Gyorsabb lehet-e egy nagysebességű vonat mint egy repülőgép? A kérdésre a vasútbarátok kapásból tudják a választ: igen, a vonat leelőzheti a repülőgépet is bizonyos feltételek között. Ha a teljes utazási időhöz hozzászámoljuk a reptérre való ki- és bejutást is, továbbá a biztonsági ellenőrzéseket is, a vonat simán lehagyhatja a repülőgépeket.

A Siemens Velaro D München Hauptbahnhofon, háttérben a jellegzetes Grundig reklámfelirat, melyet még később Frankfurtban is láthatunk

Az Index.hu Attraktor című műsora is ennek járt utána, egy hármas versenyt rendeztek München és Frankfurt között. Egy Porsche 911, egy ICE 3 és egy Airbus repülőgép mérte össze az erejét és a sebességét a 400 km-es távolságon, hogy kiderüljön, melyik a gyorsabb.

Az Attraktor című műsort eddig sem tartottam egy pontos és szakmai műsornak, az ICE vonatokról forgatott videójukkal már leírták egyszer magukat előttem. Most sem okoztak csalódást, a versenyről szóló videó hemzseg a csúsztatásokban és a pontatlanságokban. Magyarként pedig helyettük is szégyellem magam, a készítők nem sajnálták megvenni a drága vonatjegyet, de spórolásból az ICE vonaton egy zománcozott piros bögrében készítettek friss teát merülőforralóval, bemutatva a vonaton található konnektor hasznosságát, közben a kelet-európaiak leleményességéről beszélve! Akinek telik az ICE drága vonatjegyére (indulás előtt az utolsó percben vásárolva erre az útra akár 100 eurót is elkérhetnek), az ne sajnáljon már 2-3 eurót egy csésze teára, még viccből se! Remélem senki nem fogja soha utánozni ebben a műsorvezetőt!

A verseny München belvárosából, az Odeon tértől Frankfurtig, a Dóm térig tartott. A készítők szerint azért esett a választás pont erre a két városra, mert van repülőjárat, nagysebességű vasút és autópálya is közöttük. Németországban az autópályákon bizonyos szakaszoktól eltekintve sebességkorlátozás sincs, a vonat előnye pedig az volt, hogy egy rövid szakaszon az ICE akár 300 km/h sebességgel is száguldhat. Így minden jármű kihozhatta magából a maximumot.

München, Odeon tér

Mivel csak két műsorvezetőjük volt, ezért az egyikük két szerepet is elvállalt egy kis misztikumot beleszőve a filmbe. Ötletes megoldás volt, később a vágás során minden részlet a helyére is került. Azaz mégsem, hiszen rengetegszer látszott, hogy az időrendet rendesen összekeverték. De ezekről később bővebben.

Kezdjük a repülővel: Főhősünk elrohan a főpályaudvarig, jegyet vesz az S-Bahnra, majd kivonatozik a repülőtérre 40 perc alatt. Némiképp képzavar, de betudható a vágásnak is, hogy csak a csarnokban forgattak, miközben a reptérre tartó vonatok lentről az alagútból indulnak normál esetben. Talán épp kifogtak egy vágányzárat? De futhatott volna a Marienplatz irányába is, az talán egyszerűbb lett volna, az S8-as és az S1-es ott szintén megáll. A Transrapid még egyenlőre nem jár, azzal pedig sok időt megspórolhatott volna.

A reptéren szokásos hosszú ellenőrzések, majd futva épp elérte a repülőgépet. 15 perc emelkedés, 10 perc repülés, majd 15 perc süllyedés következett és már Frankfurtban is volt. De a gépet megvárakoztatták a kifutón további 10 perccel, majd egy zacskónyi elveszített C vitamin-tabletta miatt további időigényes, szakszerű és alapos vizsgálatokon kellett átesnie. Ezután egy rövid jelenet erejéig ismét a Müncheni pályaudvarra került (wtf?), ahol összefutott a már órák óta útra kelt vonatot választó társával. Futóverseny a Dóm térig (a Müncheni főpályaudvartól???), ahol percek híján, de mégis vesztett.

Eközben a történetbeli klónja egy ajándék Porschével száguldott a német autópályákon, miközben arról ábrándozott, hogy a Porsche már 50 éve is elavult volt, most meg főleg, hiszen azóta nem sokat változtattak rajta. Ezt egy teljesen értelmetlen bangladesi példával próbálta elmagyarázni, nekem azonban nem jött át a párhuzam. A navigációs rendszer dugót jelzett Frankfurt előtt, ezért letérve az autópályáról a kis mellékutakon át jutott be a városba, betartva az 50 km/h-s sebességkorlátozásokat. Természeten emiatt elvesztette a versenyt, hiába ment autóval szinte az utolsó méterekig.

