A 2025-ös spanyolországi nyaralásom során többször is utaztam a Barcelona-Mataró-Macanes-vasútvonalon Spanyolországban. A vonal az első vasút volt Spanyolországban, amikor 1848-ban megnyílt. A sínek többnyire a tengerpart közelében futnak, páratlan kilátással a Costa del Maresme partszakaszra.

Gyalogosan a vasútvonal mentén

A vasútvonalon húszpercenként követik egymást a villamos motorvonatok mindkét irányba, a távolsági- és a teherforgalom azonban ma már elkerüli. A homokos vagy sziklás tengerpart, az alagutak, az apró üdülőtelepülések, a merész vonalvezetés és az egzotikus környezet miatt hálás fotótéma, több napon is időt szántam arra, hogy fotókat készítsek.

Ezekből a képekből mutatok be egy válogatást a posztban!

A Barcelona-Mataró-Macanes-vasútvonal 1668 mm-es széles nyomtávolságú, végig villamosított és többnyire kétvágányú. A Barcelonától északkeletre található tengerparti településeket kapcsolja össze, kiszolgálva a Barcelonába tartó hivatásforgalmat és a turisták özönét. Bár a háromrészes nagykapacitású elővárosi motorvonatok, melyek kettesével vannak csatolva, sűrűn járnak, csúcsidőben mégis mindegyik járat tömve van.

A vasútvonal mellett végig homokos strandok húzódnak, a háttérben Mataró magas épületei láthatóak

Bár a forgalom homogén, minden vonat minden érintett állomáson és megállóhelyen megáll, de Barcelonában több másik elővárosi járattal is fonódik, ezért a menetrendszerűsége kiszámíthatatlan és katasztrofális. A menetrendet nézni majdhogynem felesleges, hiszen legtöbbször 20 percen belül jön egy járat. Bár volt rá példa, hogy 40 percen át egy sem jött, cserébe viszont 5 percen belül mindjárt három is!

Gyalogosan a vonal mentén

Az egyik napomon egy baleset történt Mataró állomás bejárati váltókörzetében, ami miatt egy motorvonat teljesen elzárta az állomás bejáratát, megbénítva ezzel a teljes vonalat. Ezen a napon mindössze 5 percen múlott, hogy elérjem az eggyel korábbi járatot, megúszva ezzel a későbbi leállást. Mivel a helyszínelés és a menetrend visszaállítása bizonytalan ideig tartott, gyalog vágtam neki a kb. 8 km-re található úticélomnak.

Egy 130 km/h-s sebességkorlátozás a vonalon. A vasúti infrastruktúra, bár nem mai építésű, mégis kiváló minőségű! A vasúti kövek élesek és nem sötétbarnák a fékportól, az engedélyezett sebesség 100 és 140 km/h között váltakozik 

Mint menet közben kiderült, ez súlyos hiba volt, mert a vonatközlekedés meglehetősen gyorsan újraindult, majd mire elértem a következő megállóba, ismét teljesen leállt... Bár a napom így kárba veszett, cserébe sikerült néhány igazán emlékezetes és szép fotót készítenem a vonal mentén!

Az első továbbengedett vonat, melyről Mataróban leszálltam...

A tengerpart mellett futó vonal, melyen néha-néha elrobogott egy-egy motorvonat, remek témákat nyújtottak a fotózáshoz. A sínek mellett kanyargó keskeny gyalogúton rajtam kívül mások is gyalogoltak, többnyire a mindenhol rendelkezésre álló szabadstrandokhoz vagy csak horgászni. 

A második továbbengedett vonat nem messze Sant Andreu de Llavaneres állomástól

Várakozás Sant Andreu de Llavaneres állomáson, közben érkezik egy vonat Macanes felől

Az állomás peronjaitól néhány méterre már zajlott a strandélet! De a látszat csalóka, legalább 100 méter még innen az, hogy a lábunk a homokot érhesse...

A forgalmasabb spanyolországi vasútvonalak állomásain többnyire peronzár van. A peronokat elkerítik a városoktól, bejutni csak érvényes jeggyel a beléptető kapukon át lehetséges, szintén a jeggyel hagyhatjuk el a célállomáson is a peront. Cserébe a vonatokon alig van jegyellenőrzés. A megoldás hatékonynak tűnik, a kapuknál mindenki a jegyével vagy bérletével lépett be, a nagyobb forgalmú helyeken peronőrök is terelték az utasforgalmat.

