Már az előző Hollandiáról szóló posztom is erről a vasúti múzeumról akart szólni, de annyi érdekes képet találtam az országról és vasútjáról, hogy végül csak a bevezető lett egy külön cikk. De a mai napon sorra kerül Hollandia legnagyobb vasúti múzeuma is, mely Utrecht városában található egy régi vasútállomás területén.
A múzeumban megcsodálhatjuk a Holland Államvasutak és elődeinek vasúti járműveit az 1850-es évektől napjainkig.
Utrecht régi vasútállomása a Maliebaan vasútállomás 1927-ben nyílt meg az utasforgalom számára, majd egészen 1939-ig üzemelt. Ezután mély álomba merült és várta sorsa jobbra fordulását.
Eközben az utrechti vasúti múzeumot átköltöztették a fővárosba, Amszterdamba, a napjainkban is nyitva álló Rijksmuseum-ba. Az első kiállított tárgyak az 1930-as években kerültek be a gyűjteménybe. A hely azonban lassan kevésnek bizonyult, ezért egy önálló épületbe szerettek volna költözni. Az 1950-es években a múzeum ismét költözni kényszerült, így visszatért korábbi helyére, Utrechtbe. Az akkor már lassan 20 éve elhagyatott régi Maliebaan állomás nagyszerű helynek ígérkezett, így egy alapos felújításon esett át, majd 1954-ben megnyílt a helyén a vasúti múzeum. Kezdetben a járművek a szabadban álltak, kitéve őket az időjárás viszontagságainak, de folyamatos fejlesztésekkel a kinti vágányok is tetőt kaptak, majd további kiállító terekkel bővült az egykori állomás. Ezzel elnyerte végleges formáját, úgy, hogy sikerült megőrizni a korabeli vasúti utazások hangulatát, az állomás, a pénztárak, a régi étterem pedig új funkciókat kapott.
Az egykori felújított váróterem
A régi jegypénztárak most is pénztárként üzemelnek, de már vonatjegyek helyett múzeum belépőket árulnak
Napjainkra a múzeum Utrecht egyik fő látványosságává vált, melyre csak 2012-ben 355 ezer látogató volt kíváncsi.
Az igazi vasúti járműveken kívül természetesen megtalálhatóak itt fényképek és festmények a régmúltból, 1:10 méretarányú vasúti modellek, ajándékbolt, könyvtár és néhány interaktív játék a gyerekeknek és gyermeklelkű szüleiknek.
1:10 méretarányú vasútmodellek meglehetősen szakszerűtlenül tárolva
Dampftramway, melynek magyar nevű megfelelője talán nincs is
Utrechtben korábban villamos is járt, így nem maradhatnak el a régi villamosjárművek sem. Érdekesség, hogy a régi villamosokat bizony még gőz hajtotta, akárcsak a régi mozdonyokat. Magyarországon tudomásom szerint nem volt gőzmeghajtású "villamos", így a nyelv nem is hozott létre külön szót erre a járműcsaládra. A villanyáram által hajtott közúti vasút neve Magyarországon egyszerűen csak villamos lett, nem törődve a világ más nagyvárosaiban közlekedő gőzmeghajtású testvéreivel.
Gőzgép az időgép bejárata előtt
De a régi gőzgépek nem csak a közlekedésben dolgoztak, hanem bányákban vizet szivattyúztak vagy a mezőgazdaságban segédkeztek mint cséplőgép. Ilyen vontatható, mobil erőgépekre is láthatunk példát az utrechti múzeumban.
A két interaktív program egyike egy időutazás a vasút hőskorába. Az "időgép" visszarepít minket az 1800-as évek elejére, az ipari forradalom bölcsőjéhez Angliába. Gőzgépek már régóta üzemeltek a bányákban, és sok korabeli mérnök fantáziáját is megmozgatta a gondolat, hogy járművek vontatására is fel lehetne használni a gőzenergiát. A kezdeti sikertelen próbálkozások után végül az angliai mérnöknek, George Stephensonnak sikerült biztonságos, jól működő, gazdaságos gőzmozdonyt szerkeszteni. Bár sokan őt tekintik a gőzmozdony feltalálójának, a Rocket nevű mozdonyt pedig a világ első gőzmozdonyának, azért illik megemlékezni azokról a mérnökökről is, akik szintén építettek sínen közlekedő gőzgépeket.
Időutazás az egykori Angliában
A múzeum egyik csarnoka Angliának állít emléket, sétálhatunk a szűk utcákban egy egykori bányászvárosban. De már látszik a jövő, az egyik műhelyben bizony az öreg Stephenson és fia, Robert, már gőzmozdonyokat gyárt eladásra.
Bányák és szivattyúk, a gőzgépek első alkalmazási területe
George Stephenson fiának, Robert Stephensonnak mozdonygyártó műhelye...
A múzeumban rengeteg különböző vasúti jármű került bemutatásra. A holland Wikipédia részletes listát állított össze a járművekről a Het Spoorwegmuseum című cikkben. Ezek közül választottam néhányat találomra.
Hollandia nem sokkal az első angliai vasútvonal megnyitása után építette meg saját vasútvonalát Amszterdam és Harleem között 16 km hosszan. Ez a vonal az angol 1435 mm-es nyomtávolságtól eltérően 1945 mm-es nyomtávolsággal épült meg. A közbeszédben a vonal elsőbbsége mind a mai napig megmaradt, az emberek egymás között csak mint "Az öreg vonal" néven hivatkoznak rá.
Kezdetben sok kritikát kapott, hiszen az ország kitűnő belvízi hajózási útvonalakkal rendelkezett, sok ember számára így felesleges beruházás volt a vasútépítés. Ám az idő az építőket igazolta, Hollandiában a belvízi hajóútvonalak mellett Európa egyik legsűrűbb és legforgalmasabb vasúthálózata üzemel mind a mai napig, fejlődése pedig azóta sem állt meg.
Az első holland gőzmozdony replikája 1938-ból a múzeumban, szokatlan, 1945 mm-es nyomtávolságú vasúti pályával...
... és személykocsijai az első holland vasútvonalról. A kocsik szintén replikák
A széles nyomtávolságú hálózat azonban nem tarthatott örökké, hiszen a környező országok is vasútépítésbe kezdtek, a hálózatok pedig lassan össze is értek. Hosszútávon egyszerűbb volt inkább a meglévő vonalakat átépíteni, mintsem folyamatosan az árukat átrakodni. 1860-ig a az építkezés lassan haladt, de ezután valóságos robbanás történt a hálózatban. Öt nagy vasúttársaság és mellettük további kisebbek kezdték kiépíteni az ország vasúthálózatát. Európa első nemzetközi vasútvonala szintén Hollandiához kötődik.
NS 3737 "Jumbo" sorozatú gőzmozdony 1911-ből
NS 362 "Locomotor" sorozatú dízelmozdony 1950-ből
Hollandia vasúthálózat villamosítását meglehetősen korán megkezdte, mivel szénből nem rendelkeztek elegendő készlettel. A sietságnek azonban ára is volt, mely csak jóval később derült ki. A hollandok által választott 1500 V-os egyenáramú rendszer csak kevés teljesítmény átvitelére képes, azt is gazdaságtalanul. A mozdonyokat lecserélni, a hálózatot átépíteni azonban túl nagy költség lenne, így marad továbbra is az egyenáramú vontatás az országban. Az újabb vasútvonalakat azonban már 25 kV 50 Hz-ces váltakozóárammal építik ki (nagysebességű vasútvonalak + Betuweroute).
NS 1200 sorozatú villamosmozdony
Az NS 1200 sorozat egy holland Co′Co′ tengelyelrendezésű 1500 V DC áramrendszerű villamosmozdony sorozat. Eredetileg 75 db lett rendelve belőle, de végül csak összesen 25 db készült belőle. Helyettük a francia NS 1100 sorozat lett megvásárolva. Néhány részegysége az amerikai Baldwin gyárban készült. Az NS eladta a sorozat öt tagját (1214, 1215, 1218, 1221 és 1225) a teherszállító ACTS-nek. Ezeket 1999-ben átszámozták 1251-1255 közötti számokra. Az 1201-es, 1202-es és az 1211-es múzeumba került. Jelenleg már csak négy db üzemel a sorozatból.
Hollandiában nagy hagyománya van a motorvonatos közlekedésnek, már az 1920-as években közlekedtek náluk villamos meghajtású motorkocsik.
Mat '54 sorozatú villamos motorvonat 1962-ből
Mat '64 sorozatú villamos motorvonat 1972-ből
NS 1300 sorozatú villamosmozdony
Az NS 1300 sorozat egy holland 1500 V DC áramrendszerű, Co-Co tengelyelrendezésű villamosmozdony sorozat volt. Az Alsthom gyártotta a Nederlandse Spoorwegen részére. Összesen 16 db készült belőle. 2000-ben selejtezték le a sorozatot.
A mozdony a francia SNCF CC 7100 sorozat alapján épült. Ez a mozdony az NS 1100 sorozat erősebb, hattengelyes változata. Az 1980-as években kezdődött meg a sorozat sárgára festése a nagy NS logóval együtt.
2000-ben az utolsó mozdony is kivonták a szolgálatból. Az 1302, 1312 és 1315 pályaszámú gépet sikerült megőrizni, ezek közül kettő található a múzeumban.
Élőállat szállító vagon 1864-ből
A fenti képen a Hollandsche IJzeren Spoorweg-Maatschappij számára 1914 és 1920 között gyártott 35 gőzmozdony egyik példánya látható. Az NS-hez, mint NS 2100 sorozat kerültek 1938-ban, ahol 1954-ig üzemeltek.
NS 311 sorozatú dízel-villamos tolatómozdony
Az NS 311 sorozatot 1934 és 1951 között gyártották könnyű tolatási feladatok ellátására. A kis mozdonykából, mely a "locomotor" becenevet kapta, összesen 169-et gyártottak.
Az NS 1000 sorozat egy Holland 1500 V DC egyenáramú, (1A)'Bo(A1)' tengelyelrendezésű villamosmozdony sorozat volt. Az Nederlandse Spoorwegen üzemeltette. Összesen 10 db készült belőle 1948-ban az SLM-nél. A sorozat 1982-ben lett selejtezve.
NS Ces 8104 vagy más néven Mat '24
A Mat '24-ből 254-et gyártottak 1924 és 1933 között között az NS részére. A rövid, mindössze 662 kW teljesítményű villamos motorkocsinak se a kapacitása, se a végsebessége nem volt túl magas.
A későbbiekben NS 1300 sorozatba került mozdonyt Hollandiában több vasúttársaság számára is gyártották. Összesen 169 db készült belőle, az utolsó egészen 1940-ig rótta a síneket Hollandiában. A "Nagy Zöld" becenevű mozdonysorozatból az 1326-os pályaszámú került múzeumba.
NS 1010 sorozat
Az NS 1010 sorozat mozdonyait a német Borsig cég gyártotta 1878-tól. Összesen 29 épült belőle, melyek egészen 1935-ig közlekedtek.
Loc SS 13, később NS 705 sorozat
Az eredeti nevén Loc SS 13, később NS 705 sorozat mozdonyai a Beyer, Peacock and Company műhelyében készültek. A 81 mozdonyból szinte mindegyik nagyobb holland vasúttársaság vásárolt.
NS 5000 sorozat
Az NS 5000 sorozat története hasonló, mint a magyar 411-es sorozaté. A második világháború pusztításai alatt Hollandiának szüksége volt sürgősen mozdonyokra, de mivel a hazai ipar nem volt megfelelő állapotban, ezért a britek segítségére szorultak. A háború alatt 103 mozdony készült Hollandia számára. A gyorsan megtervezett és legyártott sorozatot nem hosszútávra tervezték, csupán áthidaló megoldásként, ezért csupán 1948 és 1952 között voltak forgalomban. A legidősebb mozdony is mindössze 6 éves volt, mikor utolérte a selejtezés.
A Mat '46 sorozat szintén villamos üzemű motorvonat volt. Két alsorozatban készült, a kisebbik csupán kétrészes volt, kisebb tömeggel és kisebb férőhely-kapacitással, míg második alsorozat már négyrészes volt, kétszer annyi ülőhellyel és étkezővel. A sorozatból a múzeumba a 273-as pályaszámú, kétrészes motorvonat került.
Modernebb tehervagonok a közelmúltból, tovább egyenesen már a működő, igazi vasúthálózatra jutunk ki
A hivatalos brossúra szerint egy külön csarnokban egy kisebb szellemvasutat is berendeztek. A kis négyszemélyes kocsik a régi gőzmozdonyok között kanyarognak, miközben hang és fényhatásokkal próbálják félelmetessé és izgalmassá tenni a bemutatót. Az út során nem csak a gőzmozdonyokkal, hanem a vasutasok egykori munkájába is bepillantást nyerhetünk, így láthatunk fűtőket, szerelőket, kalauzokat is munka közben.
A vasúti múzeum gondol a gyerekekre is, így egy kisebb körpályán lehetőség van vonatozni is. Három különböző szerelvény áll a látogatók rendelkezésére, nekem a kicsi TGV Thalys tetszett a legjobban. Nyáron, mikor nagyobb a forgalom, több vonat is köröz a pályán, holtszezonban csupáncsak egy. A képeket elnézve a balesetek sem lehetnek ritkák, mindegyik kis vonatkának össze van törve az orra szinte az összes képen.
Thalys szerelvény utasokkal a múzeum területén
Thalys a tóparton, a kis világítótoronyhoz "komppal" lehet átjutni
Alagút a kisvonatnak, mely egyben "garázs" is, oldalt egy TGV és egy holland motorvonat várakozik
Utrecht nem nagy város, így talán 20 perc is elég, hogy keresztülgyalogoljunk rajta, el a város főpályaudvarától egészen a régi vasútállomásig, mely a múzeumnak helyet ad. De egy dízelmotorvonat is ingázik a nagy vasútállomás és a múzeum között, akárcsak annak idején Budapesten a Nyugati-pályaudvar és a Füsti között a régi kis Ganz motorkocsi.
A múzeum helye a Google térképén
A képek és a leírások alapján mindenképpen megtekintésre érdemesnek találom, így ha egyszer Hollandiában járok, Utrechtet mindenképpen útba fogom ejteni!
Források
* A holland wikipédia szócikke
* A múzeum hivatalos weboldala
* A múzeum hivatalos látogatói térképe
Utolsó kommentek