Franciaország egyik nemzeti büszkesége, továbbá a világ leggyorsabb vonata a TGV. A márkanév természetesen nem egy járműsorozatot takar, hanem a francia Alstom által a francia nagysebességű vasútvonalakra tervezett és gyártott járműsorozatok sokaságát. TGV-hez hasonló motorvonatok közlekednek még számos másik országban is, ám a TGV a Francia Államvasút, az SNCF márkaneve.

Mellettem az utódom! (kép forrása: Wikimedia Commons)

2019. decemberében a TGV ikonikus járműsorozata, az első, mely 270 km/h sebességgel repítette az utasokat végleg elbúcsúzott a szolgálattól. A SNCF TGV Sud-Est sorozatú motorvonatokból több, mint 100 készült, ám ma már csak múzeumban találkozhatunk velük.

Az első legyártott TGV szerelvényt 1976. február 12-én rendelték meg, 1978-ban gyártották és hosszas tesztelések után 1980. április 25-én állt menetrend szerinti forgalomba. A hivatalos TGV-szolgáltatás 1981. szeptember 27-én indult be Párizs és Lyon között. A szolgáltatás kezdetben a két francia nagyváros között ingázó üzletemberek szféráját célozta meg, és mivel lényegesebben gyorsabb volt mind a közúti, mind a légi közlekedésnél, már az első évben óriási sikert könyvelhetett el, és nem csak a célközönsége körében.

Csatolt TGV Sud-Est szerelvények az eredeti narancs festéssel (kép forrása: Wikimedia Commons)

A TGV vonatok hatalmas nagy előnye, hogy Franciaország összes villamosított vasútvonalán tud közlekedni, mint hagyományos vonat, ha pedig az újépítésű, nagysebességű pályára lép, akkor akár a 320 km/h menetrend szerinti sebességre, vagy pedig a 578 km/h rekordsebességre képes felgyorsulni!

1978 azonban már nagyon rég volt, a technika és az utazási igények is sokat fejlődtek. Az Alstom újabbnál-újabb TGV szerelvényeket adott át az SNCF-nek, melyek egyre gyorsabbak és gazdaságosabbak lettek. Megjelentek a nemzetközi forgalomra is alkalmas típusok, így a TGV-k átléphették az országhatárokat is és eljuthattak Luxemburgba, Svájcba, Olaszországba, Spanyolországba, Belgiumba, Hollandiába és az Egyesült Királyságba is.

Az SNCF az évek során több, mint 500 nagysebességű motorvonatot rendelt, és jelenleg is fut egy 100 darabos rendelés. De időközben a régebbi típusokból is vontak ki a forgalomból. Elsőnek a prototípusok kerültek ki a rendszeres forgalomból vagy épültek át széria-szerelvényekké.

2013 februárjában a Svájcba közlekedő TGV Lyria szerelvényeket (110–118) kivonták a forgalomból. Helyettük TGV POS motorvonatok álltak forgalomba.

Csatolt TGV Lyria szerelvények kék-ezüst festéssel 2008. szeptember 21-én (kép forrása: Wikimedia Commons)

2015-ben búcsúztak a TGV teherszállító változatai, a TGV Post szerelvények is, melyek a postát szállították Párizs és Lyon között. Helyettük teherautók közlekednek.

A teherszállító Posta-TGV. Könnyű volt felismerni sárga színéről, ablaktalan külsejéről és rövidebb hosszáról (kép forrása: Pinterest.com)

2019 decemberében aztán megtörtént az első nagyobb selejtezési hullám, mintegy 100 TGV Sud-Est szerelvény búcsúzott az utasoktól. Helyüket szintén az emeletes TGV POS és TGV 2N2 emeletes szerelvények vették át.

A TGV forgalmának növekedését jól mutatja, hogy Párizs és Lyon között azért kellett új vasútvonalat építeni mintegy 400 km hosszan, hogy tovább tudják növelni a vasúti kínálatot. A sebesség megemelése csak másodlagos szempont volt, bár kétségtelen, hogy dedikált pályát botorság lett volna nem kihasználni.

Ma már óránként és irányonként 13-14 vonat halad rajta, melyet tovább szeretnének növelni a biztosítóberendezés cseréjével. A cél az óránkénti 16 vonat irányonként. Mindez azért is érdekes, mert napjainkban szinte csak emeletes szerelvények közlekednek rajta, azok is többnyire csatolva. De még ez sem elég, 35 év alatt úgy kinőtte a rendszer a lehetőségeket, hogy tervben van további két vágány lefektetése Párizs és Lyon között!

Na de lássuk a szerelvényeket is, melyekkel most már nem utazhatunk!

Ezüst színű (Atlantic blue) TGV Gare de Nord pályaudvaron Párizsban 2007. július 27-én (kép forrása: Wikimedia Commons)

Mint korábban is szó volt róla, a TGV Sud-Est flottát 1978 és 1988 között építették az 1981-ben megindult TGV szolgáltatáshoz Párizs és Lyon között. Összesen 107 szerelvényt gyártottak, melyekből kilenc 3 áramnemű (25 kV 50 Hz AC – Francia TGV vonalak, 1500 V DC – francia egyéb vonalak, 15 kV 16,7 Hz AC – Svájc), a többi kétáramnemű (25 kV 50 Hz AC, 1500 V DC). Továbbá volt még hét kétáramnemű szerelvény – TGV La Poste – ülések nélkül, amelyek postát szállítottak a La Poste-nak Párizs és Lyon között. Ezek a szerelvények sárga színűek voltak.

Mivel mindegyik TGV szerelvénybe beépítették a 25 kV 50 Hz áramrendszer használatát is, elméletileg ezek a vonatok Magyarországon is közlekedhettek volna, természetesen jóval alacsonyabb sebességgel.

Az utolsó festési variáció: a Carmillon egy TGV oldalán, miközben elhagyja St-Denis állomást 2012. szeptember 10-én (kép forrása: Wikimedia Commons)

Mindegyik motorvonat két vonófejből és a köztük található nyolc betétkocsiból (kapacitás 345 ülés) állt. A szomszédos betétkocsik közös Jakobs-forgóvázon nyugszanak, kivéve a hajtófej utáni kocsikat, melyeknek két különálló forgóvázuk is volt. Maximális teljesítménye a két vonófejnek együttesen 6 540 kW, ami meghaladja két MÁV V43 sorozatú mozdony teljesítményét.

Másodosztályú utastér (kép forrása: Wikimedia Commons)

A TGV Sud-Est szerelvények korábban narancssárgák voltak, később ezüst-kék színűek lettek (Atlantic blue), majd 2012-től fekete-fehér fényezést kaptak (Carmillon színterv).

Eredetileg a szerelvényeket 270 km/h sebességre tervezték, de az LGV Méditerranée megnyitásánál 300 km/h-ra építették át, amikor a járművek egy részét felújították. Néhány szerelvényt azonban nem építettek át, mert olyan útvonalon közlekedtek, ahol nincs szükség a nagyobb sebességre, és csak csekély időnyereség lett volna elérhető, így nem lett volna gazdaságos a nagyobb sebességre való átépítés.

Összesen négy szerelvény került megőrzésre:

• az 53-as a Cité du train múzeumba (Mulhouse),
• az 57-es a korábbi La Chapelle telephelyre, jelenleg része a "Grand Train" kiállításnak,
• a 61-es szintén a Cité du train múzeumba (Mulhouse),
• a 112-es az Ambérieu-en-Bugey vasúti múzeumba.

A TGV 01, a sorozat legidősebb tagja, mely a Patrick becenevet kapta, különleges bánásmódban részesül. Visszafestették a két vonófejet az eredeti narancssárga színére, a betétkocsik egy részét pedig a második festési variáció alapján kék-ezüstre. Bár az átfestés nem lett teljesen tökéletes, hiányzik ugyanis az orr-részről az SNCF felirat, mégis kedves gesztus ez az üzemeltetőktől. Így az is fotózhat narancssárga TGV-ket, aki még túl fiatal volt akkor, mikor a szerelvények sorra bekékültek.

Begördül a TGV 01 "Patrick" Párizs Est pályaudvarára 2020-ban

2019. december 15-én a TGV 01 már elérte a 13 millió 478 ezer 14 km-es futásteljesítményt, ám még így sem ő a csúcstartó, a rekorder a TGV 06 szerelvény, mely megközelítőleg 14 millió km-t tett meg. Ez a távolság a Föld kerületének négyszázszorosa!