Már egészen fiatal gyerekkorom óta vágytam egy saját terepasztalra, ám mindig volt valami, ami megakadályozott abban, hogy nekem is legyen egy saját. Hosszú évek alatt azonban ez az álmom is valóra válhatott. De az odáig vezető út nem volt nyílegyenes, sokára nyerte el a mostani formáját.
A terepasztalom 2022-ben
Ebben a bejegyzésben szeretném bemutatni, hogy milyen küzdelmek árán, mennyi zsákutca után jutottam el oda, hogy büszkén megmutathatom az asztalomat a szélesebb nyilvánosságnak. Tudom, hogy nem ér fel egy Miniversummal vagy egy Wunderlanddal, de engem büszkeséggel tölt el és a hozzám ellátogató vendégeimnek is tetszik.
Előzmények
Az első terepasztalomat még általános iskolás koromban barkácsoltam össze a karácsonyra kapott H0-s alapkészletemből, a szomszédtól megvásárolt két további alapkészletből, néhány LEGO-házból, kindertojás-autókból és hasonló lomokból. Erről az alkotásról még fotó sem maradt fent. Miután eladtam, az árából vettem meg életem első színes monitorát.
A második nekifutásom akkor indult, mikor a bátyám elköltözött otthonról és én is munkába álltam. Életem első főállású fizetésének egy részét költöttem el TT méretarányú vasútmodellekre. A szüleim nem támogatták a vasútmodellezésemet, szerintük fontosabb dolgokra kellett volna koncentrálnom. Hely bár volt, de a szüleim azt sem engedték, hogy a szülői ház egy nagyobb szegletét foglaljam le magamnak. "Majd ha saját lakásod lesz, akkor csinálhatsz akkorát, amekkorát csak akarsz!" - szólt a szigorú válasz. A modellek gyűjtögetését használt darabokkal azonban elkezdtem.
Mennyiség a minőség helyett az első lakásomban! Ezektől a modellektől nagyrészt azóta már megváltam...
Ismét évek teltek el előrehaladás nélkül, 24 évesen végre a saját lakásomba költözhettem, de annak mérete szintén nem kedvezett egy ilyen helyigényes hobbynak. A modellek gyűjtögetését folytattam, de immár új járművekkel. Megvettem az első digitális ÖBB Hercules mozdonyomat is és egy oválpályányi Tillig ágyazatos sínt is hozzá. Az ágyazatos sínek alkalmasabbak a szőnyegvasutazáshoz, a mozdonyok kevesebb port és szöszt szednek össze, a sínek csatlakozásai pedig stabilabbak és üzembiztosabbak voltak.
Ezután kaptam egy németországi állásajánlatot és munkásszállásra kerültem, ami ismét nem tette lehetővé a terepasztal megépítését. Németországban rengeteg vasúti élménnyel, na meg újabb német témájú modellekkel lettem gazdagabb. Akkoriban kezdtem el írni is az első bejegyzéseimet, majd önálló blogot is indítottam. A vonatozás iránti vágyamat utazásokkal és a JBSS Bahn programmal való játékkal éltem ki.
Teltek-múltak az évek, a modellgyűjteményem és sínállományom már nagyon szépre gyarapodott, melyeket néha megfuttattam a padlón is, de a terepasztal továbbra is tervben volt. Az évek alatt szép kis flotta gyűlt össze nálam, sokáig dobozokba zárva várakoztak, hogy megmutathassák magukat. Bátyám sietett a segítségemre egy csodálatos szép vitrinnel, melybe szinte a teljes gyűjtemény belefért.
A gyűjteményem 2018-ban a bátyámtól korábban kapott vitrinben
Miután megszabadultam a devizahiteltől, néhány év alatt egy nagyobb lakásra való is összegyűlt. Hazaköltöztem, akkor úgy gondoltam, véglegesen. Az utolsó hetekben Kecskeméten összeraktam egy próbapályát a szőnyegen, hogy lássam, milyen is a jövőbeli asztal elrendezése. Majd jött az újabb költözés!
A koncepció
Az első tervek még a szőnyegen készültek 2016 végén, itt körvonalazódott, hogy mekkora helyre is lesz majd szükségem. Egy biztos volt, 35 m2-nél lehetetlenség belevágni.