A megoldás talán egyedüli hátránya, hogy gyakran hosszas és felesleges lépcsőzésekhez vezet a vonattla utazók számára. A fenti képen bár úgy látszik, csak néhány méter választ el minket a strandról, az eljutás bonyolultabb, mint az elsőre látszik! A peronról le kell lépcsőzni az aluljáróba, majd fellépcsőzni a váróterembe, ahol a kapun át kiléphetünk a szabadba. Innen egy újabb lécsőn lefelé lejutunk a gyalogos aluljáróba, majd átjutva a sínek alatt kis szerencsével már a parton is vagyunk, bár valahol még egyszer kell egyet lépcsőzni, immár felfelé...

Mindössze 40 perc várakozás után csak ideért a matarói vonat!

Itt említeném még meg a spanyol vasúti utastájékoztatás botrányosan rossz megoldását! Az állomások várótermében többnyire van papír alapú kifüggesztett menetrend, de nem jellemző. Cserébe van viszont nagy kijelző az érkező és induló vonatokról és a vágányszámokról. Az állomáson lévő peronkapun átlépve azonban ez a kijelző már nem látható, a peronokon lévő kijelzők pedig csak a vonat érkezése előtt 3-5 perccel írnak ki érdemi információt, addig sötétek. A késésekről se hangos utastájékoztatás se vizuális információ nem hallható/látható. Majd ha már közel jár a vonat, indul a visszaszámlálás a kijelzőn 5 perctől...

Caldes d’Estrac állomás és környéke

Caldes d’Estrac az egyik kedvenc állomásom, mert nem csak hogy közel fekszik a tengerparthoz, de ráadásul még két alagút közé is ékelődött! A szűk hely miatt a főút sem fért már el sehol, csak az állomás vágányai felett, ezzel egyúttal tetőként is védi a várakozó utasokat. Tengerpart, sziklás hegyoldal, színes házak, alagút... mint ha egy életre kelt kis terepasztal lenne, ahol mindent egy pici helyre kellett bezsúfolni. Néha az élet furcsább helyeket teremt, mint amit el tudunk képzelni!

Caldes d’Estrac állomás madártávlatból. Épp két motorvonat is befutott, az egyik Marcelona, a másik Macanes irányából

Első állomásom aznap Arenys de Mar volt, ahonnan gyalogosan közelítettem meg Caldes d’Estrac állomást. Ehhez egy kisebb part menti dombocskát kellett megmászni, ahonnan remek kilátás nyílt a tengerre és az állomásra. A másik irányba indulva a vasúti alagút felett kereszteztem a vízválasztót, hogy a túloldalon már Caldes d’Estrac várjon.

Mindkét motorvonat gyorsan tovább is indult, innen nézve a sínek Macanes irányába visznek tovább, továbbra is a tengerpart mentén

Továbbsétálva Caldes d’Estrac felé, majd az alagútkapu előtt egy utolsó kép Arenys de Mar-ról

Az alagút túloldalán már feltűnik Caldes d’Estrac

Ismét a tengerparton, a sínek mellett, Arenys de Mar felé nézve

Caldes d’Estrac strandja és a mellette futó vonal! Ha nincs fennakadás, húszpercenként kettő vonatot is lencsevégre kaphatunk!

Tenger, tengerpart, alagút, sziklák... Minden adott egy emlékezetes fotóhoz!

Minden fotós ismeri azt az érzést, amikor elképzel egy kompozíciót, látszólag minden rendben van, semmi baj nem érheti, de az expozíció pillanatában valami váratlan dolog éri, például dühös kutya támad rá. Spanyolországban még ettől is meglepőbb dolgok történhetnek, a szépen megkomponált kompozícióba az érkező vonattal egyidőben a sínek mellett egyszer csak besétál egy hátizsákos, szalmakalapos, meztelen! férfi! Megérdemelné a gazember, hogy ezt a képet is megosszam itt, hagy szégyenkezzen miatta az édesanyja...

Továbbsétálva a tengerpartról az állomás felé a gyalogút a vágányok mellett vezet tovább, miközben a főút a vágányok és a fejünk felett halad! A helyszűke miatt ilyen érdekes építészeti megoldásokra van szükség ezeknél a tengerparti városoknál. Bár láttam még több szokatlan megoldást, ez fogott meg a legjobban!

Közút a vágányok felett, Gironában pedig kerékpárút vezet a vágányok alatt, a helyszűke néha érdekes megoldásokat eredményez

Caldes d’Estrac állomás peronján. A felettünk lévő "tető" valójában közút, de a helyhiány miatt a vonal vágányaival párhuzamosan halad.

Calellából Sant Pol de Mar-ba

Egy további napon Calellába utaztam, ahol felkerestem a világítótornyot. A magaslatról szintén szép kilátás nyílt a tengerpartra és a vasútra. A két állomás között a vasútvonal egyvágányú és a kétvágányúvá való bővítés a lehetetlennel határos a helyszűke miatt. Ha a bővítés mégis megtörténik, akkor az olyan 21. századi olaszos módszerrel lesz csak lehetséges: a vasútvonalat beljebb hozzák a parttól, felhagyva a jelenlegi nyomvonalát, majd a vasutat egy kétvágányú alagútba süllyesztik a föld alá.

Elhagyva Calella állomást a vágányok egészen közel haladnak a lakóépületekhez, a közutat mindössze egy alacsony korlát választja el a nagyvasúttól

A vasút Calella és a tengerpart között halad, egészen közel simulva az első utca házaihoz, míg a túloldalt már a homokos tengerpart kezdődik. A sínek alatt itt is több aluljáró található, sőt egy ritkaságnak számító szintbeli közúti aluljáró is!

A második vágány megépítése itt közel lehetetlen feladat!

Vasúti átjáró a vonalon a strand felé, a közúti/vasúti útátjáró igazi ritkaságnak számít ma már Katalónia sűrűn beépített elővárosaiban

A vasút, miután elhagyja a várost, ismét a tengerpart és a meredek hegyoldalak közötti szűk sávban tekereg, kisebb-nagyobb, eldugott szabadstrandok mellett elhaladva. Némelyik kicsinyke öböl csak néhány tucat embernek nyújt elegendő helyet, az igazán tágas és jó tengerpartok mindig a városok közvetlen szomszédságában vannak.

A vasútvonalon itt több alagút is található, néha csak pár métert halad a vasút egy mély szurdokban, mielőtt ismét egy újabb alagút következik.

Elhagyva a várost a sín a tengerparthoz közel vagy alagútban fut Sant Pol de Mar felé

Mintha egy terepasztalt látnánk magunk alatt, a távolban már látható Sant Pol de Mar

Sant Pol de Mar közelében a sínek szintén egy alagúton át érik el a város vasútállomását, az alagút túloldalán már az állomás található

Sant Pol de Mar vasútállomása

Érkezik a Barcelonába tartó elővárosi vonat

Összefoglalás

A Barcelona-Mataró-Macanes-vasútvonal sokadik végigutazása során is újabb és újabb érdekességekkel szolgált. A vonal nagyon szép környezetben fut, távol az ipari létesítményektől és a gyáraktól. Mára már közel 100 %-osan a személyforgalmat szolgálja a sűrűn járó villamos motorvonataival. A forgalma alapján hasonló a budapesti HÉV-hez, ám sokkal modernebb formában. Az állomások mindenhol magas peronosak, vizuális utaskijelzőkkel és peronkapukkal, Mindenhol aluljárón át közelíthetjük meg a peronokat, a lépcsőn kívül működő lifteket is találunk. Az utasok biztonságáról sok biztonsági őr gondoskodik, mindenhol rend és tisztaság uralkodik. Az infrastruktúra, bár nem ma épült, jó állapotban van, a vonatok kényelmesen, csendesen és gyorsan suhannak. Egyedül a menetrendszerűség az, ami borzalmas, kiegészülve a már említett felemás utastájékoztatással.

Spanyolországban a sínek közvetlen környezete is rendezett, nincsenek szeméthalmok, ottfelejtett roncsok, kimaradt építési anyagok. A fékpor és rozsda, melyek együtt Magyarországon mindent vastagon belepnek, itt jóval kevésbé feltűnő. A sínek és váltók nem feketék a kifolyt olajtól, a vasút egész környezete nagyon tiszta és rendezett.

Egy utolsó kép arról, hogy milyen érzés is egy tengerparton futó vasútvonalon utazni!

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!