Szlovéniában töltött első napunk végén, miután már megnéztük a várost és elfoglaltuk a szállást, elindultunk megkeresni a főpályaudvar melletti vasúti múzeumot is, hivatalos nevén a Železniški muzej Slovenskih železnic-et.
A múzeum bejárata, szemben a körfűtőház épülete néhány régi, karos jelzővel
Sajnos mi már zárás után értünk oda, de szerencsére azért kint még szét tudtam nézni. Barátnőm bár elkísért, nem mutatott túl sok lelkesedést a hely iránt. Egyre türelmetlenebbül várta végig azt az időt, míg én nézelődtem és fotóztam. Megkegyelmeztem neki és a lehető legrövidebbre fogtam a nézelődést.
Akkor úgy gondoltam, hogy vasárnap majd megpróbálok megint visszajönni, de a programunk végül másképp alakult, így a második látogatás elmaradt.
A járműgyűjtemény tulajdonosa és fenntartója a Szlovén Vasút. Legközelebb az egykori Ljubljana Šiška állomás található hozzá. Az ötlet a vasúti gyűjtemény létrehozásáról 1960-ban született meg.
1996-ban volt 150 éves Szlovénia vasúti közlekedése, és az állandó kiállítás is ekkor, ebből az alkalomból nyílt meg a nagyközönség számára.
A gyűjtemény legrégebbi darabja az egykori Déli Vasút 29718 pályaszámú mozdonya. De itt található az SKGLB 1–2 mozdonysorozatból is egy db, Ljubljanában a GONOBITZ nevűt állították ki.
A kiállításhoz még hozzátartoznak dokumentumok, képek, térképek és korabeli vasutas egyenruhák is.
A kint lefotózott, igen csak rossz műszaki állapotú mozdonyok későbbi beazonosítása igencsak feladta a leckét nekem, különösen amiatt, hogy Szlovéniának igazából nem is volt gőzmozdonya, mivel eléggé fiatal ország. 1991-ben szakadt el az egykori Jugoszláviától és már 2004-ben, hazánkkal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz.
A korábban létező Jugoszlávia használta csak a gőzösöket, majd mikor az ország szétvált több kisebb országra, akkor már csak a modernebb gépeket kellett szétosztani. Így a gőzmozdonyok nem is kaptak szlovén pályaszámot. A múzeumban tehát nincs szlovén gőzös vagy vasúti kocsi, csak jugoszláv vagy más egyéb, azóta már megszűnt ország járműve.
Ha a pályaszámokat nem is sikerült pontosan belőnöm, azért a segítségével már el lehet kezdeni kutakodni az interneten további információkért. Mint mindig, most is szívesen veszek bármilyen olvasó segítséget.
A múzeumhoz kb. 60 mozdony és további 50 vagon tartozik, meglehetősen vegyes műszaki állapotban. A már felújított mozdonyok a zárt fűtőházban pihentek, nekem csak a kinti rozsdás gépek jutottak aznap.
Viadukt kertivasút számára, de vasút nélkül
A kertivasút félbemaradt vasúti pályája... Talán elfogyott a pénz?
Találtam egy igencsak félbemaradt kertivasúttal is, melyhez egy látványos viadukt is tartozott, de sínek nélkül. A látványosságot meglehetősen hirtelen hagyták félbe, elképzelhető az is, hogy még építés alatt áll.
A JDŽ 150-003 sorozat egy 0-6-0T vagy Ct-n2 tengelyelrendezésű gőzmozdony, melyből az első 1893-ban készült el. A kKStB szerezte be őket az StEG mozdonygyártól. Néhány mozdony Olaszországba is elkeveredett, ahol olasz pályaszámot is kapott.
A JŽ 97 sorozat egy fogaskerekű gőzmozdonysorozat volt. Egy példány a németországi Lokwelt Freilassingban is ki van állítva.
...és most a másik oldalról is
Az SHS 486 sorozatú (később JDŽ 06 sorozatú) mozdonyok jugoszláv nehéz személyvonati gőzmozdonyok voltak.
A hegyi pályákban bővelkedő Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Vasútja (SHS), - 1929-től Jugoszláv Királyság - számára gyártotta a Borsig Mozdonyművek. A mozdonyokból a Második világháborús események kapcsán egy darab MÁV állományba került, ahol 404.001 pályaszámot kapott.
Az SŽ 33-037 sorozat egy 1E h2 tengelyelrendezésű fővonali mozdonysorozat volt, melyet a németországi Henschel und Sohn gyártott 1944-től. Különös, hogy ennek a típusnak van Szlovén pályaszáma, pedig elméletileg 1991-ben már nem közlekedett menetrend szerint.
A múzeum épülete mögött, egy árnyékos részen egy jobb állapotú, de más pályaszámú testvér is lapult, egy JŽ 33 sorozatú mozdony.
Teher- és személykocsik is voltak, már amelyik kilátszott a gazból. Egy alapos felújítás mindre ráfért volna, de félek, néhány már menthetetlenül elporladt az évek alatt.
Hátul a gazban további kocsik várják sorsuk jobbra fordulását
Az egész telephelyhez tartozott egy műhely is, mely igencsak lelakott állapotban volt. Az összes ajtó tárva nyitva, az ablakok betörve, bent pedig mindent elborított a szemét. Kész csoda, hogy néhány hajléktalannal nem találkoztunk!
A felső tetőablakokon át beszűrődő kevés fény, az omladozó falak,a rozsdás daruk és szerszámok teljesen világvégi hangulatot adtak a helynek. Azt hittem, hogy a régi müncheni teherpályaudvartól félelmetesebb vasúti helyet már nem találok, de úgy látszik tévedtem!
Az igazi kincsek a körfűtőházban voltak, a felvétel az ablaküvegen át készült
Ágyazatrostáló gépek a múzeum mögött
Nördlingenhez hasonlóan a fűtőház területén a múzeummal egy napjainkban is üzemelő járműtelep és javítóbázis osztozkodik. Az udvaron mindenféle pályakarbantartó, aláverő, ágyazatrostáló gép és géplánc pihent. Ha a barátnőm türelmesebb, jóval tovább elnézelődtem volna itt is, de így csak átfutottam a területet.
A múzeum hivatalos weboldala angol nyelven: Railway Museum
A járműgyűjtemény sétával elérhető a főpályaudvartól, de helyi busz is megáll a bejárat közelében.
A múzeumlátogatás után visszatértünk a szállodába, hogy majd onnan reggel továbbinduljunk Koper, majd Portoroz felé vonattal.
Utolsó kommentek