Az első elképzelésem, mely jelentős átdolgozásra került
Az asztalon a vágányok vonalvezetése meglehetősen egyszerű, nem volt célom bonyolult vasútüzemet és még bonyolultabb vezérlést megvalósítani, inkább az osztrák/német vonatozásaim jellemzőbb, számomra kedves momentumait létrehozni.
Az asztal elkészítése szintén a bátyám keze munkáját dicséri, egy délelőtt összerakta nekem az egészet. Sajnos a folytatás már nem haladt ilyen sebesen, megfelelő szerszámok, hozzáértés na és főleg idő hiányában szinte változatlan formában várakozott hónapokig.
Münchenbe, Windischgarstenbe és Steyerbrückébe nagyrészt az osztrák Westbahn vonalán utaztam évekig, így ez a vonal volt számomra a legmeghatározóbb motívum, amit meg akartam valósítani. Persze egy ilyen vonal részletes kidolgozásához még a 77 m2 is kevés lenne, így csak néhány mozzanatra tudtam szorítkozni.
A Westbahn nagyrészt négyvágányú vasúti fővonal keresztül egész Ausztrián Bécstől egészen Salzburgig. Az eredeti kétvágányos fővonalat az elmúlt 15 évben építették át, szinte a szemem előtt egy négyvágányú nagysebességű vonallá. Ez persze nem négy párhuzamos vágányt jelent, inkább két kétvágányú fővonalat, melyek ugyanazokat a nagyobb csomópontokat érintik, néha párhuzamosan haladva, néha keresztezve, néha messzire elkerülve egymást. Mindkét vonalon van jócskán alagút, híd és felüljáró is. A nagyobb állomásoknál számos kisebb forgalmú egyéb fő- és mellékvonal kapcsolódik még hozzá. Ebből szerettem volna egy részletet a szobámba varázsolni.
Valami ilyesmit képzeltem el, csak kicsiben (kép forrása: http://www.fpdwl.at)
A nagyállomásom alá egy rejtett pályaudvart terveztem, két mellékvágánnyal. Ez az alsó állomás nem lesz kidolgozva, bár mivel oldalról nyitott lesz, bárki láthatja, mi történik lent a mélyben. Ez kicsit Jenbach állomást idézi majd az én szememben (Az Inn folyó völgyében fut az Alsó-Inn-völgyi vasútvonal Innsbruck és Kufstein között, szintén ebben a völgyben, mélyen a föld alatt, az alagutakban pedig a nagysebességű Új-Alsó Inn völgyi vasútvonal! Ha Jenbach állomáson járunk, jusson eszünkbe majd, hogy alattunk a mélyben Railjetek közlekednek 230 km/h sebességgel, ha pedig Innsbruckba utazunk távolsági vonattal, az alagutakban a sötétben gondoljunk arra, hogy valamikor éppen Jenbach állomás alatt vágtázunk. A két vonal között látványos vágánykapcsolatok is kiépültek).
Az én asztalomon ez úgy néz ki, hogy egy kétvágányú fővonal tesz meg két teljes kört, keresztezve önmagát. Egy szakaszon a két kör 2*2 vágánya egy négyvágányos szakaszt is kiad. Vannak még alagutak, hidak és egy kis állomás, melynek ihletője a németországi Allersberg állomás volt.
Allersberg állomás a München-Nürnberg nagysebességű vonalon. A két átmenő fővágányon megállás nélkül haladnak át az ICE vonatok, a két szélső peronos vágányok pedig regionális- és S-Bahn vonatokat tudnak fogadni. Állomásépület nincs, csak egy P+R parkoló (kép forrása: Wikimedia Commons)
Innen ágazik ki egy mellékvonal is, amin egy Talent2-es motorvonat közlekedik a kétvágányos fejállomásig. A domborzat hegyes, a táj vidékies, kevés házzal, annál több erdővel, sziklafallal, kacskaringós hegyi utakkal és alpesi házakkal.
Az ausztriai Voralber S-bahn egyik végállomása. Ezt a motívumot is meg akartam kicsiben jeleníteni! (kép forrása: Wikimedia Commons)
A vágányokon vegyesen osztrák és német járművek közlekednek. Fájó pont a szívemnek, hogy TT méretarányban megfizethető árú és megfelelő minőségű Railjet nem kapható, pedig az lenne még az igazi a személyes kötődésem miatt. De közlekedik majd helyette ICE3 és ÖBB EC...
A jövőben felsővezetéket is szeretnék, ám addig, míg az alapok nincsenek kész, feleslegesnek tartom beruházni rá.
