosan heves esőzés váltotta fel, így a 4000 fős település megismerése nagyon rövidre sikeredett.

Schruns belvárosa

A település egyik nevezetessége a betonból készült Porsche 911, mely egyszerre állít emléket a gyors haladásnak és a mozdulatlanságának

A vasútvonalon egyetlen jelentősebb műtárgy található: egy ívhíd. A vasútvonal kétszer is keresztezi az Ill folyót Bludenz és Schruns között

Hazafelé az Arlbergbahn vonalon Innsbruck felé

Mind az oda- mind a visszaúton elég volt az ÖBB Vorteilscardomat felmutatni és közölni, hogy születésnapom van. Ennyi elég is volt az ingyenes utazáshoz minden vonaton, ráadásul az Innsbruck-Bludenz Railjeten oda és vissza is még kaptam egy, csak aznap felhasználható kupont, melyet az étkezőkocsiban lehetett egy üdítőre beváltani. Kedves gesztus az ÖBB-től! :)

Ajándék kupon az ÖBB kalauzától a születésnapom alkalmából

Tipp: Az ÖBB Vorteilscard birtokosa 50% kedvezményt kap az osztrák belföldi vonatok menetjegyeinek árából, így az árát gyorsan, akár egy-két utazás után visszahozza. Ráadásul a tulajdonosának a születésnapján ingyen lehet utazni az ÖBB vonatain egész Ausztriában!

Ezzel az utazással egy több éve tervezett utazásom vált valóra, még ha az időjárás nem is fogadott a kegyeibe. Láthattam élőben Schruns állomását, utazhattam az Arlbergbahn vonalán és Voralberg utolsó magánvasútvonalán is, még ha a szolgáltató itt is az ÖBB volt!

Az állomás egy másik szemszögből

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!