Március hónapban belevetettem magam a munkakeresésbe és már a hónap közepén sikerült is egy állásinterjút lebeszélnem. Emiatt sürgősen Oberwaltersdorfba kellett utaznom Bécsen át.

Az ÖBB motorvonata Oberwaltersdorf állomáson

Oberwaltersdorf állomás a korábban már beutazott és bemutatott Aspangbahn vonalon fekszik, én azonban csak Bécsújhelyen túl utaztam rajta, a főváros és a Bécsújhely közötti rész akkor kimaradt. Ez az állásinterjú egyúttal lehetőséget biztosított arra is, hogy ezt a rövidke kihagyott szakaszt is megnézhessem.

Kecskemétről időben elindulva még vonattal is megjárható volt Oberwaltersdorf egy nap alatt oda-vissza, köszönhetően a Kőbánya-Kispest és Kelenföld között közlekedő járatoknak, továbbá az óránként induló bécsi vonatoknak. Így az út első fele nem is volt számomra érdekes, az évek alatt már megszámlálhatatlanul sokszor beutaztam.

Érkezik a salzburgi Railjet Budapest-Kelenföld állomásra

A Moszkva-Nizza közvetlen vonat egyik hálókocsija

A szokásos módon eljutva Bécsbe még volt pár percem fotózni az új főpályaudvaron, többek között a Moszkvából Nizzába tartó nemzetközi vonatot is. A vonat Bécsbe percre pontosan érkezett, majd pár perc tartózkodás után indult is tovább a francia tengerpart felé.

Eközben begurult az én vonatom is, egy szóló ÖBB 5047-es sorozatú dízel-motorkocsi is. Az aprócska jármű meglehetősen viccesen mutatott a jóval hosszabb és nagyobb befogadóképességű szerelvények számára épített pályaudvaron. A 13:01-kor induló rövid vonaton azonban még így sem volt tömeg, pedig ezen az elővárosi vonalon azért szoktak hosszabb szerelvények is közlekedni.

A Bécsi főpályaudvar hosszú vágányain szinte elveszik az egyrészes apró 5047 sorozatú motorkocsi

Mivel a vonalon sok személypénztárnál nincs jegykiadás, ezért erre a kocsira is telepítettek jegykiadó automatát. Indulás után a pályaudvar szélső vágányain keresztül elhaladtunk a Hauptbahnhof tárolóvágányai mellett, majd jött a Bécsi rendezőpályaudvar (Kledering) is. Mellékvonalról lévén szó, mi bizony több helyen is megálltunk Bécs területén, mint a Budapestről vagy épp Salzburgból jövő távolsági vonatok.

Kifelé Bécsből: a vasút rendező-pályaudvarok és tároló vágányok mellett halad el, középen egy eredeti színterv szerint lefestett 1044-es sorozatú mozdony (becenevén: "Alpesi porszívó") várakozik

Bonyolult vágánykapcsolatokon át, alul- és felüljárókon átbújva, végig az ipartelepek oldalában haladva jutottunk ki Bécsből. Elhagyva az utolsó házakat is a szülővárosomból ismerős unalmas alföld következett, kicsi, néhány vágányos állomásokkal. Bécsből többségében villamosított, kétvágányú vasútvonalak indulnak ki sugarasan, ez a vonal az utolsók egyike, mely felett nem feszül még drót. Ezekkel az adottságokkal leginkább a (Budapest-) Kőbánya-Kispest - Lajosmizse vonalra emlékeztet.

Rövid megállás egy tehervonat mellett

Bár a személyforgalma nem jelentős és a vasútvonal látványosnak sem mondható, a teherforgalom viszont élénk rajta. A sínek mellett számos ipartelep található, melyek mind a mai napig igénylik még a vasúti áruszállítást. Erről nem csak a fényes iparvágányok tanúskodnak, hanem a szinte minden állomáson várakozó tehervonatok és teherkocsik is. Az ÖBB 2070 sorozatú tolatómozdonyokon kívül még Siemens Herculesek is megfordulnak errefelé.

Elhagyva Bécs határát igazi mellékvonali hangulat vár ránk

Az Aspangbahn vasútvonalat a Osztrák-Belga Vasúttársaság (Austro-Belgischen Eisenbahngesellschaft)  kezdte el építeni Bécstől Aspang településig. Célja, hogy a Bécsújhelyi csatorna bécsi kikötőjét (mely a harmadik kerületben található Landstrasse közelében épült) összekössék Bécsújhelyen át, a Balkánon keresztül, Szalonokivel.

1877. november 28-án kiadták az engedélyt egy új vasútvonal megépítésére, mely Magyarországot elkerülve érte volna el a tengert. A Hajózási-csatorna Rt. (Schifffahrtskanal-AG), miután vasúti érdekeltségeket is szerzett, megváltoztatta a nevét Osztrák-Belga Vasúttársaságra (Austro-Belgische Eisenbahn-Gesellschaft) és az építéshez 1879. január 17-én k. k. priv. Eisenbahn Wien-Aspang (röviden: „EWA“) néven leányvállalatot alapított. Az engedélyek kiadása után rögtön megindult az építkezés. A vasút melletti kilométerkövekre, gondolva a jövőre, már a "WSB" rövidítés került, vagyis „Wien-Saloniki-Bahn” (Bécs-(The)Szaloniki Vasút).

Valamivel több, mint 85 km-nyi új vasútvonal épült, ám a történelem alakulása jelentősen átírta a vonal későbbi sorsát. Elsőnek az 1873-as tőzsdeválság szólt közbe, majd a világháború kitörése, és a Monarchia széthullása véglegesen meghiúsította a terveket. A grandiózus vasút építése így félbemaradt, majd az ÖBB megalakulásával a vasútvonal állami tulajdonba került.

A vasútvonal állomásépületein jól látszik, hogy eredetileg fővonalnak szánták: hatalmas állomásépületek készültek, melyek a mai forgalomhoz képest meglehetősen túlméretezettnek tűnnek. Szerencsére azonban az Osztrák Vasútnak pénze és akarata is van ahhoz, hogy ezeket a szép emlékeket megőrizze és új funkciókat találjon nekik. Az épületek üresen maradt részeit ma már a vasúti biztosítóberendezések szekrényei és transzformátorok foglalják el.

Az osztrák-magyar határ közelében elterülő Alsó-Ausztria

Különleges a vasútvonal nyomvonala is, hiszen még magán viseli a hőskorban az egymással versengő magántársaságok öncélú terveinek a nyomát. Erre a legkiválóbb példa az Achau település melletti különszintű vasút-vasút kereszteződés. Itt ugyanis a Pottendorfbahn és az Aspangbahn szinte 90 fokban keresztezi egymást, miközben semmilyen vágánykapcsolat nincs közöttük! (Hasonlót eddig még csak a Transport Tycoon játékban láttam, miközben újabb és újabb vonalakat építettem keresztül-kasul a térképen).

Vonatkereszt Traiskirchen állomáson

Érdekes az is, hogy míg az Aspangbahn fővároshoz közelebbi részét a régi ÖBB 5047-es motorkocsikkal szolgálják ki, addig a vonal többi részén, Bécsújhelyen túl már a sokkal fiatalabb Siemens Desiro motorvonatok járnak.

A vasútvonal állomásai típustervek alapján készülhettek, hiszen több is nagyon hasonló egymáshoz: Trumaun, Oberwaltersdorf és Tattendorf állomásai szinte csak a színükben térnek el egymástól.

Trumaun állomás (kép forrása: Wikimédia Commons)

Oberwaltersdorf állomás (kép forrása: Wikimédia Commons)

Tattendorf állomás (kép forrása: Wikimédia Commons)

Mielőtt a vasútvonal még becsatlakozott volna Sollenaunál a Bécsújhely felé tartó Südbahnra, én a néhány megállóval korábbi Oberswaltersdorfnál leszálltam. Ez a hiányzó pár km azt hiszem végleg kimarad már az életemből...

Az állomásra kiérkező "fogadóbizottságomat" nem akartam bámuló és fotózó turistaként fogadni, így a megérkezésem után már nem készültek fotók, a visszaúton pedig kocsival jöttünk egészen Sopronig. Innen már az elmúlt több mint egy éven keresztül a sokszorosan beutazott Sopron-Győr-Bp-Kecskemét útirányon át jöttem haza, bármi különösebb esemény nélkül.

Felixdorf állomás (kép forrása: Wikimédia Commons)

A Bécsből induló járatok csak Felixdorfig közlekednek, azok, akik tovább szeretnének utazni, át kell szállniuk egy bécsújhelyi regionális vonatra, mindössze egy megálló kedvéért. Persze ha valaki Bécsből Bécsújhelyre utazna, akkor már érdemesebb a gyorsabb villamosított vonalat választania, mint ezt a dízel-vicinálist.

Ez pedig azt jelenti, hogy ha valaki be szeretné utazni a teljes Aspangbahn vasútvonalat, azt csak kettő átszállással és három vonattal teheti meg. Hiába, a menetrendek és a járatok nem a történelmi irányokat, hanem az utasigényeket próbálják elsősorban követni.

Sopronban még várt rám egy "apró", 80 tonnás meglepetés: a soproni IC-t egy Siemens Vectron vontatta Budapestig.

A GySEV legújabb bérelt mozdonya: egy Vectron a soproni IC elején