A Nürnbergben található Deutsche Bahn múzeum rengeteg érdekességet tartogat az arra járóknak, ráadásul a gyűjtemény is folyamatosan bővül vagy változik. Érdemes ezért legalább évente egyszer felkeresni. Legutóbbi ottjártamkor a néhány éve megnyílt szabadtéri járműkiállítás bővült jelentősen, de idekerült a 2012-es berlini InnoTranson bemutatott ICx életnagyságú mock-up makettje is.
Az ICx életnagyságú makettje a múzeum csarnokában
Mivel a múzeum főépületében található kiállításról korábban már részletesen szó volt, ezért most csak a kinti járműparádéról írok. Nézzük sorjában, milyen járművek is várakoznak a Nürnbergi főpályaudvar melletti udvaron.
Az ICx életnagyságú makettje felülnézetből
A kétévente Berlinben megrendezett InnoTranson mutatkoznak be mindig a nagyvasút újdonságai. Amennyiben még nincs kész a bemutatni kívánt jármű, a gyártók kénytelenek egy kisebb makettet elvinni a látogatók számára. Néha azonban a makett akkora, mint a jövendőbeli jármű, ilyenkor már nem is makettről, hanem "mock-up"-ról beszélünk. Ezek a modellek követik a jövendőbeli jármű megjelenését és arculatát, ám a kevésbé fontos részek csupáncsak elnagyoltak. Így például nincs kerekük, forgóvázuk, a szellőzők, gombok és fogantyúk csupán csak festettek, de a belső berendezésük és utasterük már részletesen kidolgozott. Ezekből is látszik, hogy céljuk a jövendőbeli utasok meggyőzése, a szakmabelieket inkább a száraz tények és adatok érdeklik
Mivel ezek még csak nem is mindig fémből készülnek, mozgatásuk könnyebb és egyszerűbb, így akár "turnézni" is lehet velük. Ezt tette a Siemens is a legújabb Velaróval, mikor Londonba vitte, majd később Budapestre hozta.
A sikeresen megrendezett bemutatók után általában ezek a mock-uppok múzeumba kerülnek, Münchenben is látható már egy ilyen metrókocsi-darabka a Verkherscentrumban.
Az ICx, mely a távoli jövőben a hagyományos IC vonatok, továbbá az ICE 1, 2 és 3 váltótípusa lesz, még nem készült el, így Berlinbe is csak egy életnagyságú makettel tudott előrukkolni a gyártó. Az InnoTransnak azonban már vége, a makett pedig ide, a múzeumba került. A másik csarnokban látható ICE3 szintén csupán csak egy makett.
A motorvonatokból a jelenlegi elképzelések szerint 47 hétrészest és 85 tizenkétrészest fognak gyártani a DB részére. Belföldi forgalomra készülnek, emiatt csak a Németországban elterjedt 15 kV 16,7 Hz-es váltakozó áramrendszert fogják ismerni. A sebességük is alacsonyabb lesz, az ICE 1 280 km/h sebessége után jelentős visszalépés, hogy az ICx hétrészes változata 230 km/h-val, a tizenkét részes változat pedig 250 km/h-val fog tudni haladni.
Az ICx-ről bővebben az A német ICE nagysebességű motorvonatok története című cikkben lehet részletesebben olvasni.
A DB Köf III sorozatú dízel-hidraulikus erőátvitelű mozdonya
Rögtön a bejáratnál található a Német Államvasutak nagy darabszámban gyártott, könnyű tolatómozdony-sorozatából egy. A kis piros mozdony csak 45 km/h sebességre képes. Motorjának legnagyobb teljesítménye 177 kW., mely azonos a MÁV M28-as, Mazsola becenevű mozdony teljesítményével. A kiállított jármű érdekessége, hogy a Németország szerte alkalmazott, ám Magyarországon szinte még ismeretlen automatikus kapcsolókészülékkel rendelkezik (sárga színnel a képen). Ez a kiegészítő jelentősen felgyorsítja és leegyszerűsíti az állomásokon való tolatási műveleteket, hiszen a mozdonyvezető egy gombnyomással tud egy másik vagont megragadni, elvontatni, majd ismét elengedni.
S-Bahn motorvonat Stuttgartból
Kiállításra került egy DB 420 sorozatú, "Olimpiazug" motorvonat is, mely elsőnek az 1972-es müncheni olimpián mutatkozott be. Azóta Bajorországból eltűntek, csak múzeumokban tekinthető meg. Stuttgartban viszont maradt még belőle, melyek közül néhány visszatér Münchenbe is, az Altomünsteri S-Bahn vonal villamosítása után.
A háromrészes motorvonat nem járható át hosszában, így emiatt a budapesti HÉV motorvonatokra hasonlít, ám azoktól azért fiatalabb. Érdekesség még, hogy található rajta első osztályú szakasz is, ami az S-Bahn motorvonatoknál nagy ritkaságnak számít.
DB 614 sorozatú dízel motorvonat
Új helyre került a már 2012-ben is láthatóvá vált DB 614 sorozatú kétrészes dízel motorvonat. Úgy tűnik a vonat a napi forgalomból egyből ide került, ugyanis a belsejében található irattartók teljesen tele voltak mára már rég aktualitását vesztett információs füzetecskékkel.
A DB 614 a DB 624 sorozat továbbfejlesztett változata, attól csupán néhány részletben különbözik. A prototípus 1971-ben állt forgalomba, a sorozatgyártás 1972-től kezdődött. Az akár 140 km/h sebességre alkalmas motorkocsikat a DB 2010-től kezdte kivonni a forgalomból.
A Nürnbergi S-Bahn magaspadlós kocsija
2013-tól fokozatosan álltak forgalomba a korszerű, négyrészes Talent2 villamos motorvonatok, egyre több helyről kiszorítva a korábbi mozdony-vontatta ingavonatokat. Így az egykori magaspadlós, az S-Bahn peronokhoz illeszkedő hatajtós vagonok is eltűnnek a sínekről, a megmaradtak pedig egy múzeumba kerülnek.
Ezek a különleges kialakítású kocsik az S-Bahn forgalmon kívül használhatatlanok, lépcső hiányában lehetetlen felszállni rájuk egy hagyományos magasperonról, nem is beszélve azokról az állomásokról és megállókról, ahol még olyan sincs.
Befűtött DRG 01 sorozatú gőzmozdony indulásra készen
Ottjártamkor az egykori DRG 01 sorozatú, 2C1 tengelyelrendezésű szerkocsis gőzmozdonya is ott várakozott felfűtve az induláshoz. A gőzmozdonyok üzembe helyezése sokkal hosszabb folyamat, mint egy mai modernebb mozdonyé, csak a kazán teljes bemelegítése és elegendő mennyiségű gőz fejlesztése 12 órába is beletelhet, így rövid pihenők esetén sem szabad a tüzet kialudni hagyni. A gőzmozdony már indulásra készen várakozott, hengereiből gőz tört elő.
Ezt a típust az AEG, a BMAG, a Borsig, a Henschel, a Hohenzollern és a Krupp gyártotta 1926 és 1938 között. A sorozat több tagját is megőrizték, egy másik (de az is lehet, hogy ugyanez) a Bahnpark Augsburgban található. Feladata a nagysebességű expresszvonatok továbbítása volt a német birodalom területén.
Egykori emeletes személykocsi három különböző osztállyal, mellette a tehervagonokon a vasút hőskorából származó vasúti kocsik
Az emeletes kocsi másik vége
A Lübeck-Büchener Eisenbahn ingavonati szerelvénye is kiállításra került. Az 1930-as években készült első-, másod- és harmadosztályú utastérrel rendelkező emeletes ingavonat volt az első modern emeletes szerelvény Németországban. Túlélték a gőzmozdonyok fénykorát, majd hanyatlását is és egészen a villamos vontatás bevezetéséig forgalomban maradtak. Aztán jöttek az utódok, majd születésekor újszerű, de az évek alatt elavult kocsik a 80-as években búcsúztak a forgalomtól.
A Franciaországban már közlekedő emeletes szerelvények mintájára készült szerelvény áramvonalasabb lett, és már akkoriban is klimatizált utastérrel rendelkezett.A szerelvényhez illő mozdonyokat a Henschel gyárototta, az emeletes kocsikat pedig a görlitzi WUMAG, illetve a breslaui Linke-Hofmann.
A Hamburg - Lübeck - Travemünde útvonalon közlekedő szerelvények maximális sebessége 120 km/h volt
E 16 sorozatú gyorsvonati villamosmozdony 1927-ből
A Bajor E 16 sorozatot a gyorsvonati közlekedés számára fejlesztették ki. A mechanikus részeket a müncheni Krauss, a villamos részeket pedig a mannheimi BBC készítette. A mozdony legnagyobb teljesítménye 2200 kW, legnagyobb sebessége 120 km/h. Ezekkel az adatokkal vontatási szempontból a Magyarországon még nagy darabszámban megtalálható V43-as mozdonnyal egyenértékű, azonban legalább 35 évvel korábban látta meg a napvilágot. A 110 tonna súlyú, 1'Do1' tengelyelrendezésű mozdonyból 21 db készült a DR részére. A sorozatot 54 év szolgálat után, 1981-ben selejtezték. A típusból megtalálható egy példány a freilassingi Lokweltben is.
Porosz T18, később DR 78 sorozat
A Porosz T18 (később átszámozva DR 78-ra) sorozat képviseli a szertartályos gőzmozdonyokat ezen a járműparádén. A Poroszország számára 534 példányban gyártott mozdonyból mára már csak öt maradt meg, egyik itt Nürnbergben, egy Drezdában, egy Oberhausenben, egy Neuenmarktban. Egy pedig külföldre került, Varsóba, az ottani közlekedési múzeumba. Poroszország megszűnése után a DRG-hez került, ahol rövid távú szolgálatokat látott el. Tömeges selejtezésük az első legyártása után 63 évvel, 1975-ben kezdődött el.
Három generáció egy képen: a gőzös korszakból, a korai villamosmozdonyok közül és a modern motorvonatok közül egy-egy meghatározó típus
Személykocsi az egykori TEE korszakból
Jelzők kiállítása
A kinti kertivasút állomása, egyik oldalra a keskeny nyomközű kisvonat érkezik, a másik oldalon a hajtányba lehet beszállni
A járműveken kívül épült még egy rövid hajtánypálya és egy keskeny nyomtávolságú kertivasút is, olyasmi, mint ami a budapesti Füstiben is üzemel. Ezen kívül régi peron perontetővel, utastájékoztató táblák, régi mechanikus jegyautomata, váltóállító torony, régi karos és fényjelzők teszik teljessé a gyűjteményt.
A múzeum épületének felső szintjét a gyerekeknek alakították ki. Itt különböző játékokat próbálhatnak ki, mely a vasúthoz és a vasúti közlekedéshez kötődik valamilyen formában. Interaktív játékok, találós kérdések mutatják be a vasút jelentőségét. A teremben még egy kis keskeny nyomtávolságú vasutat is építettek az egészen kicsiknek alagúttal és állomásokkal. A nagyobbak pedig kipróbálhatják tudásukat egy egykori mozdony vezetőfülkéjéből kialakított szimulátorban.
A Kibala bejárata, az oldalt található mozaik egy felújításon átesett vasútállomásból származik
DB E32 sorozatú mozdonyból kialakított vasúti szimulátor
Kisvasút a gyerekeknek
A pálya több egy egyszerű körnél
A Nürnbergi DB múzeum felső emeletén egy kommunikációs kiállítás nyílt, mely a teljes szintet elfoglalja. A tárlat egészen a különböző kürtöktől és a képírástól mutatja be a kommunikáció fejlődését egészen a modern üvegszálas internetkábelekig. De része a kiállításnak a posta története is, és lehetőség van kipróbálni a csőpostát is.
Utolsó kommentek