A kínai gazdaság nagyméretű fejlődésbe kezdett a 2000-es évek kezdetén és azóta is folyamatosan záporoznak a hírek, hogy mi és mennyi épült, ráadásul milyen rövid idő alatt! Az ország ipari nagyhatalommá vált, és ehhez kapcsolódóan rengeteg beruházás indult. Utak, autópályák, repülőterek, metró- és vasúthálózatok épültek, csak hogy a leglátványosabbakat említsem. Csak nagysebességű vasútvonalból az elmúlt 20 év alatt 50 ezer kilométernyi készült el, de még korántsem ért véget az expanzió.

Párhuzamosan haladó nagysebességű vasútvonalak Kínában (kép forrása: english.www.gov.cn)

Arról azonban jóval kevesebb szó esik, hogy mi tette lehetővé ezt a páratlan fejlődést, meddig fog még tartani és mi lesz mindennek a következménye? Mert a sötét viharfelhők már elkezdtek gyülekezni és a közeledő demográfiai válságból nehéz lesz veszteségek nélkül kilábalni.

Az "egyke politika" és annak hatásai

Kína agrárország volt, jelentős vidéki lakossággal és népes nagycsaládokkal. A házaspárok több gyermeket vállaltak, akár 8-10-et is, mert kellett a dolgos kéz a földeken. A lakosság és a gazdaság így gyorsan növekedett, ám az egy főre jutó jövedelem nem tudott növekedni, mert az ország bevételeit egyre több részre kellett osztani. Ennek ellensúlyozására vezették be a hírhedt "egyke politikát", mely a családokat arra ösztönözte, hogy kevesebb gyermeket, lehetőleg csak egyet vállaljanak. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem volt mindenki számára kötelező érvényű törvény, de a lakosság nagy része mégis elfogadta. És ha már csak egy gyermek születhet, akkor az legalább legyen fiú! Ezért milliónyi lány magzatot vetettek el, de a megszületettek sem biztos, hogy sokkal jobban jártak, sok pár, mikor megtudta, hogy lánya született, meggyilkolta az újszülöttet...

Kína népességpiramisa 2022-től 2100-ig

Ennek az évtizedekig tartó politikának meg lett a pozitív gazdasági eredménye: a lakosság drasztikus növekedése tényleg fékeződött, ám az eredmények nem jelentkeztek azonnal. A gazdaság így gyorsabban növekedhetett, mint a lakosság, a társadalom lemondott ugyanis az utánpótlás neveléséről, oktatásáról.

A Sanghaji metróhálózat 2025-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)

 Az utolsó népes felnövő generáció mikor munkába állt, melynek nagyobb része fiatal férfi volt, a gazdasági növekedés meglódult. Ne feledjük, Kínában akkor még nem volt nyugdíjrendszer, 8-10 testvérnek volt két támogatandó szülője és az egykepolitika miatt páronként csak egy gyermek született, majd a következő generáció is folytatta az egykézést, ami nyers számokkal kifejezve valahogy így nézett ki: 4:2:1, vagyis négy szülőnek volt két gyermeke és csupán egy unokája. Kicsit korábbra visszatekintve pedig látható a gazdaságot működtető generáció kimagasló aránya: 2:8:4:2:1, vagyis korábban a két szülő nyolc gyermeket vállalt, de csak négy unoka született. A középen  elhelyezkedő 8 statisztikai személyre így két idős és négy fiatalkorú gondozása maradt. Ez a széles és bőséges munkásréteg teremtette meg a kínai gazdaság alapjait.

A 996-os munkahét

A 996-os munkarend egy hírhedt, eredetileg a kínai techszektorból származó gyakorlat, amely heti 6 napon (hétfőtől szombatig) 9:00 és 21:00 közötti munkavégzést jelent, ami összesen 72 órás munkahetet eredményez, majdnem a dupláját, mint amit a 40 órás munkahét jelentene. Ez a rendszer extrém fizikai és mentális megterhelést okoz, megsérti a munkajogi szabályokat, és bár Kínában korlátozták, egyre népszerűbb az USA-ban is. Ilyen munkatempó mellett nehéz időt szakítani a magánéletre, hiszen csak egy nap marad az ismerkedésre, randizásra, családalapításra.

A Foxconn gyára Kínában. Kína a világ műhelye lett, mely bármit legyárt, amire csak szükség van

Ez tovább folytatja az egykepolitikát, még akkor is, mikor az állam ezt már régen megszüntette. Most már kellenének a gyermekek, de a teljse termékenységi arányszám 1 és 1,1 között ingadozik, hiába biztatja a kormány az embereket a gyermekvállalásra.

Elöregedő lakosság és a nyugdíjrendszer

Kína népessége gyorsan öregszik, ami komoly gazdasági kihívásokat jelent: a munkaerő csökkenése, a nyugdíjrendszer terhelése és a fogyasztás változása lassítja a növekedést. A 2025-re előrejelzett -0,23%-os népességcsökkenés és az elöregedő társadalom komoly hatással volt a globális ellátási láncokra. A demográfiai átalakulás 2026-tól jelentős hatást gyakorolhat a rendelkezésre álló munkaerőre. A már fentebb említett népes dolgozó generáció hamarosan elkezd nyugdíjba vonulni, ezzel Kínában is megjelenik a munkaerőhiány.

Belső fogyasztás

Kína tudatosan a belső fogyasztás növelésére helyezi a hangsúlyt a fenntartható gazdasági növekedés és a középosztály erősítése érdekében. Bár az ipari termelés bővülése lassult, a belföldi piac szerepe kulcsfontosságúvá vált az ingatlanválság és az exportfeszültségek okozta kockázatok mérséklésében, a cél a korábbi exportorientált modellről a hazai keresletre való átállás. Ezzel a lépéssel szeretnék a gazdasági növekedést fenntartani.

Az országos infrastruktúra

Kína nagyvárosainak legtöbbje a tengerparthoz közel helyezkedik el. Ez jól jön a tengeri szállításhoz és a könnyű exporthoz. Kína rendelkezik a világ legnagyobb tengeri hajóflottájával, a 10 legforgalmasabb tengeri konténerkikötő közül hat kínai volt 2024-ben. Ahhoz, hogy az ország belsejében élő munkaerőt is hadra fogják, Kína hatalmas vasúthálózat kiépítésébe kezdett, mely minden nagyvárosban a metróhálózathoz kapcsolódik, sokszor akár több metróvonal által is. A cél, hogy a munkaerő könnyedén, gyorsan és olcsón mozoghasson a lakóhelye és az ipari központok között.

Hangcsou keleti pályaudvar váróterme a vágányok felett (kép forrása: Wikimedia Commons)

Kína 2008-ban rendezett nyári olimpiai játékokat és ebben az évben nyílt meg az ország első nagysebességű vasútvonala is Peking és Tiencsin között, akkor még a német Siemens Velaro motorvonataival. Az új vasútvonal mindössze 115 km hosszúságú volt. Tizennyolc évvel később a Kínai hírügynökség örömmel jelenthette be, hogy elérték az 50 ezer km-es hosszt! De továbbra sem lassítanak, még további 30 ez km szerepel a tervekben. És ezek a számok csak a nagysebességű vonalak, emellett még többezer km-nyi hagyományos- és elővárosi vasútvonal is épült.

A Pekingi maglev-metró, már kerekekre sincs szükség (kép forrása: Wikimedia Commons)

A világ 12 leghosszabb metrórendszere közül 11 Kínában található, egyedül már csak a moszkvai metró van rekorderek listáján a 8. helyen.

Ellenintézkedések

Annak ellenére, hogy a hatóságok hangsúlyozták a „szegénységcsökkentés sikereit” és a „mérsékelten prosperáló társadalom” elérését, azonban a társadalmi fejlődés gyors ütemével párhuzamosan a munkakörülmények nem javultak jelentősen, sőt romlottak. A 2019-es COVID-19-járvány miatt a kínai szárazföldön súlyosbodó belföldi társadalmi problémák is szerepet játszottak. Egyes kommentátorok szerint a munkásosztály nem részesült igazán a gyors gazdasági növekedésből.

2021 májusában a népességszerkezet változó tendenciája miatt a Kínai Népköztársaság kormánya bejelentette a háromgyermekes politika bevezetését. Egyes elemzők azonban úgy vélik, hogy a mai fiatalok sokasága olyan kihívásokkal szembesül, mint a hosszú munkaidő, a stagnáló bérek, a lakástulajdon megszerzésének nehézségei, a mentális és fizikai kimerültség, valamint az idősgondozás súlyos terhe, ami a házasságkötési és gyermekvállalási hajlandóság általános csökkenéséhez vezet.

Borús jövő

Kína hasonló utat jár be, mint az európai gazdaságok, csak néhány évtizedes késéssel. Azonban Kína erőltetett fejlődése a lakosság kihasználásával komoly demográfiai problémát fog már a közeljövőben eredményezni. Lehetséges, hogy hamarább fog az egész ország elöregedni, mint hogy meggazdagodna. A kínai kormány próbálkozik a születésszám növelésével, azonban a több évtizednyi egykézést nem tudja semmissé tenni. És még ha sikerülne is a teljes termékenységi mutatót kettő fölé emelni (átlagosan minden szülőképes nő két gyermeket vállal), még akkor is a csökkenés vár rájuk a több tízmilliónyi férfitöbblet miatt. 

Nagysebességgel az ismeretlen jövő felé!

A címben feltett kérdésre, miszerint mi ennek a példátlan és sokszor irigyelt fejlődésnek az ára? Ezt nem pénzben tudjuk kifejezni, hanem a végtelenségig kihasznált emberek számában. Bár sokan azt mondják, jó lehet Kínában élni, ahol van fejlődés, perspektíva és előrelépés, valójában ennek az ára a magánélet feladása. És nem csak a sokszor hangoztatott megfigyelésekre kell gondolni, hanem arra, hogy a kínaiaknak a sok munka mellett már nem marad idejük élni, szórakozni és a jövő generációját felnevelni. Tényleg megéri? Tényleg irigykedjünk rájuk? 

India helyzete

Kínát követi India, mely jelenleg a bolygó legnépesebb országa, néhány éve átvéve az első helyezést Kínától. A trendek ott is hasonlóak, a korábbi évek bőséges gyermekáldása miatt most rengeteg a munkát kereső, dolgozni akaró fiatal felnőtt, akik már a nagycsaládos modellhez sem ragaszkodnak. A kínaihoz hasonló problémák azonban már csak az évszázad második felében fognak jelentkezni az országban.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!