Franciaország második legnagyobb városa, a Földközi-tenger legnagyobb kikötője, Marseille fontos közlekedési csomópont, több jelentős vasútvonal kiindulási pontja. Utazhatunk a főváros, Párizs irányába hagyományos- és nagysebességű vasútvonalon, továbbá Olaszország felé, Monacón keresztül.
Emeletes TER villamos motorvonat halad a tengerpart közelében valahol Franciaországban (kép forrása: Flickr)
A vasútvonal végig a Földközi-tenger partját követi, egymást váltogatják a lélegzetelállító tengerparti szakaszok és a hosszú alagutak. A 259 kilométeres, normál nyomtávolságú, végig kétvágányú villamosított vasútvonal egy rövid szakaszon érinti az európai törpeállamot is, Monacót. Három ország gyönyörű kikötővárosait kapcsolja össze, miközben érinti a Földközi-tenger legszebb strandjait, a Francia Riviérát, vagy más néven az Azúr partot!
Története
A francia állam 1842-ben 26 millió frankot irányzott elő egy Földközi-tenger partján futó vasútvonal megépítésére. 1852-ben döntöttek az építés elindítása mellett, hogy egy új vonallal összekapcsolják Marseille és Toulon francia városokat. Toulonban katonai kikötő működött, melyet szerettek volna fejleszteni és Marseillel minél jobban összekötni. A vasútvonal építése 14 évig tartott.
Gare de Marseille-Saint-Charles, Marseille legnagyobb és legforgalmasabb pályaudvara (kép forrása: Wikimedia Commons)
A vonal első szakasza 1858-ban nyílt meg Marseille és Aubagne között. A folytatása Toulonig, 1859 május 3-án, később Les Arcsig 1862-ben készült el. Továbbépült Cagnes-sur-Mer-ig 1863-ban, majd Nizzáig 1864-ben. 1868-ban érte el a Monacói Hercegséget, természetsen ekkor még a felszínen vezetett vágányokkal. 1869-ben Menton következett, majd 1872 március 18-án az olaszországi Ventimigliát is elérték a sínek. Ventimigliát mindössze két hónappal korábban, január 25-én érték el a vasútépítők Olaszországban Genova felől.
1875-ben a már elkészült fővonalból Les Paulines után egy mellékvonalat építettek Les Salins-d'Hyère felé.
A vasútépítőknek a legnehezebb feladat a Massif des Maures hegység áttörése volt, amin 1862-ben 7-8 ezer piedmonti, belga és német munkás dolgozott.
A vasútvonal Cap Martin közelében (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az elkészült vasútvonalnak hála az emberek felfedezték maguknak a tengerparti sávot, így az idegenforgalom gyorsan növekedésnek indult. Körülbelül 1880-tól egészen a második világháborúig nemzetközi luxusvonatok érkeztek ide a szomszédos országokból, mint pl. a Train Bleu vagy a Riviera Express. 1925-ben a CIWL elindította a az első Pullman Expresszét, a Nice Pullman Express-t.
A második világháborút követő időszakban a fokozatosan kiépülő TEE hálózat vonatai jelentették a nemzetközi- és távolsági kapcsolatokat: a TEE Mistral Párizsból, a TEE Ligure Milánóból közlekedett ide.
A Le Mistral már villamos mozdonnyal és rozsdamentes acélból készült kocsijaival (kép forrása: dessinemoiuntrain.free.fr)
A vasútvonal villamosítása több éven át tartott,1965-ben Marseille és Les Arcs között, 1968-ban Cannes-ig, majd 1969. január 28-án az egész vasútvonal felett kiépült a villamos felsővezeték.
A vasútvonal Menton közelében, az olasz határtól nem messze (kép forrása: Wikimedia Commons)
A jövőben tervezik a vasútvonal néhány szakaszát a jelenlegi kettő vágányról három vágányra bővíteni, hogy több vonatot tudjanak erre közlekedtetni a jövőben.
Műszaki jellemzői
A Marseille–Ventimiglia-vasútvonal kétvágányú, 259 km hosszúságú, normál nyomtávolságú, Franciaországban és Monacoban 25 kV 50 Hz váltakozó árammal, Ventimiglia közelében pedig 1500 V egyenárammal villamosított vasútvonal.A pálya legnagyobb meredeksége 8 ‰, a vonatok megengedett legnagyobb sebessége 160 km/h.
A vasútvonal a tengerpart közelében (kép forrása: Wikimedia Commons)
A kiindulási állomásnál, Marseillenél a tenger szint feletti magassága mindössze 49 méter, majd folyamatosan emelkedik 28 kilométeren át egészen a 128 méter magasságban található Cassis városáig. Ezután 30 km múlva eléri Toulon környékét, ezalatt egészen 17 méteres tengerszint feletti magasságig süllyed. ettől fogva ismételten emelkedik, hogy elérje a vonal legmagasabb pontját, a 193 méteres magasságban található Carnoules állomást. Le Muy állomás már újra mindössze 20 méteres magasságban található, ezután a vonal csak 10-20 méteres szintkülönbségeket győz le Ventimigliáig.
Nizza vasútállomása (kép forrása: Wikimedia Commons)
Alagútból több tucat található a vonalon, a két leghosszabb Monaco alatt 2340 és 3012 méter hosszan.
A vonal franciaországi és monacói szakaszát a francia RFF üzemelteti.
Forgalom
Egyaránt közlekednek rajta regionális-, InterCity-, elővárosi személyszállító vonatok és tehervonatok. Az eltérő áramrendszerek miatt kettő- vagy többáramnemű vasúti járművek tudnak csak a teljes vonalon végig közlekedni.
A személyszállító vonatokat az SNCF BB 22200 sorozatú villamos mozdonyai vagy pedig a Z24500 és Z65000 sorozatú emeletes vonatok. Párizs felől a távolsági járatokat nagysebességű TGV motorvonatokkal szolgálják ki.
A Moszkvából induló Riveria Express orosz hálókocsija Nizzában (kép forrása: Wikimedia Commons)
Éjszakai vonatok közlekednek Nizzába Bordeauxból, Párizsból és Strassbourgból. Nemzetközi éjszakai vonat közlekedik szintén Nizzáig nyáron Moszkvából.
Nizza állomás egy emeletes TGV szerelvénnyel és egy TER vonattal (kép forrása: Wikimedia Commons)
Olasz kocsik francia villamos mozdonnyal Nizza közelében (kép forrása: Wikimedia Commons)
Mint már korábban említettem, a vasútvonal keresztülszeli Monacót is. A törpeállamban magas ingatlanárak miatt a vasút által elfoglalt terület hamar szemet szúrt a befektetőknek, így néhány év leforgása alatt az állomás (Monaco-Monte Carlo) és a hozzá vezető vasútvonal a föld alá költözött. Ma Monaconak egy föld alatti, modern, háromvágányos állomása van, az országon vonattal átutazók pedig Monacóból semmit sem láthatnak az alagút falán és a peronokon kívül.
Monte Carlo állomás 1974-ben... (kép forrása: Wikimedia Commons)
...és 2013-ban (fotó: Balogh Zsolt)
A vasútvonal Mentonban (kép forrása: Wikimedia Commons)
A vasútvonal Ventimiglia közelében (kép forrása: Wikimedia Commons)
A vasútvonal egyik leglátványosabb műtárgya az Anthéor városában található Viaduc d'Anthéo. A 173 méter hosszúságú, kilenc nyílású, 25 méteres magasságú viaduktot 1860-ban kezdték el építeni és 1862-ben adták át a forgalomnak.
A 173 méter hosszúságú Viaduc d'Anthéo Anthéor városában (kép forrása: Wikimedia Commons)
Végállomás Ventimiglia! (kép forrása: Wikimedia Commons)
A vasútvonal térképvázlata (kép forrása: Wikimedia Commons)
Források
* A német Wikipédia Bahnstrecke Marseille–Ventimiglia című szócikke
Utolsó kommentek