2013 vége úgy alakult, hogy életem nagy szerelme ismét előkerült, hogy újra berobbanjon az életembe. Már Spanyolországban a Tibidabo csúcsán kaptam egy égi jelet, hogy hamarosan minden megváltozik (a cikkben ez a Youtube videó felett olvasható), de nem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan és váratlanul.
Október 31, megérkezés München Hauptbahnhofra, az ÖBB Taurusát egy Ludmilla segítette át a nem villamosított szakaszon.
De mivel a Drágám nem itt lakik, hanem Magyarországon, kénytelen voltam ingázni vonattal heti rendszerességgel. Az ingázás is lehet érdekes, ugyanis minden út tartogatott valami meglepetést számomra. Így összeállítottam egy képes beszámolót a novemberi különlegességekről.
Már lassan négy éve, hogy Münchenben dolgozom, de ilyen sűrűn még sohasem utaztam haza, mint 2013 végén. Hetente tettem meg a bajor főváros és a szülővárosom, Kecskemét közötti többszáz km-es távolságot.
A Kálmán Imre EuroNight vonatot jól ismerem: A vonatösszeállítás évek óta azonos: két fülkés és egy termes ülőhelyes kocsi, két hálókocsi (egy schlafwagen és egy liegwagen) alkotja a szerelvényt. Természetesen minden kocsit a MÁV-Start ad ki, az osztrák Railjetek csak nappal közlekednek, az éjszaka még megmaradt a MÁV-é. A vontató mozdony München és Salzburg között egy ÖBB Taurus, Salzburgtól pedig egy MÁV 1047-es. A vonat München és Salzburg között egyesítve közlekedik a velencei és a zágrábi vonatokkal, így München irányából közvetlen kocsival el lehet jutni Ljubljanába, Zágrábba vagy akár Velencébe is.
Így igencsak meglepődtem, amikor az ÖBB 1016-os sorozatú mozdonyát egy ex-NDK-s DB 232-es sorozatú mozdonnyal segítették ki több alkalommal is.
November 18: Indulás Münchenből Budapest felé, szintén egy Ludmilla előfogattal.
November 20: Budapest-Keleti pályaudvar: A Kálmán Imre EuroNight valami oknál fogva nem a hagyományos MÁV-Startos kék hálókocsival, hanem egy piros német hálókocsival indult útnak
Na de kicsoda volt az igazi Kálmán Imre? Kálmán Imre (Siófok, 1882. október 24. – Párizs, 1953. október 30.) operettjeiről híres magyar zeneszerző, karmester. Zongoristaként 1897-ben mutatkozott be a fővárosi közönségnek. Csodagyerekként ünnepelték, de a zongorista karrierről 1900-ban betegség miatt le kellett mondania, ekkor fordult a zeneszerzés felé. Első operettjét, a Tatárjárást 1908-ban mutatták be nagy sikerrel a Vígszínházban. Ezután Bécsbe költözött és 1938-ig ott is maradt. 1915-ben mutatták be legsikeresebb művét, a Csárdáskirálynőt, amely szerzőjének nemzetközi hírnevet szerzett. Az Anschlusst követően zsidó származása miatt Amerikába menekült. Nagysikerű művei továbbá A cigányprímás, A bajadér, a Marica grófnő és a Cirkuszhercegnő. 1904-ben egy ösztöndíj segítségével elutazott Bayreuthba, majd Münchenbe, ahol két Wagner-előadást hallgatott meg, mindkettőt a híres karmester, Artur Nikisch vezényelte. Nikisch barátként tekintett a fiatal komponistára, aki úgy vélte, hogy a nagy karmester jobban megérti utónevének németes formáját, ezért Emmerich Kálmánként mutatkozott be és ezzel megszületett az a név, amelyik később az egész világot bejárta. (Forrás: magyar Wikipédia) |
November 21: Ismét Münchenben, a vonógépek már ismerősek az október 31.-ei utazásomról, csak a sorrendjük lett más. Az orosz dízelgép másodiknak lett besorozva.
A hosszú szerelvény a csarnokban
A vonat eleje a Startos hálókocsival...
...majd a folytatás a német hálókocsival, a vonat végén a horvát és az olasz stokk található
A következő, december elsejei utam során már hagyományos összeállítással adták ki a vonatot, akárcsak december 11-én. Úgy tűnik, a dízelmozdonnyal vontatott nyugat-európai EuroNight vonatozás a továbbiakban már elmarad... Meglátjuk, mit tartogat még nekem a jövő!
Utolsó kommentek