Olaszországi nyaralásom második napján végre nekivághattam az igazi célnak, mely miatt ilyen messzire utaztam: felderíteni a Cinque Terre csoportba tartozó öt falut és végigsétálni a tengerpart mentén Cornigliáin át Riomaggioréig. A két falu közötti távolság légvonalban kb. 17 km, ám a terep nehézségei és a sok látnivaló miatt én két teljes napot szántam erre az útra. Az első nap Monterossóból sétáltam el egészen Cornigliáig, érintve Varnessát.
Az első percek Monterosso állomáson, a vonatom ,mellyel érkeztem, már el is indult Genova felé
A Monterosso és Vernazza közötti ösvény kétségkívül az egyik legismertebb és legszebb túraútvonal a Cinque Terre-ben. Ha te is úgy döntesz, hogy meglátogatod ezt a liguriai vidéket, tudnod kell, hogy nemcsak a tengerre néző varázslatos falvakról (Monterosso, Vernazza, Corniglia, Manarola és Riomaggiore) híres, hanem a Cinque Terre a túrázás szerelmeseinek is kedvelt célpontja, mivel ösvényei egyedülálló kilátást nyújtanak a tengerre, a mediterrán növényvilágra és az itt található történelmi borvidékre.
Én október második felében érkeztem, elkerülve a csúcsidőt és a forróságot, így az ittlétem alatt nagy tömeggel sem találkoztam.
Monterosso állomás peronján, az alagútkapu felé haladó vonatok La Speziáig közlekednek. Nekem még néhány lépcső lefelé és már a tengerparton is vagyok!
Lent a parton a reggeli órákban, a nyári főszezonban itt minden négyzetméteren strandolók napoznak
Indul a túrám, közben a nap is kisütött
Visszanézve Monterossóra Genova irányából
Az út kezdete
A hosszú, Varnessába tartó gyaloglást nem kapkodtam el, előtte még körbejártam ezt a kedves és csendes olasz kis falut. A településen mindössze 1350-en laknak, ám a főszezonban az itt lévők száma ennek többszöröse. Érdekesség, hogy ebbe a pici öbölbe épült, eredetileg halászfalut csak a tenger felől lehetett megközelíteni, majd a La Spezia és Genova között vasútvonal megnyitása után már vonattal is. Viszont autókat hiába is keresnénk itt, közút az nem vezet ide! Ezért ez a falu nagyon kellemes, csendes környezet, szűk sétálóutcákkal, vásárolgató turistákkal és nyugodtan élő olaszokkal.
Még Monterossóban
A város úthálózata jól kiépített, biztonsággal lehet rajtuk sétálni, a közterületeket nem foglalják el lépten-nyomon a parkoló autók, nincsenek járdák és padkák, az egész falu olyan, mint egy park vagy egy hatalmas sétálóövezet.
A Cinque Terre partszakasz kezdete
Feljebb kapaszkodva a kanyargós utcákon páratlan kilátás nyílik a tengerre és a meredek, sziklás tengerpartra. Az egyedüli zaj, melyet mindig hallhatunk, az a tenger szüntelen morajlása. Délben, mikor harangoznak, a harangszó tisztán csendül fel, hangját messze viszi a szél, nincs állandó motorzaj és dudaszó, mint az olasz nagyvárosokban. Rómának tökéletes ellentéte ez a táj!
Monterossóban, a falu szűk utcájában
A Monterosso és Vernazza falvakat összekötő útvonal a legszebb kilátást nyújtja a környékbeli utak közül, de nem a legkönnyebb, sőt, azt mondhatnám, hogy a meredek emelkedők miatt az egyik legfárasztóbb. Ezért csak tapasztalt túrázóknak ajánlott.
Most már tényleg indulunk!
Az emberek egészen eltörpülnek a sziklafal árnyékában
A túraútvonal jegypénztára
Az útvonal végigsétálásához az út kezdetén található jegypénztárban jegyet kell vásárolnunk 7,5 euróért. Vásárolhatunk Cinque Terre Card-ot is, mely több helyre is ingyenes belépést biztosít vagy jelentős kedvezményekre jogosít fel.
Elindultunk Varnezza felé
Rajtam kívül még sok francia is nekivágott az útnak, mindenki a maga tempójában. Voltak, akik megelőztek, de néha-néha én is visszaelőztem néhány lassabb túrázót. A társaság így biztosított arról, hogy tényleg jó irányba haladok, mert a kiírásokat nem vitték túlzásba az útvonal mentén.
Visszatekintve Monterossóra
A Cinque Terre híres az itteni borvidékről és a borászatot lehetővé tevő teraszos földművelésről. Hogy a meredek hegyoldalon is tudjanak szőlőt termeszteni, évszázadok fáradságos munkájával teraszokat alakítottak ki a szőlőtőkék számára.
Az itt élő földművesek köveket és földet mozgattak meg, dolgoztak át és helyeztek vissza. A szárazon rakott falakat kötőanyag nélkül építették, anyaguk a geológiai alapkőzettől függ, amelyből a követ nyerték (nagyobbrészt homokkő és iszapkő), a helyszínen bányászták, és csak akkor hasították, ha túl nagy nagy darabok voltak.
A hegyoldalban szűk kis ösvényeken kanyargott az út
Az első műveletek közé tartozott a talaj megtisztítása a növényzettől és a föld fellazítása. Ezután következett a fal építése: először is a köveket formájuk és méretük szerint kellett szétválogatni, majd megkeresni a talaj legszilárdabb pontjait az alapozáshoz (az alap szélessége 1–1,5 méter, amely fokozatosan csökken felfelé haladva).