A blog szempontjából természetesen a harmadik versenyző az érdekes, aki a vasutat választotta. A két város közötti menetidő 3 óra 10 perc vonattal. Hogy pontosan melyik típust választotta az ICE-k népes családjából, az a videóból nem derült ki, hiszen a különböző bevágott jelenetekben egyaránt szerepelt az ICE-T, az ICE 3 és a Velaro D típus is. Mozdonya pedig egyik ICE-nek sincs, a hivatalos megnevezése az ICE 1 és az ICE 2 vontató gépeinek a vonófej vagy a hajtófej.

Az útról annyit érdemes tudni, hogy München és Ingolstadt között a vonatok hagyományos vasúti pályán közlekednek a többi vonattal közösen 190-200 km/h-s sebességgel. Csak az S-Bahn vonatoknak épült külön vágány, de az is csak München város határáig. Ingolstadt után Nürnbergig van az igazi száguldás, hiszen itt már 300 km/h a legnagyobb sebesség. Ezután Würzburgig ismét egy lassabb szakasz következik, itt csak 200 km/h a megengedett sebesség. Würzburgtól pedig a Majna folyóig 280 km/h engedélyezett, majd következik egy leágazás Frankfurt felé a Main-Spessart-Bahnra. Ezen a vonalon a sebesség 160 km/h-ra csökken.

Nos ezt a műsorban jelentősen leegyszerűsítették, ugyanis a műsorvezető többször is kiemeli, hogy München és Nürnberg között bizony 300-zal lehet menni, a többi szakaszról egy szó sem esik, pedig ez a 400 km-es távolságból csak 80 km, a teljes út körülbelül 20%-a.

Majd jön egy megemlékezés a 101 halálos áldozatot követelő ICE balesetről, ami sokkal korrektebbre sikerült, mint a korábbi adásban előadott rész. Végül pedig a merülőforralós rész következik, hála a konnektornak, a teafőzés sem megoldhatatlan az ICE-n.

Leszállás a Müncheni főpályaudvaron Frankfurti főpályaudvaron, ahová a Münchenből érkező ICE egyszerre futott be a reptérről jövő S-Bahn járattal. A két versenyző ismét találkozik, a verseny végeredményét egy futóversennyel döntötték el. Győzött a vonat, hiszen a vonaton utazó versenyző gyorsabban tudott a városközpontba befutni.

A versenyt végül így a vonat nyerte, ez azonban előre eldöntött ténynek látszott a műsort nézve, hiszen a repülőgép és az autó is kapott több nehezítést.

A záró képsorokban pedig megtárgyalják a repülő és a vonat környezetbarát-voltát is, megtudjuk, hogy a vonat utasonként beérné 1 liter üzemanyaggal is 100 km-enként, ha az elhasznált elektromos energiát átváltanánk, míg a repülőnek négy literre lenne ugyanehhez szükség. A műsorból nem derült ki, hogy melyik vonatra is gondolnak, de valójában a különbség még nagyobb is lehet, hiszen a Velaro D motorvonat esetében ez az érték már csak 0,33 liter! A Porsche pedig a legvégén kullog a sorban, a HVG tesztje szerint egy 911-es sportosan vezetve 15-16 litert fogyaszt százon. Persze ha négyen ülnek benne, akkor itt még oszthatunk néggyel, de a győzelemhez ez is kevés, legfeljebb egy holtversenyhez a repülővel.

A műsorból véleményem szerint többet ki lehetett volna hozni, a vonat győzelme erősen izzadtságszagú lett. Természetesen mindent egybevetve (kényelem, ár, sebesség...) a vonat a jobb megoldás, ha Frankfurt és München között szeretnénk utazni.

Videó a Youtube-on

Azonban sok esetben nem ilyen a szoros a verseny a három közlekedési eszköz között, ahol kiépült már a nagysebességű vasúthálózat, ott 500-700 km-es távolságon a vasút simán lehet befutó, de nem csak időben, hanem még az árával is!

Rövidebb távolságokon pedig még a hagyományos vonatok is versenybe szállhatnak a repülőkkel. Elég csak egy hazai példát kiemelni: Bécs és Budapest között a menetidő vonattal 2 óra 35 perc városközpontból városközpontba. Ha mindkét repülőtérre a be- és a kicsekkolással és a felszállással együtt egy-egy órát szánunk, a repülőút pedig megközelítőleg 45 perc, akkor a vonat 10 percet ráver a légi közlekedésre már itt is. Pedig ez még nem is nagysebességű vonal!

Aki lemaradt volna a videóról a Youtube-on még utólag bepótolhatja a többi Attraktor epizóddal együtt.