Alig egy éve írtam arról, hogy az új lakóhelyem Puchberg am Schneeberg lett München helyett. Az élet azonban ismét közbeszólt és ismét váltanom kell...
Puchberg am Schneeberg központja 2015 nyarán
Egy év alatt Puchbergben és környékén sok szépet láthattam, teljesült egy gyerekkori álmom is, mikor eljutottam a közelben található Semmering hágóhoz.
Ausztriából sűrűbben tudtam hazajárni, mint korábbi munkahelyemről. Szinte minden második hétvégén, egy-két kihagyással Kecskemétre utazhattam.
Egy év és két hónap alatt kb. harmincszor tettem meg a Puchberg-Bécsújhely-Bécs/Bécsújhely-Sopron-Győr-Budapest-Kecskemét utat, és bár hihetetlenül hangzik, két teljesen egyforma utazásom sosem volt! Ha ezt az első alkalommal tudom, bizony listát is vezetek arról a sok-sok változásról, ami miatt mindig más-más csatlakozásokat értem el (bár gondolom a Vácról és Székesfehérvárról járó utasok is tudnának hasonló listákat készíteni).
Megérkezés Gutensteinba, a Desiro pár perc tartózkodás után már indul is vissza
Csodálatos kilátás a volt otthonomra és a munkahelyemre a Schneeberg tetejéről
Egy hosszú, de korántsem teljes lista arról, hogy miért is sikerült harmincféleképpen megtennem ezt az utat különböző okokból kifolyólag:
* Első alkalommal, mikor még csak az interjú volt, csak Budapestig utaztam, majd másnap reggel haza;
* Hogy ne legyen szoros a budapesti csatlakozásom, a szegedi gyorsvonat helyett egy ideig Ceglédig inkább busszal, majd onnan sebesvonattal utaztam, később azonban ezt lecseréltem egy korábban induló Kecskemét-Budapest gyorsvonatra;
* 2015-ben, mikor még a soproni és a szombathelyi vonat együtt közlekedett, a késések miatt valahol biztosan volt csatlakozás-mulasztás, így egy-egy órát eltöltöttem Sopronban és Győrben is vonatra várva;
* Kőbánya-Kispestről Kelenföldre legtöbbször személyvonattal utaztam, de néha, késés esetén kapóra jött a Hortobágy EC is;
* Egyszer Ferencvárosban szálltam át a Hortobágy EC-ről a Soproni IC-re (migránsok miatti ellenőrzés);
* Volt, hogy hazafelé Kőbánya-Kispesten vártam meg az egy órát;
* Időközben villamosította a GySEV a Csorna-Hegyeshalom-vasútvonalat, így buszos pótlás volt Csorna és Sopron között több héten át;
* Ezt követően az ausztriai Mattersburg állomás átépítése következett szintén buszos pótlásokkal;
* De volt baleset is Ausztriában, ekkor az út egy részét taxival tettem meg;
* Hazaúton kétszer is egy kolléga hozott el Sopronig;
* A migránsok áradata is kiszámíthatatlanná tette a közlekedést, a rekord a kb 10 órás késésem volt;
* Taxiztam Budapesten át és Kecskemét-Cegléd között is a késések miatt;
* Volt rá példa, hogy Sopronban az IC-hez nem jutott időben mozdony, később azért csak kerítettek egyet (10 perc késés);
* Leszakadt a felsővezeték;
* Kétszer Bécsen át mentem, Bécsből pedig Bécsújhely felé, egyszer még Ebenfurton át is utaztam;
Változott a menetrend is többször, így mind a csatlakozások ideje, mind a vonatok neme változott:
* Ausztriában Regionalzug helyett RegionalExpress, Magyarországon gyorsvonat helyett InterCity lett bizonyos szakaszokon;
* Javultak a csatlakozások, sőt javult a menetrendszerűség is 2015 decemberétől;
* Az elkészült villamosítás miatt a soproni IC is gyorsabb és pontosabb lett.
Eközben, bár ez nem volt szándékos, szinte mindennel utaztam, ami a MÁV-nál csak előfordulhat: Piros-kék-zöld Flirt motorvonat, GySEV/MÁV V43, GySEV/MÁV/ÖBB Taurus, MÁV TRAXX mozdony, GySEV/ÖBB Jenbach motorvonat és ÖBB Desiro motorvonat volt a kínálat a 14 hónap alatt . A vonatnemek is lefedték a teljes skálát: személyvonat, sebesvonat, gyorsvonat, hibrid-IC, IC, EC, Railjet, regionalzug és regionalexpress is közlekedett valahol, valamikor a két célállomás között.
Egyenlőre ennyi jutott eszembe. Azt hiszem az elmúlt 14 hónapban minden lehetőséget kipróbáltam és a legmegfelelőbb eljutást is megtaláltam (néhány helyen bizony meglehetősen szűk átszállási időkkel). A 2015 decemberében bevezetett új menetrend eléggé rám lett szabva, kár, hogy csak szűk három hónapig élvezhettem.
Érkezik a Desiro, és micsoda meglepetés! Egy másik Desiroval csatolva!
A Schneeberg, melyről a Puchberg am Schneeberg is a nevét kapta (Fotó: Ligeti Gábor)
Hatalmas piros pont a MÁV-nak, hogy végre vannak átlós járatok is, Kelenföld és Kőbánya-Kispest közötti személyvonatok korábban nagyon hiányoztak, a 30 perces követési idejük pedig már-már a Müncheni S-Bahn kínálatát idézik.
Indulunk haza, még néhány utolsó fotó...
Még egy pillantás az állomásra...
Az utolsó vonat!
Elbúcsúztunk hát Puchbergtől, és utoljára, még egy újabb módon, melyre korábban sosem volt példa, délelőtt indultunk el haza sok-sok csomaggal megpakolva.
És hogy miről fog szólni a jövőben a blog? Természetesen további utazásokról!
Utolsó kommentek