Végre elkezdődik!
Az új lakásom több, mint kétszerese lett a réginek, kettő garázzsal, padlással, látszólag korlátlan lehetőségekkel. A kedv még mindig megvolt, a hely is a rendelkezésre állt, a járművek indulásra készen várakoztak a vitrinben és sínből is megvolt szinte az összes. De a munkahelyváltással, ami országváltás is volt, a havi fizetésem jócskán visszaesett, miközben az új otthonom berendezése újabb teherként jelentkezett.
A kecskeméti modellezőklub egyik aktív tagjától, Fehér Leheltől kaptam egy kis segítséget, ő némileg átdolgozta a pályatervemet, hogy az működőképes legyen.
Újabb hónapok teltek el, de legalább az asztalosmunka már elindult a bátyám jóvoltából. Az asztal napok alatt elkészült, majd felkerült a lakásba az akkori barátnőm mindenféle tiltakozása ellenére is. Végre megkezdődhetett a vágányfektetés és a terepépítés!
Az épülő pálya az ágyazatos sínekkel, a háttérbe már egy németországi témájú poszter is felkerült
Fejcsóváló, lebeszélni akaró emberből továbbra sem volt hiány, valaki egészen 20 évre tippelte a megépítését.
A korábban beszerzett olcsó háttérposztert szintén a kukában végezte, hogy átadja a helyét egy tényleg szép háttérposzternek.
Terep még nincs, de legalább poszter már van! Csak lesz ebből valami!
Az első próbálkozások még mindenféle olcsó anyagokból készültek, bár az asztal kezdett élettel megtelni, a helyzet néha számomra is reménytelennek tűnt. az olcsó anyagok megbosszulták magukat, és hosszú távon nem is lettek olcsóak, főleg, mikor a kukában végezték.
Próbálkozás a fűszőnyeggel 2020-ban, nagyon nem vált be! :( A jobb sarokban már kísérletezek a hegyépítéssel hungarocellből.
Olcsó házak, működő peronvilágítás, a sarokban az első fenyőfák is kinőttek a sziklából. A "völgybe" néhány ház már fel lett dobva 2020-ban
Próbálkozás a hegyépítéssel 2021-ben, a COVID karantén alatt
Nagy segítségemre volt Tibenszky Tibor modellvasút gyűjtő, ki régi jó barátom és támogatóm. Neki már elkészült a saját H0-s terepasztala és hosszas unszolás után végül rábeszélt, hogy a fűszőnyeg helyett térjek át a szórható fűre. Elsőnek csak kisebb területen próbáltam ki, de az eredmény önmagáért beszélt.
A szórható fű kipróbálása 2021-ben, a COVID karantén alatt, itt láthatóak a vékony, filingár lábak, melyet a szomszéd bácsi segítségével tettünk gurulóssá
Ezután az összes fűszőnyeget felszedtem és én is a szórt fűre tértem át. Tanácsaira hallgatva lett meg a kicsi várrom a hegytetőn, a reflektorok, a vegyes fenyőerdő és még néhány további kisebb apróság.
Felkerült egy kisebb várrom is 2022-ben
Ezzel párhuzamosan, szintén a kecskeméti klubból, Beregszászi Béla megépítette a makett épületeket egy kisház kivételével, melyet évekkel korábban még én raktam össze Németországban.
2022-ben felgyorsultak az események. Visszatértem Ausztriába dolgozni, ezzel spórolás is megszűnt. Megérkeztek a kisházak, a lakás ki lett festve, eltűnt a szobából az ócska, barna tapéta, az összes fűszőnyeget felszaggattam, az összes hungarocellt "bevakoltam", a fűszórást újrakezdtem, vastagabban és bátrabban bánva vele. Az asztal végre nem egy kupac ócskaság gyűjteménye lett, hanem kezdett igényessé válni!
Búcsú a fűszőnyegtől és a ronda tapétától 2022-ben. A szórt fűvel most már jóval bátrabban bántam
Egy magyar vendégmunkás Ausztriában 2022-ben
Az új házak, a templom és az állomásépület Beregszászi Béla keze munkáját dicséri. Megérkeztek az első autók is és kiépült a közvilágítás
2022 utolsó építési mozzanatát egy kisebb tó elhelyezése jelentette. Időnként Tibor is meglátogatott, hogy rendben zajlanak-e a munkálatok és megfogadom-e a tanácsait.
Ahogy épült az asztal, a súlya is egyre nehezebbé vált, az asztal lábai egyre kevésbé bírták a súlyt, így új lábakra is szükség lett.
A nagyobb súly miatt masszívabb lábakra lett szükség az asztal alatt
Virágok, bokrok, kicsi tó, néhány IFA... Már kezd alakulni a dolog!
2023-ban fényjelzőt kapott a vasúti átjáróm és a peronok is megteltek élettel: apró padok érkeztek az utasoknak. A figurák egy részét szintén Béla ragasztotta fel nekem. A kecskeméti modellező klubban a templomtornyom egyszínű, ódon rézlemezeket imitáló teteje egy kisebb festést kapott, az egyszínű zöld patina helyett véletlenszerű, sárgás-zöldes színekben ragyog.
A templom a festett toronnyal, sok új autó és várromot világító reflektorok
Közben az asztal is épült, szépült, kezdetben 50 db fenyőfával próbáltam a terepet erdősíteni, de hamar kiderült, ennyi bizony kevés lesz, most már legalább 250 fa borítja be a terepet, de sűrű erdőről még mindig nem beszélhetünk. Több időpontban is vettem fákat, bokrokat, virágokat, növényeket, így a flóra minden évben sűrűbb és sűrűbb lett. Szintén 2023-ban sikerült eljutnom addig, hogy a félbehagyott hegyi utam végre elérje mindkét hidat is, és a ferdén beépített híd is kiegyenesedhetett végre. A peronra egy világító jegyautomata is felkerült.
ICE vonat indulásra várakozik
Elkezdtem a sínek enyhe koszolását is és némi kaviccsal élethűbbé tettem az ágyazatot. A képen az első tesztszakasz látható
2024-ben már nem sok minden történt, lett az asztalnak egy új kapcsolópultja, így lebonthattam a régi, ócska zongorabillentyűket az asztalom sarkáról. A kihúzható fiók szintén a bátyám, Róbert munkája.
Az új kapcsolópult beszerelés alatt
Regionális vonat érkezik az ívben. A lejtős híd időközben már átépült normális, egyenes híddá
A terepasztalon digitális mozdonyok futnak, de alkalmas korlátozottan az analóg mozdonyok futtatására is. Automatikát nem építettem be, az automatizálás iránt érzett vágyaimat a JBSS Bahnban bőven kiélhetem, ráadásul így megmaradt az asztalomon a játékélmény is.
Egy terepasztal soha sincsen kész, így az enyémen is bőven van még tennivaló, de ezek már szinte csak apróságok. Az elmúlt időszak legutolsó munkái az alábbiak voltak: megfestettem a sínszálakat barna festékkel, némi rozsdát imitálva, szórtam még vasúti követ a sínek közé, az alagutakat kibéleltem kőfallal, sok autó is felkerült.
Az évek alatt több helyről is kaptam ötleteket, melyek egy részét megfogadtam, egy részét pedig elvetettem. Néhány megvalósított ötlet pedig egyenesen katasztrófának bizonyult ("Miért nem finom csiszolópapírból vágod ki az útfelületet? Szép matt felület lenne, ráadásul kellően érdes is, aszfalt hatású!" Ezt soha ne próbáljátok ki! Butaság!). Sokan ellenezték a terepasztalt, de aki most látja, az elismerően tekint rá.
Kislányom teszteli a pályát 2024-ben, elsősorban neki kell megfelelnem!
Ezt a hosszú történetet azért írtam meg, mert én is sokszor aggódtam, hogy lesz-e belőle valami, vagy csak egy félbemaradt csúfság lesz a végeredmény. Azt gondoltam, hogy aki ilyenbe belevág, annak minden elsőre sikerül. De ez koránt sincs mindig így, sok szép asztal évek alatt nyerte el a végső formáját. ezzel a saját történettel szeretnék mindenkit bátorítani, hogy bátran valósítsa meg az álmait és ne hagyja, hogy mások lebeszéljék erről.
2025-ből bár már nem sok van hátra, de az én terveim között szerepel egy komoly átalakítás és bővítés az olaszországi és spanyolországi élményeim hatására.
Nektek is van terepasztalotok és szívesen elmesélnétek a történetét? Írjátok meg kommentbe, vagy küldjétek el a történetét, és közzéteszem a blogon!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek