Az Eurostar nemzetközi nagysebességű vasúti társaság, a Svájci Szövetségi Vasutak (SBB) és a francia nemzeti személyszállító társaság, az SNCF Voyageurs együttműködési szándéknyilatkozatot írtak alá a Svájc és London közötti közvetlen vasúti járatok kidolgozására irányuló tervek kidolgozása céljából.
Eurostar motorvonatok Londonban 2016-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)
2026. május 11-én a három társaság kijelentette, hogy erős utasigényt látnak az Egyesült Királyságba vezető közvetlen vasúti összeköttetés iránt, mivel a nemzetközi vasúti utazás iránti kereslet nagy, és London a legnépszerűbb repülési célpont Svájcból. Évente több mint 4 millió utas repül Svájc és London között, ebből 2,5 millió a zürichi repülőtérről.
Az első tanulmányok szerint a közvetlen összeköttetésekkel a Londonba vezető utazási idő Zürichből 6 óra, Bázelből 5 óra, Genfből pedig 5,5 óra lenne. Ezzel szemben a legjobb városi központok közötti repülési idő Zürichből körülbelül 4 és fél óra.
A Svájc–London járatok tervezése
2025 májusában az Egyesült Királyság és Svájc kormányközi megállapodást írt alá a két ország közötti közvetlen vasúti járat elindításához szükséges működési, szabályozási, politikai és kereskedelmi követelmények tanulmányozására, amelynek a La Manche-alagúthoz vezető úton Franciaországon keresztül kell haladnia.
Azóta az SBB a Svájci Szövetségi Közlekedési Hivatal megbízásából tanulmányokat végez, míg az Eurostar és az SNCF Voyageurs szintén új nemzetközi összeköttetések kidolgozásán dolgozik.
2026. március 25-én az SBB és az SNCF Voyageurs megállapodást írt alá együttműködésük megerősítéséről. A megállapodás magában foglalja a TGV Lyria nemzetközi járatok közös üzemeltetésére irányuló, régóta fennálló együttműködésük 2032-ig történő meghosszabbítását, valamint azt a kötelezettségvállalást, hogy továbbfejlesztik az utasforgalmi szolgáltatásokat Svájc, Franciaország és esetlegesen más európai országok között.
A 2030-as években valamikor
A legújabb szándéknyilatkozat aláírását követően az Eurostar, az SBB és az SNCF most elemzi a lehetséges menetrendeket és üzemeltetési koncepciókat. Az eredményeket ezután felhasználják a Svájc–Egyesült Királyság járatok esetleges bevezetésének legfontosabb lépéseinek és mérföldköveinek meghatározásához.
A szolgáltatók kijelentették, hogy „céljuk a lehetséges közvetlen összeköttetés minél hamarabb történő biztosítása Londonba, és folyamatosan előreviszik a projektet”, de figyelmeztetnek arra, hogy az új járat bevezetése előtt még számos lépésre van szükség.
Ezek közé tartozik a brit határformalitások és biztonsági ellenőrzések kezelésének kidolgozása, a szükséges infrastruktúra és kormányközi megállapodások kidolgozása, valamint az összes országra és a Csatorna-alagútra alkalmas vonatpályák és járműpark rendelkezésre állásának biztosítása.
Ennek következtében a megvalósítás legkorábban „a 2030-as évek folyamán” tűnik megvalósíthatónak.
Az Eurostar tulajdonosi szerkezete:
* SNCF Voyages Développement, az SNCF Voyageurs leányvállalata 55,75%
* CDPQ 19,31%
* SNCB 18,50%
* Federated Hermes Infrastructure Fund 6,44%
Tervezett menetidők
A Zürich és London között 6 órás-, Bázel és London között 5 órás-, Genf és London között 5,5 órás utazási idővel kalkulálnak. Ez versenyképes lenne a repüléssel, ugyanis ezek a járatok közvetlenül a városközpontok között közlekednének, megspórolva a repülőtérre történő hosszú és gyakran bonyolult eljutást, továbbá a repülőterek fárasztó biztonsági ellenőrzéseit.
Korábbi meg nem valósult tervek
A Csatorna-alagút kapacitása messze nincs teljesen kihasználva, ám néhány dolog igencsak megnehezíti további járatok indítását az alagúton át.
Ezek egyike, hogy az Egyesült Királyság nem része a Schengeni egyezménynek, így az utasok okmányának ellenőrzése kötelező a határátlépések során. Ezt az indító/fogadó állomásokon végzik, a lezárt peronokra csak érvényes okmányokkal lehet belépni. Azokon az állomásokon, melyek Londonból érkező vonatokat fogad, külön peront és határellenőrzést kell kialakítani a járatoknak. Ennek a plusz helyigényét és költségét nem sok állomás vállalja fel.
Az alagút szigorú biztonsági intézkedései miatt nagyon nehéz megszerezni a szükséges engedélyeket. A feltételek olyan szigorúak, hogy jelenleg csak két motorvonat-sorozat közlekedése engedélyezett az alagúton át, mégpedig úgy, hogy azok sem felelnek meg teljesen a szabályoknak. Erre a piacra belépni közel lehetetlen!
2010-ben már járt németországi vonat Londonban, az egyszeri alkalmat azonban nem követte rendszeres forgalom
Németország szeretett volna közvetlen járatokat indítani a 2012-es londoni nyári olimpiai játékokra, 2010-ben még egy ICE is megfordult Londonban. Technikailag minden lehetséges volt, ám közvetlen ICE járatok azóta sem jutottak el Londonba.
Az 1990-es években terveztek éjszakai vonatjáratok indítását Londonból a kontinentális Európa felé. Még a járműveket is elkezdték gyártani a szolgáltatáshoz, ám végül ezek a járművek Kanadában kötöttek ki...
Forrás
* A Railwaygazette.com Eurostar, SBB and SNCF to plan direct Switzerland to London train services című cikke
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek