Lille Franciaország negyedik legnagyobb városa, mely a belga-francia határ közelében terül el, szinte egyforma távolságra Londontól és Párizstól. Lille Hauts-de-France régió, illetve azon belül Nord megye közigazgatási központja, lakossága 2010-ben már meghaladta a 227 ezer főt. Kiterjedt agglomerációval rendelkezik, mely a határon túlra is átnyúlik. Vonzáskörzetével együtt Lillében és közelében összesen 1 millió 885 ezer fő él, ezzel Franciaország ötödik legnagyobb várostömörülése.

Lille automata metrói: egy VAL 206 és egy VAL 208 sorozatú kocsi egy kitérő előtt (kép forrása: Wikimedia Commons)

A városba rengetegen jártak be dolgozni, ezért szükségessé vált egy hatékony és gyors tömegközlekedési rendszer. Lille különleges metróhálózatát a '60-as évek végén kezdték el tervezni és az első szakasz 1983. április 25-én nyílt meg. A szerelvények már az első naptól kezdve vezető nélküli kocsik voltak, elsőnek az egész világon. A következő automata metróvonal a Japán Kóbe városában nyílt meg, de csak a lillei után két évvel.

Története

Az 1960-as években Lille vonzáskörzetében több elszigetelt település volt, melyekről busszal vagy villamossal lehetett a városközpontba jutni. Egy négy vonalból álló metróhálózatot terveztek, és a kezdetektől fogva automata üzemben gondolkodtak. Lille alkalmazta először a francia fejlesztésű VAL (Véhicule Automatique Léger) rendszert, melyet helyben, a lillei egyetemen fejlesztett ki Robert Gabillard professzor.

Az építkezés 1978-ban kezdődött, az első szakasz 1983. április 25-én nyílt meg Quatre Cantons és République között. 1984 .május 2-re a hosszabbítás is elkészült. Az első vonal hossza 13,5 kilométeres lett, ebből 8,4 km halad alagútban. Mind a 18 állomáson üvegfallal védi az utasokat a sínekre eséstől, csak ha már megállt a szerelvény, akkor nyílnak ki az ajtók.

Automata peronkapuk Eurotéléport állomáson (kép forrása: Wikimedia Commons)

A második vonalat 1989. április 3-án nyitották meg, összekapcsolva Lille két legnagyobb elővárosát, Roubaix és Tourcoing településeket. A hosszabbítása egészen a belga határig nyúlik, ezt 2000. október 27-én nyitották meg.

A város vezetése nem tervez további metróvonalakat vagy hosszabbításokat, helyette a tömegközlekedésre fordítható pénzt inkább az autóbusz- és villamoshálózat fejlesztésére vagy egy új tram-train járat indítására szeretnék a jövőben költeni.

Műszaki jellemzése

Lille metróhálózatának hossza 45 kilométer és összesen 60 állomás található a két vonalán. A két vonal két helyen is metszi egymást, továbbá érintik a város legfontosabb pontjait, mint például a a főpályaudvart. Több helyen átszállási lehetőség van buszra és villamosra.

A metróvonal hazai szemmel nézve legnagyobb különlegessége (bár ez Franciaországban koránt sem ritka), hogy a metrókocsik nem fémkeréken és fémsínen, hanem gumikerekeken gurulnak. A gumikerekű üzem előnye a kisebb zaj, dinamikusabb gyorsulás és lassulás és a némiképp csendesebb üzem. Hátránya viszont, hogy a gumikerék gördülési ellenállása jóval nagyobb a fémkerékhez képest, így a metrószerelvények energiafelhasználása is jóval nagyobb a hagyományos rendszerekhez viszonyítva.

VAL 208 sorozatú metrókocsi, jól látható a vezetőállás hiánya és a jármű kényszervezetését biztosító szerkezet is  (kép forrása: Wikimedia Commons)

A forgalom reggel 5-kor indul és éjfélig tart, a követési idő 90 és 240 mp között változik, de csúcsidőben 66 másodpercenként követik egymást a szerelvények. Kora reggel és este a követési idő 6-8 percre nő. Vasárnap ritkábban jár a metró, ekkor 2-6 percenként indulnak a szerelvények.

Magasvezetésű metrópálya (kép forrása: Wikimedia Commons)

A pálya csak részben fut alagútban, több helyen a felszínen vagy a magasba emelve futnak a sínek. Az áramellátást egy harmadik sínszál biztosítja, a vontatási feszültség 750 Voltos egyenáram.

Egy menetjegy egy útra 1 euró 80 centbe kerül.

Metrókocsik

A Lillei metró, ahogyan a képeken is látszik, nem a tipikus nehézmetró, a szerelvények keskenyek és rövidek, leginkább a budapesti kisföldalattihoz hasonlók kapacitását tekintve. A kocsik szélessége alig több, mint két méter, hosszuk az iker kocsiknak 26 méter. Szükség esetén két kétkocsis egység összekapcsolható egy négykocsissá, ekkor már 52 méter hosszúságú. Egy szóló metrószerelvény kapacitása 156 fő, ami inkább egy csuklós buszéhoz hasonló, mintsem egy klasszikus nehézmetróhoz.

VAL 206 sorozatú metrókocsi (kép forrása: Wikimedia Commons)

Kétfajta jármű közlekedik: a VAL 206 és a VAL 208 sorozat, a 206-ost az egykori francia Matra (ma már a Siemens része), a 208-ast pedig a Siemens gyártotta (miután bekebelezte az eredeti gyártóját). Mindkettő típus előfordul mindkét vonalon.

VAL 208 sorozatú metrókocsi (kép forrása: Wikimedia Commons)

A rövid és kicsi járművek más metrókhoz képest jóval kevesebb utast szállítanak, a nap átlag 2011-ben 271 ezer 230 fő volt, ami évi 99 millió főt jelent. A hasonló hosszúságú budapesti metróhoz képest ez mintegy negyedannyi. Ezt a teljesítményt évek óta tartó, folyamatos utasszám-emelkedéssel érte el.

Egy VAL 208 sorozatú metrókocsi belseje (kép forrása: Wikimedia Commons)

A jövőben a Siemens 26 méteres egységeit az Alstom 52 méteres szerelvényei fogják leváltani, így nem kell majd a kocsikat kettesével csatolni és a kapacitás is nőni fog.

Kocsiszín a hozzá vezető vágányokkal. Figyeljük meg a különleges kitérőket! (kép forrása: Wikimedia Commons)

Lille metró- és villamoshálózata (kép forrása: Wikimedia Commons)

Youtube videó a metróról

Források

* az angol Wikipédia Lille Metro szócikke