A Berlinben kétévente rendezett InnoTrans vasúti szakkiállításon mutatta be Kína, hogy hogyan is képzeli el a jövőt: a nagysebességű vasúthálózata átlépi az országhatárokat, sőt a kontinens határait is, és egyszer majd akár Pekingből Londonba is utazhatunk nagysebességű vonattal.
Részlet a videóból
A kínai szupervonat koncepciója továbbgondolja napjaink vasúti utazásait, a videóban egy kombinált, személy- és teherszállításra is egyaránt alkalmas vonatot láthatunk, mellyel nem csak az utasok, de az expresszáruk is rekordidő alatt térhetnek Kínából Európába. A videó rendkívül látványosra sikeredett, érdemes megnézni, ahogy Pekingből elindulva kiérünk a nagyvárosból, hogy azután az ország sivatagjait átszelve az orosz tajgán, majd a havas tundrán keresztül elérjük Európa mérsékelt égövi tájait, majd végül megérkezzünk Londonba.
A videó igazából csak egy kis kedvcsináló, gondolatébresztő filmecske, konkrét adatok és információk nélkül. Gondoljuk át azonban a koncepciót, vajon lehetséges lesz ez valaha?
A következő pár bekezdés csak az én spekulációm, az eddigi ismereteim alapján, nem pedig a Kínai Vasútügyi Minisztérium közleménye.
A két végállomás közötti távolság kb 10 ezer km. Először is Londont össze kellene kötni Pekinggel egy nagysebességű vasútvonallal, bár ennek az útvonalnak már bizonyos szakaszai ma is léteznek. Londontól Berlinig szinte már kész is a nagysebességű vasút, néhány rövidebb szakasz hiányzik csupán a kb. 1000 km-ből. A kínai oldalon is szépen haladnak, a Peking és Harbin közötti 1700 km már készen van, onnan pedig tovább Qiqihar városáig még további 280 km alkalmas a 250 km/h-s sebességre. Ezzel már le is van fedve a videóban látható távolság kb. 30 %-a.
Kína a Peking-Sanghaj nagysebességű vasútvonal megépítésével bebizonyította, hogy ha szükséges, kevesebb, mint négy év alatt meg tud építeni egy 1380 km hosszú vasútvonalat úgy, hogy azon kettő, 100 km-nél is hosszabb vasúti híd található. De megközelíthetjük onnan is, hogy a Kína kb. 10 év alatt épített az országban összesen 22 ezer km-nyi olyan vasútvonalat, amin 200-300 km/h-val lehet haladni. A hiányzó szakaszok ritkán lakott területeken át haladnának, ahol az építkezés a jelenleginél is gyorsabb lehetne. Egy szó mint száz, a hiányzó 7000 km optimista becsléssel számolva kevesebb, mint tíz év alatt megvalósítható, már amennyiben tényleges igény van rá és megfelelő anyagi források is a rendelkezésre állnak.
Na de mennyi idő alatt lehet megtenni vonattal 10 ezer km-et? Szintén optimistán számolva, kiindulva a már fentebb is említett Peking-Sanghaj nagysebességű vonalból, a 300 km/h-s átlagsebesség technikailag már ma is megoldható, és nem kizárt a 380-400 km/h-s csúcssebesség sem. Ezekkel az értékekkel számolva az út 30-40 órás lehetne, vagyis egy kora reggeli indulással és egy vonaton alvással másnap már Londonban is lehetnénk. Ehhez pedig még hozzájönne egy 8 órás időeltolódás is, ami azt jelentené, hogy reggeli indulással Pekingből másnap reggelre érnénk Londonba.
A videó csak néhány megállót mutat, a két végállomáson kívül tíz köztes állomás van jelölve.
És hogy lenne-e értelme? Lenne rajta utas is? Nos a 30-40 órás vonatutak ma sem számítanak ritkaságnak az USA-ban vagy Oroszországban hagyományos vonatokkal, de nagysebességű vonalaknál is találunk példát igen hosszú, 1000 km feletti viszonylatokra.
Valószínűleg a forgalom nem a két város közötti direkt utazásokra épülne, lennének bőven sűrűbben megálló, lassabb járatok is, melyek csak rövidebb szakaszokon járnának. A közvetlen járat inkább afféle prémiumtermék lenne, kevés vonattal, napi, kétnapi indulásokkal.
A gazdaságosságát pedig az extraként szállított teheráru növelhetné, kiváltva ezzel a gyorsabb, ám sokkal drágább légi teherszállítást.
Bizonyára az utasok többsége csak rövidebb távokon utazna, mondjuk Berlin és Moszkva vagy Moszkva és Párizs között, a teljes távot végigutazók pedig a kalandvágyók lehetnének, mint ahogy a Moszkva-Nizza járaton is.
A videóban látható éjszakai hálófülkés megoldás sem újdonság ma már, Peking és Sanghaj között is közlekednek éjszakai nagysebességű hálókocsis járatok.
Érdemes még a környezetvédelmi oldaláról is megvizsgálni a dolgot. A pálya építése mindenképpen hatalmas beavatkozás a természetbe, továbbá az építkezés energiaigénye sem lenne kicsi, de miután megépülne, óránként akár több tízezer utast és sok ezer tonna árut is tudna továbbítani. Mindezt úgy, hogy a szükséges elektromos áramot megújuló forrásokból is lehetne fedezni. Ráadásul az energiaigénye kevesebb lenne, mint egy repülős utazásnak.
Nos pár év és megtudjuk, hogy Kína tényleg komolyan gondolja, hogy a vasútjával is globális terjeszkedésbe kezd vagy csupán egy figyelemfelkeltő reklámvideó volt az egész.
Utolsó kommentek