A madridi nyaralás alatt tettünk egy rövid kitérőt Aranjuezbe is, ahol a spanyol király vidéki palotája található. Az alig 60 ezer lakosú városkába a madridi elővárosi vonattal, a Cercaníassal lehet a legegyszerűbben eljutni, de választhatjuk a kevesebb helyen megálló és gyorsabb távolsági vonatokat is.

A királyi palota Aranjuezben

Aranjuez vasútállomása legalább annyira szép és különleges, mint az állomástól nem messze található királyi palota, de ezen kívül még megnézhetünk itt egy egykori bikaviadal-aránét, számos parkot, szobrot és szökőkutat is.

Madridi nyaralásunk utolsó napjára, vasárnapra egy távolabbi cél meglátogatását tűztük ki. A választás Aranjuezre esett, mely elővárosi vonattal kényelmesen elérhető nem túl drágán és nem túl sok idő alatt. A városka korábban a spanyol király vidéki székhelye volt, hasonlóan mint a franciáknál a Párizs közelében található Versailles. A királyi palota, az arajuezi városkép, egy egykori bikaviadal-aréna na és persze egy rövid vonatozás Madrid környékén elegendő programnak ígérkezett az utolsó napra.

A program egy hosszabb metrózás után Sol állomáson kezdődött, szokás szerint egy föld alá száműzött forgalmas, többszintes madridi állomásról. A jegyvásárlás után a folyosók és a lépcsők labirintusán át értük el a peronokat, ahová néhány perc várakozás után be is futott a motorvonatunk. Az elővárosi vonat helyett választhattuk volna a gyorsabb és kevesebb helyen megálló távolsági járatok egyikét is, de a Cercanías bizonyult a leggazdaságosabbnak az összes lehetőség közül.

Egy rövid föld alatti vonatozás után érintettük a főpályaudvart, majd azt elhagyva végre kiértünk az alagutak sötétjéből a novemberi napsütésbe. Ezután kusza vágánytenger következett, rengeteg kitérővel, keresztezéssel, alul- és felüljárókkal, párhuzamosan haladva az AVE normál nyomtávolságú vágányaival. Az út a nagysebességű vonatok tárolóvágányai és karbantartó bázisa mellett folytatódott, bemutatva a spanyol vasút szinte összes nagysebességű vonatát. Egymás mellett sorakoztak a német Velarok, spanyol Talgók és CAF vonatok indulásra, karbantartásra várva. Elhagyva a vasútüzemi területeket még néhány autópálya- és vasúti felüljáró következett, majd végleg magunk mögött hagytuk Madridot.

A Madrid-Aranjuez-vasútvonal volt Spanyolország második vasútvonala, mely összekötötte Madrid Delicias állomást (mely ma mint vasúti múzeum üzemel) a spanyol király vidéki palotájával. A rövid vasút lehetővé tette, hogy Aranjuez zöldségeit és gyümölcseit a városba lehessen szállítani, ami felélénkítette a kereskedelemet a város és a vidék között. A vasútvonal egykori fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Aranjuez mind a mai napig az elővárosi vonatok végállomása. Ezen felül április végétől vagy május elejétől egészen szeptember végéig, október elejéig közlekedik a Tren de la Fresa, (magyar nyelven Eper-vonat) nevű nosztalgia-járat régi személykocsikkal és korhű ruhába öltözött személyzettel, emléket állítva az egykori gyümölcsöt szállító vonatoknak. 

Indulás Madridból, szokás szerint a föld alól. A Madrid Cercanías Sol nevű állomása szintén egy hatalmas föld alatti birodalom, ahol helyismeret nélkül hosszú percekig lehet bolyongani, mire elérjük a peronokat

Érkezik az aranjuezi vonat Sol állomásra

Elhagyva Madridot következett a kopár spanyol táj... Novemberben a száraz növények és a csupasz hegyoldalak sivár képet festettek

A vasútvonal ma már elsősorban elővárosi forgalmat bonyolít le, kényelmes és gyors utazást biztosítva a környező települések és a főváros között. A vonalon egymást érik a modern perontetős állomások és megállóhelyek, néha egy-egy gyárral vagy iparteleppel együtt. Az elővárosi vonatokon kívül zajlik itt még némi teherforgalom is, továbbá óránként közlekedik távolsági vonat Valencia felé.

A vasútvonal jelentősebb műtárgyak nélkül épült meg, így a várost elhagyva se alagutat se nagyobb hidat nem kellett építeni. A végállomás előtt még keresztezi a Tajo folyót, ám a víz itt még egyáltalán nem széles, így komolyabb hídra sem volt szükség.

Az állomás

Mind a vasútvonalat, mind a rajta található állomásokat az egykori Compañía de los Ferrocarriles de Madrid a Zaragoza y Alicante magánvasút-társaság építtette. A jelenlegi állomás hosszú és kalandos fejlődés eredményeképp jött létre.

A vasútvonal építése 1846 május 4-én kezdődött de a nagy gazdasági nehézségek miatt csak 1851 február 9-én nyílt meg. Az első vasútállomás Aranjuezben a királyi palota közelében, a Plaza de Armas előtt épült fel. A királyi család számára külön váró épült.

A vasúti közlekedés fejlődésével az állomás szűkösnek bizonyult, ezért egy második állomás építését határozták el, messzebb a palotától, a Toledói út túloldalán, a várostól délnyugatra. A huszadik század elejére világossá vált, hogy felesleges két állomást is fenntartani, így a két indóházat egy új állomás felépítésével váltották ki.

Megérkezés Aranjuezbe, az állomás a Cercanías Madrid C3-as vonalának déli végállomása, a peronok mellett a sűrítő betétjáratok szerelvényei ácsorogtak

"Tiszta udvar, rendes ház" - a peronok, a perontetők és a vágányok is rendezett képet mutattak, rongálásnak, szemetelésnek nyoma sem volt. Az állomás épületében ingyenesen használható tiszta és újszerű WC is az utasok rendelkezésére áll

Várakozás a vonatra, ez a dízel motorvonat Albacete városán át közlekedik egészen Valenciáig

Az új épületet 1922 és 1927 között építették fel neomudéjar stílusban. Az új építészeti stílusmozgalmat a legtöbben kizárólagosan spanyol irányzatnak tartják, mely jellemzői közé tartozik a patkó alakú boltívek, a régies stílusok újrafelhasználása és diszítőelemként az olcsó és közönséges tégla használata. Az állomás építése e mozgalom kibontakozásakor született, felhasználva az új irányzat ötleteit.

1989 és 1990 között kezdődött meg az állomás helyreállítása, odafigyelve és megőrizve az épület történelmi részleteit. A falakat több helyen mozaikok díszítik, melyekben olvasható az egykori építtető vasúttársaság nevének kezdőbetűi is. A műemlékvédelem ezeket a régi emlékeket is megőrzésre ítélte, így lépten-nyomon az MZA betűhármassal találkozhatunk.

Az állomásépület belseje, a felújítás néhány éve történt meg az eredeti állapotot megtartva. A modern korról a beléptetőkapuk árulkodnak csak

A díszes és igényes épület belső kialakítása is a vasúti közlekedés aranykorát idézi

2007-ben jelentették be az átfogó felújítást és fejlesztést, hogy a történelmi állomásépület megfelelhessen a jelen és a jövő igényeinek is. 2011 és 2012 között zajló munkálatok során megújult a homlokzat, a váróterem és a kapcsolódó épületek is. Ekkor telepítették a váróterembe az automatikus beléptetőkapukat is.

Az átalakítás még nem fejeződött be, a következő nagyobb munka az akadálymentesítés lesz liftek és mozgólépcsők telepítésével.

Aranjuez vasútállomásának főbejárata

Az állomás egy nagyobb, téglalap alakú épületből áll, a három bejárati ajtó középen helyezkedik el, felette hosszú magas ablakok találhatóak, félkörívekkel lezárva. Az egészet egy kisebb torony egy hatalmas órával zárja le. Díszítőelemként fehér kőlapokat és vörös téglát alkalmaztak.

A vágányokat egy 32 méter hosszú aluljáró köti össze, melynek falát szintén apró mozaik burkolja. A lépcsőlejárókat feketére festett díszes kovácsoltvas kerítések védik. A sínek mellett futó perontetőket acél tartók támasztják alá, világos és légies látványt biztosítva. Az egész állomás a könnyedséget, a világosságot mutatja tágas tereivel és áttört tartóival.

Az állomás elől indul Aranjuez négy buszjárata is

A vasútállomás homlokzata a város felé néz, az előtte található téren parkolók, taxi- és buszállomás található.

A palota

Aranjuez a négy szezonális kormányzóhely közé tartozott, a kormány tavasszal tartózkodott itt, majd ezt követően továbbköltözött Rascafría-ba, El Escorial-ba, végül télre Madridba. Tavasszal pedig az egész körforgás kezdődött elölről.

A királyi palota udvara és főbejárata

A palota története a 15. században kezdődött, amikor amikor Lorenzo I Suárez de Figueroa nagymester rendje egy nagyszabású vadászház építését irányozta elő a rend tagjainak kikapcsolódására Aranjuezben. 1523-ban I. Károly Spanyolország birtokába vette a területet, amelyet királyi erdőnek és Aranjuez-háznak neveztek el, annak érdekében, hogy a tavaszi vadászidényben itt szórakoztathassák a vendégeket.

A palota építése a 16. században kezdődött el és egészen a 18 századig tartott. Az éek során többféle építészeti stílus is képviseltette magát itt a reneszánsztól kezdve a francia birodalmi építészeten át egészen a rokokóig bezárólag.

Ma már csupán látványosság, a turisták szabadon látogathatják hétfőtől szombatig. Része az UNESCO világörökségi helyszíneinek.

A porcelán-szalon (kép forrása: Wikimedia Commons)

A kastély külső része, továbbá a körülötte lévő park ingyenesen bejárható és fényképezhető, a belső részek megtekintése csak a belépőjegy megfizetése után látogatható. Bent már a fényképezés is tilos, akárcsak a madridi királyi palotában.

A palota mellett a tégla boltívek alatt

Séta a palota mellett

Az egyik belső udvar szépen gondozott kerttel

A palotát egy 2048 hektáros szabadon látogatható park veszi körül, melynek nagy része a barokk kertépítészet ékes példája, de megtalálhatóak benne a természetes formában meghagyott ligetes részek is.

A hatalmas kastélyparkot sétálóutak tucatjai hálózzák be, így akár órákig is bolyonghatunk a szépen gondozott sövények és fák sűrűjében. Az utak metszéspontjainál pedig szökőkutak és szobrok várják a látogatókat.

A Szfinx helyi spanyol változata :)

A kastélyt körülölelő park sétálóútjai egy-egy márványszökőkútnál találkoztak össze, majd váltak ismét szét

Az összes szökőkutat egyenként felkeresni több napos feladat lett volna

Sejtésem szerint a hordón ülő alak Dionüszosz, kit a bor és a mámor istenének tartottak az ókori görögök

Visszakanyarodva a palota felé

Úton a hatalmas parkban

A Tajo folyó, itt még keskeny folyócska, de mire eléri a tengert Lisszabonnál, addig több kilométeresre szélesedik

Az Eper vonat

Mint már korábban is említettem, Aranjuez nem csak elővárosi- és távolsági vonatokkal, hanem a tavasztól őszig minden hétvégén közlekedő nosztalgiavonattal is elérhető. Akik szeretnék felidézni az egykori spanyol vasúti utazás hangulatát, azok feltétlenül próbálják ki a fából készült vasúti kocsikban, fa padokon történő utazás élményét is. A korabeli hangulatról a korhű ruhába öltözött személyzet gondoskodik, az egykori gyümölcsszállítás jelentőségére pedig a vonaton vásárolható eper árusítása emlékeztet.

Az egész napos, Aranjuez-i városlátogatással egybekötött program ára 29 euró személyenként.

Eperárus asszonyok a vonat mellett

Youtube video az Eper-vonatról

Az Eper-vonat, sajnos nosztalgia-vonógépre már nem futotta... (kép forrása: fr.tripadvisor.ca)

Aranjuez elhelyezkedése a Google térképén

Források

* A spanyol Wikipédia Estación de Aranjuez szócikke
* A spanyol Wikipédia Ferrocarril de Madrid a Aranjuez szócikke

Ezzel a cikkel pedig a végére érkezett a madridi élménybeszámoló, a spanyol témák helyett a jövőben remélhetőleg további érdekes helyekről fogok beszámolni.