A falburkolatot a legnagyobb kövek alkotják, míg a vízelvezető réteg a kisebb, úgynevezett „forgács” kövekből áll, amelyeket rendezett rétegekben („sorokban”) helyeznek el egészen a felső peremig, az úgynevezett „falfejig”.
A cinque terrei egysínű vasút! Erről később részletesen lesz még szó
Egy terasz oldalánál gyalogolva. A köveket semmiféle kötőanyag nem rögzíti egymáshoz
A Cinque Terre területén található szárazon rakott falak többségének falfeje a használati szinttel egy vonalban van, míg néhány, a keleti oldalon található falnál a burkolat kissé a művelési szint fölé emelkedik. Ezt az építési technikát azért alkalmazták, hogy a fölösleges kőzetanyagot be lehessen dolgozni a talajba, és ezzel védelmet nyújtsanak a szelek, valamint a felszíni víz eróziója ellen.
A helyben fellelhető kevés földet gondosan átszitálták, majd a fal tetején, egy eltemetett növényréteg fölé halmozták, hogy a talajt termékenyebbé tegyék. A szárazon rakott falak közötti közlekedésre keskeny lépcsőket alakítottak ki: ezeknél a falburkolatból kissé kiugró, szabályos időközönként elhelyezett, erősebb köveket használtak, hogy a lehető legkevesebb művelhető földterületet vegyék el a teraszoktól.
Az ösvény első része, Monterosso települését elhagyva, a Vetua mezőgazdasági üzem ősi citromültetvényei és teraszos szőlőültetvényei között halad át. Az ösvény egy hosszú lépcsősoron keresztül kezd el emelkedni, amelyet magas kőfalak szegélyeznek a szőlőültetvények védelme érdekében. Közben láthatjuk Punta Corone csodálatos szikláját, ahonnan megcsodálhatjuk Monterosso óvárosát és a San Cristoforo dombot, amelyen a kapucinus kolostor és a San Francesco templom áll.
Már látható a cél: Varnessa lent a mélyben. de hogy jutunk el oda?
Az út során 350 méteres szintemelkedést kellett legyőzni, az út a tenger szintjétől a tenger szintjéig tart, többször is fel- és lefelé gyalogolva a teraszok között.6 km-en át. Gondoskodjunk elegendő innivalóról, különösen nyáron, mert az út során sehol nem tudjuk szomjunkat csillapítani.
Továbbhaladva egy sor gyakori emelkedőn és lejtőn, jelentős szintkülönbségek nélkül, ritka vizes területeket haladunk át, amelyeket biodiverzitásban gazdag árkok és csatornák szelnek át, egy egyébként teljes egészében mediterrán macskagyökérrel borított környezetben. Az egyik ilyen völgyet az Acquapendente-csatorna szeli át, amely lejjebb, a sziklán gyűjti össze a Mulinaro vizét, majd egy magas vízesésen keresztül ömlik a tengerbe, amely csak a tenger felől látható.
Visszatekintve ismét Monterossóra. Szinte hihetetlen, hogy ezen a meredek hegyoldalon keltem át
Az út néhány kőlépcsőn halad tovább, majd földúttá válik, és meredeken emelkedik a part mentén, néhány szakaszon keskeny és veszélyesen közel halad a mélyebb területekhez. Továbbhaladva egy kis hídon a Rio Riolo felett, majd egy meredek ösvény következik, amely gyorsan emelkedik és felérve páratlan kilátás tárul elénk; az emelkedő a Costa Mesorano (150 m tengerszint feletti magasság) olajfái között található kilátóteraszban végződik, ahol az egyik egysínű kisvasút-vonal végállomása található, amelyek a Cinque Terre Nemzeti Park területén található mezőgazdasági területeken közlekednek.
Közeledünk Varnessához
Az út most már inkább lejt, mintsem emelkedik, oldalt láthatóak a teraszok, melyeken a szőlőt termesztik
Megérkezés Varnessába
Mintha egy terepasztal részletét látnánk, hamarosan egészen a sínekig, majd még attól is mélyebbre ereszkedünk
Varnessa öble és az ikonikus színes házak
Az ösvény a varázslatos Vernazza kikötőjénél és az előtte lévő térnél ér véget, amelyet bal oldalon a 14. században épült Santa Margherita di Antiochia templom, jobb oldalon pedig a Doria kastély ural.
A korábban látott alagút és az abból kivezető pálya. Épp egy FS E.464 sorozatú mozdony tolja az ingavonatát Genova felé
Közvetlenül a kikötő mellett futnak a vasúti vágányok, alagutakon át Genova és La Spezia között. Mikor a vonalat kétvágányúvá bővítették ki, a második vágány gyakran még több alagúton át fúrja át a hegyeket, még kevesebb látnivalót nyújtva az utasoknak. Olaszországban több vonalon is a kétvágányúsítás egyúttal a sínek föld alá száműzését is jelenti Bolognától Cataniáig...
Varnessa állomása, rövid pihenő után folytatódik a túra Corniglia felé
Varnessába délután érkeztem meg, ahol egy tengerparti vendéglőben megebédeltem. A falu nyüzsgött a sok turistától, zajlott az élet még így az utószezonban is. Ebéd után körbejártam falut, megnéztem az állomást, majd folytattam az utamat Corniglia felé.
De ez már egy másik történet lesz!
További információk
* a túraútvonal hivatalos oldala (olasz nyelven)
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek