A Brenner-hágón az elmúlt években már többször is átkeltem, ám ez az út még sokadjára is izgalmas és látványos számomra. A cél pedig nem csak a hágó leküzdése volt, hanem eljutni egészen La Speziáig, a Ligur-tenger partjára. Ezt az utat egy négynapos Interrail Global bérlettel tettem meg, felhasználva ezzel az úttal a bérlet első napját.
Zell am Zillerből La Speziába
Ez a vonatút önszántamon kívül annyira változatosra sikerült, amennyire egy ilyen út esetében csak lehetséges: keskeny nyomtávolságú kisvonat, EuroCity, regionális olasz vonat, nagysebességű olasz vonat, ismét egy regionális olasz vonat, végül pedig egy olasz InterCity zárta a sort, mindegyik vonatnak megvolt a maga sajátos, a régióra jellemző hangulata. Ennek az utazásnak az élményeit szeretném a következő bejegyzésben néhány kép bemutatásával megosztani.
Az Interrail Global jegyemet már néhány nappal korábban megvásároltam Jenbachban, egyedül az olaszországi szakaszokra hiányzott egy Frecciarossa pótjegy és egy IC pótjegy. Ezeket személyesen csak Olaszországban lehet megvásárolni, teljes árú jegy esetében online is, ám Interrail jegy mellé ez az opció nem elérhető. Szerencsére a menetrendben minden átszállásnál bőven volt időtartalék, így nem aggódtam, vagy Veronában vagy Bolognában terveztem a pótjegyeket megvenni. Az Interrail jegyemre szépen feljegyeztem a teljes útitervet átszállásokkal és vonatszámokkal együtt, hogy a pénztárban egyértelműen azonosítható legyen, melyik vonatra kell majd a pótjegy, ne ott kelljen a menetrendet nézegetni. Ez az előrelátás később igazolta magát.
Ausztriából a kora reggeli órákból indultam, az utazás a Zillertalbahn egyik táblás megállójában, Erlachban kezdődött 7 óra 44-kor. Az út késések nélkül, eseménytelenül telt el Jenbachig, ahol az első átszállás várt rám az ÖBB Olaszországba tartó EuroCity vonatára.
Indulás első nap Tirolból, Erlach megállóból. Szinte hihetetlen, de a La Speziáig vezető út során utaztam kisvasúton, EuroCity-n, regionális olasz vonaton, nagysebességű olasz vonaton és olasz IC-n! Lehetett volna még ettől is több?
Jenbachban, még szintén a reggeli órákban szálltam fel a Velencébe tartó ÖBB EC 81 vonaszámú járatra. Az osztrák szakaszon semmi esemény nem történt, a vonat 100% feletti kihasználtsággal szelte át a Brenner-hágót, majd érkezett meg utazásom legmagasabb pontjára, Brennero/Brenner állomásra a tenger szintje felett 1371 méteres magasságra, ami egyúttal az osztrák/olasz államhatár is. Néhány éven belül ezt a látványos szakaszt fogja kiváltani a több, mint 50 km-es Brenner-bázisalagút, élvezzük hát addig az átkelés szépségét.
Akár az én vonatom is lehetne, én azonban az ülésemen ülve nem tudtam ilyen szép képeket készíteni a hágóról és az azon átkelő ÖBB EuroCity vonatról (kép forrása: Wikimedia Commons)
A határállomáson felszállt az olasz határőrség, lekísérve a vonatról a Németországból papírok nélkül Olaszországba tartó egyéneket.
Az olasz szakaszon szükséges volt egy 10 eurós kiegészítő pótjegy megvásárlása is az Interrail mellé, Brennerpass néven.
Veronába 5 perces késéssel érkeztünk, így a 28 perces várakozás máris 23 percre csökkent, de még épp elégséges volt a hiányzó pótjegyek megvásárlására. Az előrelátásom itt térült meg, mert bár sok idő elment, mire a pénztáros leellenőrizte az Interrail jegyemet, a pótjegyek kinyomtatása a vonatszámok segítségével már pillanatok műve volt. Ezért a két pótjegyért további 20,80 és 3,80 eurót kellett az Olasz Államvasútnak kifizetnem. A tervezett ebédre már nem maradt idő, helyette rohantam a regionális vonatomhoz. Még néhány fotót készítettem felszállás előtt és már indultunk is Bologna felé!
Átszállás Bolognában
Bolognába percre pontosan érkeztünk, az utazás eddig a pontig simán ment. A kijelzőn azonban a Torinóból Salernóba tartó vonat esetében 5 perc késést írtak ki, amivel én is utazni szerettem volna Bologna és Firenze között. Ez az információ a firenzei 24 perces átszállás gondolatát némileg izgalmassá tette, de még azért határértéken belül volt. Némi nézelődés után ismét újra a kijelzőre pillantva a késés már egészen 40 percre nőtt, ami viszont teljesen lehetetlenné tette, hogy még aznap eljussak La Speziába, korlátlan bérlet ide vagy oda! Az utastájékoztató táblán azonban szerepelt egy másik vonat is Nápoly felé, szintén késéssel. Ennek elérésére mindössze 10 percem maradt. Ez nem tűnik kevésnek, de tudni kell, hogy Bolognában a nagysebességű távolsági vonatok a föld alatti új állomásról indulnak, a -4. szintről!
Bologna 15-16-17-18. vágányai a -4. szinten, mélyen a föld alatt (kép forrása: Wikimedia Commons)
Szerencsére Bolognában már szereztem némi helyismeretet tavasszal, mikor Bariba vonatoztam, így egy gyors vágtával átküzdöttem magam az utasokon, mozgólépcsőkön és aluljárókon, egészen a föld alatti peronokig. Már csak némi szerencsére volt szükségem ahhoz, hogy a kalauz elfogadja a nem erre a vonatra szóló pótjegyemet.
Akár az én vonatom is lehetett volna, de ez a kép 2023. szeptemberében készült egy Frecciarossa 1000 sorozatú motorvonatról (kép forrása: Wikimédia Commons)
Az indulási előtti utolsó másodpercekben érkeztem, a kalauz időhúzás helyett inkább csak intett, csak hogy indulhassunk végre. Saját fényképek készítésére itt nem maradt idő.
Bolognától Firenze mindössze 80 km-re található, ezt az utat a nagysebességű vonat kb. 35 perc alatt tette meg, nagyrészt alagutakban haladva. Maga a Bologna-Firenze nagysebességű vasútvonal 78,5 kilométer hosszú, amelyből 73,8 km halad a föld alatt. Az utazás így egy hosszabb metrózásra hasonlított, az ablakon kinézni itt hiábavaló...
Az utasoknak a vonaton ingyenes snack is járt
Firenzébe így a tervezetthez képest hamarább érkeztem, amennyivel kevesebb időm marad Bolognában, annyival több időm lett Firenzében. Firenzéből Pisába egy regionális vonattal utaztam tovább.
A Livornóba tartó regionális vonat, mely Pisa városát is érint
Pisában szintén nem sok időm maradt, éppen elég arra, hogy kényelmesen, nem kapkodva, megkeressem azt a vágányt, melyre az InterCity fog érkezni.
Várakozás Pisa állomáson, néhány 100 méterre innen itt található a híres Pisai ferde torony!
Az utolsó átszállás következett ezen a napon, a Genovába tartó InterCity vonatra, mely La Speziát is érintette.
Érkezik az olasz InterCity ingavonat vezérlőkocsival előrefelé
A késő délutáni órában már lassan sötétedni kezdett, így egyre kevesebbet láttam a csodálatos Pisa-Genova-vasútvonalból, mely a tenger közelében halad. Az utolsó fél órát már teljes sötétségben tettük meg, ezzel véget ért a több, mint 780 km-es, öt átszállásos utazás.
Megérkezés az olasz Intercityvel La Speziába az esti órákban
Az úton minden menetrend-szerint ment, a végállomásra percre pontosan érkeztem 18 óra 36-kor. Szerencsére Bolognába gyorsan sikerült kapcsolnom és egy alternatív eljutást rögtönözni, hogy egy átszállás miatt ne boruljon a teljes napom. A vonatszámok kijegyzetelése is nagy segítség volt, hiszen helyismeret nélkül például honnan tudhattam volna, hogy a Livornóba induló vonatra kell felszállnom ahhoz, hogy Pisába eljussak?
A vonatok kényelmesek és gyorsak voltak, egyedül Ausztriában kellett Jenbach és Innsbruck között állva utaznom az EC-n. Az útvonal nem a legegyszerűbb, viszont a leggyorsabb volt, egy milánói kerülővel két átszállást is megspórolhattam volna, miközben az utazás nem került volna többe, ám az az út egy órával hosszabbra nyúlt volna.
Érkezés után felkerestem az állomás melletti szállodát, majd elfoglaltam a szobámat. A következő két napon pedig indult az igazi nyaralás: végigjárni a tengerpartot Varnessától egészen Riomaggioréig!
Corniglia a magasból, miközben a hegygerincen kaptatok felfelé Manarola felé
A következő cikkben a Varnessából Cornigliába vezető hegyvidéki ösvényt és az itteni teraszos földművelés hangulatos és egzotikus világát mutatom be!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek